Félhold és kereszt, avagy Pécs dzsámija
Pécs, Magyarország egyik legszebb városa. Gazdag történelmi és kulturális öröksége mágnesként vonzza a turistákat. Mint a településeknek általában, Pécsnek is megvan a maga egyedi jelképe: a város központjában álló zöld kupolás dzsámi. Az épület a mai Széchenyi téren épült, annak is a legmagasabb pontján, ráadásul ferdén. Az észak-déli tájolású térhez képest bejárata Mekka felé néz. Ez a török–iszlám építészet egyik legjelentősebb magyarországi alkotása, egyúttal Európa legészakibb fekvésű, épségben maradt dzsámija. Az épület mai hivatalos megnevezése Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, de leginkább Belvárosi-plébániatemplomként emlegetik.
A „dzsámi” szó a magyar nyelvben az iszlám vallás gyakorlására szolgáló épületet jelenti. Olyan imaházat, ahol a hívők naponta többször imádkoznak, ugyanakkor a közösségi élet fontos színtere és társadalmi, kulturális központként is szolgál. Az iszlám országokban a pénteki ima különösen fontos, ilyenkor a dzsámik megtelnek hívőkkel. Ezek a különleges építészeti stílusú épületek gyakran díszes minaretekkel, kupolákkal és gazdag díszítésekkel rendelkeznek. A pécsi eredetileg Kászim pasa dzsámija volt. Ő volt a városba bevonuló oszmánok vezére. Ez az egyetlen olyan dzsámi, mely római katolikus templomként működik.
Az eredetileg itt álló templom története a 13. századig nyúlik vissza, valószínűleg II. András király uralkodása idején emelték, aki a Szentföldről hazatérve magával hozta Szent Bertalan jobbját. Az akkori templom az apostolról a Szent Bertalan-templom megnevezést kapta, és az ereklye őrzőhelyévé vált.
A templom eredeti mérete szélességében és hosszában egyaránt 100-100 lépés volt. Az átépítések után is elsősorban a gótikus jegyek jellemezték, a 15. században két mellékhajót is kapott. 1543-ban a török elfoglalta a várost, a templomot 20 éven át a keresztény és az iszlám hívek megfelezték egymás között, majd a törökök a templomot lebontották, és 1543–1546 között az eredeti templom köveit felhasználva helyére dzsámit építtettek. Az építkezést – állítólag – a templom értékeiből finanszírozták. Az épület központi magja máig szinte eredetiben megmaradt. Volt egy minaretje is, a belső falakat pedig kalligrafikus festések díszítették. A szószék kőből épült, a női karzatot kőoszlopok tartották.
A nők csak itt tartózkodhattak, itt is csak lefátyolozva. A török szószék és a karzat az idők folyamán elpusztult, mára a Mekka irányába tájolt imafülke (Mihrab) képe sem teljesen autentikus.
A sekrestyék mellett álló két mosdómedence egykor a pasa fürdőjében kapott helyet, ma szenteltvíztartó. A dzsámi ablakai szamárhátívesek, kaptármintázatúak, boltívei vörös-fehér csíkozásúak. A templomban interaktív elemek, animációk segítségével megismerhetjük a különböző korokban más-más formát nyert építmény történetét.
A törökök kivonulását követően a jezsuiták az épületet saját templomukká alakították át. 1692-ben pedig a város vezetősége úgy határozott, hogy településükön csak katolikusok élhetnek. Az első komolyabb átépítésre 1702-ben került sor. A következő felújítás 1766-tól 1770-ig zajlott, amikor a minaretet lebontották, és felépítettek egy kupolás barokk szentélyt, északnyugatra egy harangtoronnyal. A kupola barokk mennyezetfreskókat kapott. Ezt Graits Endre készítette.ű
Az épület mai formáját az 1939-ben elvégzett felújítás során nyerte el. Ennek az átépítésnek az volt a célja, hogy kiemelje az épület török jegyeit. Az oltár a régi és az új épületrész metszéspontjában áll, háttérben a török kori épülettel, és annak ötszáz éves motívumaival. A dzsámiban ma is megfigyelhető a Mekka felé tájolt Mihráb – felette pedig Jézus tekint a hívekre a keresztről. Az épületet 1952-ben műemlékké nyilvánították. 1957-ben kezdték meg a dzsámi műemléki feltárását és eredeti helyreállítását Gerő Győző régész és Ferenczy Károly műépítész tervei alapján. A templom alatt 1967-ben kriptarendszert alakítottak ki, ide még ma is temetkeznek. Az épület 1714-től 1950-ig kórházkápolnaként működött.
Amíg a régi dzsámi-teret az iszlám elemek határozzák meg, addig a modern kori részben található egy 2900 síppal ellátott Angster-orgona 1942-ből. Az új rész festményei Gebauer Ernő festőművész alkotásai. A nyugati karzat falán Szent István látható, amint az országot Szűz Mária oltalmába ajánlja. Vele szemben a nándorfehérvári diadal elevenedik meg. Az oltár feletti freskó azt az 1945-ös könyörgő körmenetet ábrázolja, amikor a pécsiek Jézus és Mária szíve oltalmába ajánlották városukat a háborús veszéllyel szemben.
Fontos részlet még a templom északkeleti oldalán álló fém harangláb, amely alaphelyzetben öt méter magas, ám harangozáskor tizenhárom méter magasba emelkedik. Ez előtt áll Szent Bertalan szobra. A templom kupoláján keresztet és félholdat is találunk. Az altemplom temetőkápolnájának freskója Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja, míg a bejárati falon a templom plébánosainak állítottak emléket egy vörös márványtáblán.
A turisták egy 2015-ben átadott kis látogatóközponton át jutnak a templomba. Innen az altemplomba vezet az út, majd a kriptán keresztül a templom belső terébe. Az épület elrendezése nem mindennapi, hiszen a középpontban található imaterem körül helyezkednek el a kiegészítő helyiségek. A dzsámi látogatói számára bemutatja a magyarországi iszlám művészet gazdagságát és a történelmi multikulturalizmus hagyományait.
Megjelent a Magyar7 2025/29.számában.
