Feketedő dió, emelkedő árak – hogyan változtatja meg a dióbogár a piacot és a kertjeinket?
Az őszi időszak hagyományosan a dióról szól. Gyerekkorunkban a nagyszülők kertjében szedett friss dió illata és íze összefonódott az évszak emlékeivel. Az utóbbi években azonban egyre több kerttulajdonos tapasztalja, hogy a termés nem olyan, mint régen: a dió feketedik, penészedik, héja alatt pedig üres vagy rothadt belű mag rejtőzik. Ennek hátterében elsősorban egy új kártevő áll, amely néhány év alatt gyökeresen átalakította a hazai diótermesztést és a piacot.
A dióburok-fúrólégy Észak-Amerikából származik, és Európában az elmúlt két évtizedben terjedt el. Magyarországon és Szlovákiában 2011-ben azonosították először, azóta pedig gyakorlatilag ezen országokban is rendkívül elterjedt. A nőstény legyek a zöld dióburokba rakják petéiket, a kikelő lárvák pedig belülről kezdik el rágni a termést. Ennek az az eredménye, hogy a dió külső burka barnul, majd feketedik, a héj alatt pedig gyakran teljesen tönkremegy a mag.
A következmények messze túlmutatnak a kiskerteken. Magyarország és Szlovákia hagyományosan Európa egyik fontos dióexportőrjei voltak, a dió keresett áru volt többek között Németországban, Ausztriában és Olaszországban. Az elmúlt évek terméskiesése miatt azonban jelentősen csökkent az exportálható mennyiség. Ez a hiány azonnal érezhetővé vált a piacokon. A dióbél ára sok helyen megduplázódott, a héjas dióé pedig 30–50 százalékkal emelkedett.
A fogyasztók számára ez azt jelenti, hogy a karácsonyi bejgli vagy a diós sütemény jóval drágább hozzávalóval készül, mint korábban. Egy átlagos háztartás számára a dió egyre inkább luxuscikké válik, és ez újabb hatással van a piacra. A kereslet bizonyos mértékig visszaesett, ami paradox módon még nehezebb helyzetbe hozza a termelőket: a megmaradt egészséges termést is csak magas áron tudják értékesíteni, hogy kompenzálják a veszteségeiket.
Még mindig elszörnyülködünk a dió karácsony előtti horribilis árán, ilyenkor azonban képzeljük magunkat a termelők helyébe, akik kénytelenek szembenézni a kártevők által okozott károkkal. Manapság már nehéz egészséges, jó minőségű diót összegyűjteni, ennek tükrében aligha csodálkozhatunk a dió 13-14 euró/kilogramonnkénti árán.
Egy általunk megkérdezett termelő is óriási károkról számolt be, a kártevők elpusztították a termés nagy részét, a korábban megtermelt mennyiség a negyedére redukálódott, így ő is kénytelen volt megemelni az árakat, hogy némileg csökkenteni tudja a veszteségeit.
A dióburok-fúrólégy mellett azonban a klímaváltozás is gondot jelent. A szélsőséges időjárás – a tavaszi fagyok és a nyári aszály – tovább csökkenti a diófák termőképességét. Így a termésmennyiség ingadozása a következő években várhatóan megmarad, ami kiszámíthatatlanná teszi a dió árát. A nagykereskedők és a feldolgozóipar kénytelenek alkalmazkodni ehhez, egyre többen importálnak külföldről, például Ukrajnából vagy Moldovából, de ezek meg sem közelítik a hazai dió minőségét.
A feketedő dió jelensége így nem csupán növényvédelmi probléma, hanem gazdasági és kulturális ügy is. A dió szerves részlét képezi a gasztronómiának és hagyományoknak, ezért különösen fájó, hogy egy apró rovar ekkora kárt tud okozni.
