Február végi „kalandtúra” a kertben
Néha már a nap is kisüt egy kicsit, így én is egyre gyakrabban nézegetem kis kertünket, amelybe pár év alatt néhány fácskát is sikerült elültetnünk. Ilyenkor bizony már nem ártana velük is foglalkozni, kicsit „megsimogatni” őket a metszőollóval. A magamfajta botcsinálta kertész persze mindig tanul, de manapság már nagyon jó szakkönyvek vannak a témában és az internet is sok segítséget nyújt.
Mivel a Covid idején és később is sok gyümölcsfát telepítettünk, a metszett és levágott gallyak, továbbá a zöldhulladék mennyisége jó párszor átlépte a komposztnak felhasználható mennyiség határát, így ez az őszi ritkítás hulladékával együtt kertünk egyik részében éktelenkedik, és a több hónapja tartó barátságtalan időjárás valahogy elvette a kedvem attól, hogy kimozduljak egy kis metsző „körútra”, melynek végeztével a kisteherautós ismerőseim közül az egyiket felcsörgessem és közösen megszabadítsuk a kertet az oda nem való feleslegtől. Mert általában így szoktuk.
A jövő héten azonban már – kicsit megkésve ugyan, de úgy hírlik – tényleg beköszönt a tavasz, így itt az ideje a „nagytakarításnak”. De mit lehet, s mit kell(ene) elvégezni így, február végén a fák vonatkozásában? Időben vagyok-e még a munkák elvégzését illetően?
Rengeteg dolgot kellene persze elvégezni, de az egyszerűség kedvéért szorítkozzunk csak a legfontosabbakra. Mikor kell metszeni a csonthéjasokat, amelyek szinte minden „hobbikertben” megtalálhatóak? A legfontosabb csonthéjas kerti fákhoz tartozik ugye pl. a cseresznye, meggy, kajszibarack, őszibarack, szilva, mandula. Gyakori még a kertekben az almafa, körtefa is, és bizony az egyszeri „kertész” a rendelkezésére álló zsebkendőnyi területet a legszívesebben centiméterenként ültetné be a fentebb emlegetett gyümölcsfák különböző fajtáival, hogy minél többől kóstolhasson a család. Ez persze lehetetlen, mivel sokszor még arra sincs elég idő, hogy a már éppen termőre forduló kis fákkal foglalkozzon az ember. Lelki szemeimmel már látom rajtuk, várnak, hogy „megfésüljem” és „frizurára” vágjam az ágaikat, olyan koronát teremtve, amelyen „átrepülhet a madár”.
Szóval február végén, amennyiben nincs túlzottan hideg, sor kerülhet egyes fák metszésére. Azt is olvastam, hogy
nem metszeni olykor nagyobb hiba, mint kezdőként botladozva „hadakozni” az ollóval, s itt-ott „mellényesni”.
A neten sok látnivaló akad a metszésről, egy-egy kertész komoly bemutatóvideót is felrak a világhálóra; érdemes megnézni őket, többször is. A lényeg, hogy bizonyos fákat nem ajánlatos már februárban metszeni, mert könnyen megfertőződhetnek a metszési sebek mentén (persze kapható ezekre gyógyító „balzsam” a szakboltokban). Ilyenkor, februárban még lassabban gyógyulnak a sebek, ezért a cseresznyét, a meggyet jobb tavasz végén metszeni.
olvasom.
Állítólag a szilvafa metszését a virágzás utáni időszakra kell hagyni... Persze a kajszit sem szabad februárban metszőollóval „cirógatni”, ezt is későbbre, tavasz végére kell időzíteni. Az alma- és körtefák viszont jól bírják ilyenkor a metszést, úgyhogy hajrá! Csak süssön a nap, mert hidegben azért mégsem fognék bele. Ugyan nem vagyok profi, de azt azért tudom, hogy figyelni kell az időjárás-előrejelzést, mert fagyban nem lehet például koronaritkítást végezni. Egyébként jó idő esetén februárban a ribizlit, egrest, málnát is meg lehet metszeni. Az már más kérdés, hogy eddig nem nagyon volt jó idő februárban... Talán említeni sem kellene, hogy
a „szerszámok”, a metszőolló tisztán tartása, esetleg fertőtlenítése szükségszerű, nehogy akaratlanul is megfertőzzük a fákat.
Aztán van még más fontos teendője is ennek a tél végi időszaknak: a lemosó permetezés, amellyel néhány év óta én is megszenvedek, mert nem igazán tartozik a kedvelt időtöltéseim közé. Viszont nagyon fontos művelet, hiszen
írja az Agroinform. Ez tulajdonképpen, ha nem szünteti is meg, de mindenképpen gyéríti a fákon megbúvó „gombák, baktériumok, rovarok, atkák áttelelő alakjait”. Nyilván a net szinte ránk zúdítja a lehetséges, vagy szóba jöhető növényvédő szerek, permetek nevét, azonban mindenkinek magának kell eldöntenie, milyen hatóanyagú szert választ, melyik lesz a megfelelő.
Ha lehet, maradjunk a természetes növényvédő szereknél, és „agresszívebb” vegyszert csak akkor alkalmazzunk, amennyiben azt szakember is javallja.
A legfontosabb talán mégis az, hogyan, mivel és mennyire környezetbarát módon végezzük el a téli lemosó permetezést. Erre vonatkozóan is sok hasznos tanácsot kaphatunk a netről (ha már nincs a közelben senki, tapasztalt háztáji kertész, aki ténylegesen elmagyarázná). Annyit azonban jó megjegyeznünk, esős, szeles időben és éjszakai fagyok esetén sem ajánlatos permetezni. A rügyfakadás előtt viszont mindenképpen végeznünk kell vele, mert a lemosó permet a kipattant rügyek mentén nem védelmet, hanem károsodást okozhat.
