Február 29-e legendája
Még alsó tagozatos alapiskolás voltam, amikor 1984 nyarán olimpiát rendeztek Los Angelesben. Talán sokan emlékeznek rá, hogy nemcsak Carl Lewis parádézása okán lett emlékezetes ez az olimpia, hanem amiatt is, mert válaszul az 1980-as moszkvai nyári olimpia bojkottjára (sok nyugati ország sportolói Afganisztán szovjet lerohanása miatt távol maradtak a versenytől) az európai kommunista blokk országai – természetesen szovjet nyomásra – úgy döntöttek, hogy sportolóikat nem engedik az USA-ba.
Egyedül Románia döntött másként és ennek köszönhetően érte el történelme során a legnagyobb sikerét: sportolói 20 arany-, 16 ezüst és 17 bronzérmet szereztek és ezzel a második helyet foglalták el az Amerikai Egyesült Államok mögött a résztvevő országok eredményességi sorrendjében. Noha a magyar olimpikonok nem lehettek ott, azért jó néhány erdélyi magyar kitett magáért Los Angelesben: női evezésben Horváth Ilona és Józsa Ibolya nyakába is aranyérmet akasztottak (az utóbbi még egy ezüstöt is szerzett), de a nők tornaszámaiban Szabó Katalin négy aranyérmet és egy ezüstérmet vihetett haza (!), a bronzérmesek között pedig ott volt Szabó Vilmos kardvívó és Boros József kézilabdázó is. Mindezt persze főleg azért említem, mert negyven év elteltével ismét olimpiát rendeznek, mégpedig Párizsban. Persze most sem lesz ez politikamentes, bármennyire szeretnénk, egy dolog azonban „fix maradt”, ahogy 1984-ben, a február az idén is 29 napos. A nyári olimpiák rendezésének éveiben általában mindig szökőévek voltak (kivéve 1900-at, amely nem az volt, de erről majd később), ez viszont azzal is magyarázható, hogy az első olimpiát 1896-ban rendezték, amely történetesen ugyancsak szökőév volt és az ókori görög hagyományokat követve a további olimpiai játékok négyévenként kerültek sorra (kivéve az éppen dúló háborúk miatt az 1916-ban, az 1940-ben és az 1944-ben esedékes rendezvényt).
No de mi is a helyzet ezzel a február 29-ével? Minden az ókori Rómában, Julius Caesar (i. e. 100 – i.e. 44) idejében kezdődött. Akkoriban a rómaiak időszámítása, hogy úgy mondjam, eléggé kaotikus volt, ezért a pontifex maximus (ez volt Caesar hivatalos címe) i. e. 45-ben megbízta az alexandriai Szoszigenész matematikust és csillagászt, hogy tegyen rendet az időszámítás körül és ő az ókori egyiptomiak naptárát alapul véve megalkotta a Julián naptárként ismertté vált rendszert, amelyben 365 nap és 6 óra volt egy esztendő, de négyévenként – hogy pontos maradjon – egy további nappal megtoldották. Mivel Rómában február volt az év utolsó hónapja, logikus volt, hogy ehhez „csapják” a plusz napot.
Sokan ezért úgy gondolják, hogy február 29-e a szökőnap, pedig ez nem egészen így van. Igazából február 24-e, Mátyás napja az,
amely afféle plusznapként február 23-a és 24-e közé ékelődik és „tovább tolja” a többi napot: 24-ből 25-e, 25-ből 26-a stb. lesz. Ez a liturgikus naptárban Mátyás ugrása néven is ismeretes. Szökőévben február 24-én senkinek sincs névnapja, a nevek egy nappal eltolódnak!
Mellesleg az ókori Rómában az évet záró február volt a legrövidebb hónap és amikor „babrálgatták” a naptárukat, akkor februárból vettek el vagy adtak hozzá napokat, illetve két évenként egy 22–23 napos szökőhónapot iktattak be mögé, amit mercedoniusnak neveztek. Ceasar meggyilkolását követően a Szoszigenész által megalkotott naptár érvényben maradt ugyan, de valahogy rosszul értelmezték, és végül Augustus császár hozta helyre a dolgot. Igaz, maga is igyekezett egy kis dicsőséget learatni: a korábban sextilisnek nevezett hónapot önmagáról augusztusnak nevezte el. De ez csak 30 napos volt, ami mégsem járta, ezért megtoldott egy nappal, amit a már úgyis „megtépázott” februártól vett el. Így az 28 napos lett, kivéve a szökőéveket, amikor odacsapódott a 29. nap is.
A katolikus országokban mondhatjuk elég rugalmasan álltak az ügyhöz és bevezették a reformer pápáról elnevezett Gergely naptárat. A protestáns országok általában sokáig vacilláltak, de százvalahány évvel később ők is elfogadták a megreformált időszámítást. Az ortodox vallású országokban azonban megmakacsolták magukat, ezért aztán sem a karácsony, sem a húsvét nem akkor van ott, mint más keresztény államokban, és ezért beszélünk Nagy Októberi Szocialista Forradalomról is, amely viszont a mi naptárunk szerint 1917. november 7-én „tört ki”. Persze ez már valahogy a múlt, ahogy a Szovjetunió is megszűnt. De ott 1929-ben, a francia forradalom mintájára megpróbálkoztak egy saját naptár megalkotásával és ebben 30 napos hónapok voltak és a fennmaradó 5 (szökőévben 6) nap egyfajta „pihenőnap” lett. Ekkoriban volt február 30-a is! Két évvel később azonban belátták, hogy jobb volt számukra a korábbi naptár.
A végére már csak egy tréfás kérdés maradt: Ki öregszik „lassabban”? Aki február 24-én született, vagy aki február 29-én?
