Ezer évünk a digitális térben
Ha megkérdeznék bárkit, nem biztos, hogy kapásból tudná, ki volt Nagy Lajos. Eszébe jutna Nagy Lajos, az író, aztán szlovákiai magyarként Zs. Nagy Lajos, aki szintén kitűnő íróember volt, és persze derengene, hogy volt egy Nagy Lajos királyunk is, akinek nem a vezetékneve Nagy, hanem az érdemei miatt kapta ezt az előnevet.
Van több ilyen személyiségünk, valami dereng, de már nem tudjuk pontosan, ki is volt Bethlen István vagy, hogy mi és hogyan történt Nándorfehérvárnál. Igazodva a korhoz, az Autentika Művészeti Műhely Alapítvány röviden, de velősen, animációs kis- és rövidfilmek segítségével dolgozza fel ezeket a témákat, amelyeket elsősorban a közösségi oldalakon, videómegosztókon tesznek közkinccsé. Eddigi eredményeik azt mutatják, az elképzelés bevált, immár százezres nagyságrendű egy-egy filmjük nézettsége. Hogyan sikerült ez, milyenek a lehetőségeik és elsősorban mi inspirálta őket, hogy ebbe 2020-ban belevágjanak? Erről kérdeztük Märle Tamást, az Autentika Alapítvány elnökét, aki „civilben” történelem–latin szakos tanár, s 2012 óta tanít folyamatosan egy budapesti általános iskolában.
Mindjárt az elején engedjen meg egy személyes kérdést. A latint mennyire tudja hasznosítani az általános iskolai tanári munkája során?
Nem tanítok latint. Amikor az érettségi után a történelem szakra mentem, még csak egyszakos volt a képzés, ám menet közben változott a rendszer, s a jövendőbeli tanároknak kellett egy úgynevezett minor szakot is választani. Mivel történészként volt egy év kötelező latinunk, meg egyébként is, a történészi munkához szinte elengedhetetlen, így könnyen esett erre a választásom. Tanítani viszont csak egy évig tanítottam latint egy budapesti gimnáziumban.
Az ön által vezetett Autentika Alapítvány fő profilját hogyan lehetne röviden meghatározni?
Az Autentika a jelentős történelmi események, korszakok és személyiségek népszerű feldolgozására, bemutatására törekszik. Ez a fő profilunk, bár időnként szervezünk közéleti beszélgetéseket is. Ilyen volt például Gombaszögön, a nyári tábor során, amikor Trianon, Bethlen István, a Felvidék helyzete a két háború között témákban szerveztünk beszélgetést. De alapvetően a történelmi témájú animációs filmek készítése a fő vonal. Esetünkben ez egy 6-8 fős csapatot jelent.
Mi volt az a szikra, a motiváció, ami alapján ilyen tevékenységbe kezdtek?
Abból indulnék ki, hogy a magyar történelemmel kapcsolatos nagyon fontos témák és korszakok egyáltalán nem szerepelnek a köztudatban. Ezt ugyanúgy problémának látom az iskolában, akárcsak később a felnőttek világában is. Sok mindent nem tudnak az emberek, vagy nem jól tudják, de sajnos nincs is nagyon tájékozódási lehetőség, hacsak nem választjuk a több száz oldalas monográfiákat. A nyilvánosság érdeklődése viszont egyre inkább az internet irányába, s azon belül is a videók felé megy. Ezért gondoltuk, hogy szükség lehet az ilyen ismeretterjesztő animációs filmekre. Elmondható, hogy két kapura játszunk, két célt követünk; egyrészt, hogy ezek a filmek bejussanak az oktatásba, hogy a gyerekek ezen is nőjenek fel, illetve, hogy aki később tájékozódni szeretne, az is információhoz juthasson.
Azért a hézagosabb tájékozottság mást jelent egy szakmabelinek és mást egy kívülállónak. Mi az, amiben önök előrelépést szeretnének elérni? Mit kellene jobban tudni a történelemünkből?
Biztosan látott már ön is olyan miniinterjúkat, amikor az utca emberétől azt kérdezik, mondjuk március 15-e vagy augusztus 20-a kapcsán, hogy mit ünneplünk ma? A válaszadók egy részének fogalma sincs, de olyat is láttam már, hogy az ELTE-n kérdezték a hallgatókat, ki volt Eötvös Loránd, és a többség nem tudta. A társadalom nagy részének a legalapvetőbb tudása sincs meg ilyen téren, amiért viszont nem az emberek tehetőek felelőssé, hiszen nem is elérhető számukra ez az ismeretanyag. Így például feldolgoztuk Nagy Lajos életét, akiről alig lehet találni valamit az interneten. Vagy itt van például Bethlen István, aki szerintem a 20. század egyik legjelentősebb magyar politikusa volt, s akiről szintén alig találni valamit, illetve, ami van, az nem olyan, ami felkelti az érdeklődést. A mi felfedezésünk abban áll, hogy ez nagyon nagy probléma. Különösen a sikereinkről, a sikeres évszázadokról aztán meg végképp nem találni anyagokat. És itt nemcsak arra gondolok, hogy alig vannak mozifilmek vagy filmsorozatok, hanem arra is, hogy az érdekes, akár játékosabb formában közölt információk elérésére sincs mód.
A legismertebb videómegosztón látottak szerint az önök elképzelése nagyon bejött, hiszen a filmjeikre immár több százezer kattintás érkezett. Hogyan sikerült elérni, hogy egyáltalán tudjanak ezekről a filmekről az emberek? Van önök között profi marketinges? Vagy inkább amolyan önképzőköri módon jöttek rá a módszerekre?
Inkább ez utóbbi. A kezdeti kérdés az volt, hogy vajon lesz-e legalább ötezer ember, aki megnézi a filmjeinket? Tudtuk azonban, hogy az embereket alapvetően érdekli a történelem és hogy sokaknál vélhetően nyitott kapukat fogunk döngetni. Most pedig azt látjuk, hogy főképpen a hosszabb anyagainkat immár százezres nagyságrendben tekintik meg. Azt pedig, hogy tudjon rólunk a nagyközönség, informálással értük el. Minden lehetséges csatornán tájékoztatunk és a sajtóval is tartjuk a kapcsolatot. A ma7.sk például már több filmünket lehozta, amiért itt is köszönettel tartozunk.
A köszönetet átadom a vezetőségnek!
Van aztán természetesen Facebook-csoportunk, illetve mostanra a You Tube algoritmusa már érzékeli filmjeink népszerűségét és gyakran ajánlja más, hasonló témát kereső látogatónak is. Persze ez a kezdeteknél nem így volt, akkor tényleg be kellett vetnünk minden szóba jöhető eszközt.
Diákjai körében ismert ez a munkája?
Igen! Be szoktam vinni az órákra az anyagokat, és szerencsére általában pozitívak a visszajelzések. Ami pedig legalább ennyire örömteli, hogy más tanárok is használják ezeket a kisfilmeket, sok visszajelzés érkezik erről hozzánk. A második, a Hunyadi János életét bemutató filmünk után vette fel velünk a kapcsolatot Nánay Mihály, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének a vezetője, s azóta ők is segítik a munkánkat. Továbbá 2023-ban dolgoztunk az Oktatási Hivatalnak is, az új okostankönyvekbe készítettünk néhány perces animációkat.
Jól látom a videómegosztón, hogy ha egyben tesznek fel egy sorozatot, akkor nagyobb a látogatottsága, mint amikor külön-külön rakják fel az egyes epizódokat?
Igen, ez így van, és ezen mi is meglepődtünk. Úgy gondoljuk, ez további bizonyíték arra, hogy az emberek érdeklődnek a történelmi témák iránt, sőt, akit érdekel, több időt is hajlandó rászánni egy-egy témára, és ezért inkább a 30 perces anyagra kattint az öt perces helyett.
Az animációkészítés nem olcsó mulatság, sok helyen az árát másodpercekre lebontva adják meg. Önök miből tudják finanszírozni a filmek készítését?
Mi nem megrendelésre, hanem mondjuk úgy, saját kezdeményezésből dolgozunk. Rengeteg ötletünk van, jó csapatunk, folyamatosan pályázunk. Szinte mindenhol próbálkozunk, s ha összejön annyi pályázati támogatás, hogy mindenkit ki tudunk fizetni, akkor belevágunk. Az mondjuk a segítségünkre van, hogy a közhangulat kedvez a történelmi témájú anyagoknak, a gyökereink kutatásának, míg például 2010 előtt, a baloldali kormányzat alatt nyilván más volt a helyzet, de azért hozzá kell tennem, hogy most sem könnyű a támogatási rendszerben előre haladni.
A végére engedjen meg egy eretneknek tűnő kérdést. Ön szerint miért fontos, hogy az emberek tudják mindazt, amiről a munkáik szólnak?
Három indokot is mondanék. Az első, hogy a történelem alapvetően érdekes és érdemes ismerni. A másik ok, hogy a sikeres korszakaink megismertetésével ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy ezek az öntudatunk részévé váljanak. Az elmúlt száz év tele volt tragédiákkal, vesztes világháborúk, Trianon stb., és mi azt szeretnénk, hogy a sikeres példák, Hunyadi, Nagy Lajos, Szent István sokkal inkább legyenek a köztudatban. A harmadik nagyon fontos ok pedig a pozitív példa. Nagyon sok olyan személyiség volt a történelmünkben, akit nem az önös érdek, hanem az ország gyarapodása, fejlesztése, védelme vezetett. Mindig voltak olyanok, akik karddal, pénzzel vagy tudással, de a közt szolgálták. Róluk azért is fontos tudni, hogy a kihívásokkal teli napjainkban ezeket a példákat az emberek elé tegyük. A következő munkánk, amire már nagyrészt össze is jött a fedezet, kiváló példa erre, hiszen Báthory István egyszerre volt Erdély fejedelme és lengyel király, kiváló hadvezér, egyetemalapító. Nevéhez fűződik a virágkor szűkebb hazájában, Erdélyben, illetve a Lengyel Királyságban is, s az az igazság, hogy jelenleg nagyobb a kultusza Lengyelországban, mint Magyarországon, s ezen is próbálunk most javítani. A sort követhetné IV. Béla, Szent László és Hunyadi Mátyás, ha összejön a szükséges anyagi fedezet.
Megjelent a Magyar7 2024/8.számában.
