Évszázadok óta várják megfejtőiket ezek a rejtélyes könyvek
Van, aki azt gondolná, a mai műszaki és számítógépes fejlettség mellett nem létezhet olyan ember által alkotott rejtély, amit nem lehet megoldani. Az igazság azonban távol áll ettől, léteznek több százéves iratok is, amelyek megfejtése még a 21.század emberén is kifog. Hacsak nem éppen az a rejtély megoldása, hogy a könyvek íróinak szándéka kizárólag a megtévesztés volt. Összegyűjtöttük a legismertebbeket.
A könyv a 16. században bukkant fel először, John Dee könyvtárában, aki I.Erzsébet angol királynő udvari tudósa és tanácsadója volt. Dee alkímiával és asztrológiával is foglalkozott, illetve azt kutatta, hogyan lehet angyalokkal kommunikálni. Soyga könyve a 15.században keletkezett, varázslattal, asztrológiával, démonológiával és az angyalok geneológiájával (leszármazástan) foglalkozó írásokat tartalmaz. A 197 oldalas könyv nagyrészt latinul íródott, leszámítva az utolsó 36 oldalt, amelyeken 36 sorban és oszlopban több, mint 46 000 latin betű látható véletlenszerű sorrendben. John Dee úgy gondolta, ha megérti a szöveget, képes lesz eljutni egy szent nyelvhez. Állítása alapján egy médiumon keresztül kapcsolatba lépett Uriél arkangyallal, aki szerint kizárólag Mihály arkangyal tudja megfejteni a kódot és bárki, aki képes elolvasni másfél éven belül meghal.
Dee könyvtára a későbbiekben részben leégett, valamint elszegényedése miatt több könyvtől meg kellett válnia.
A könyvet körülbelül 500 év múlva, 1994-ben találták meg újra a British Library-ben, az Egyesült Királyság nemzeti könyvtárában. 2006-ban Jim Reeds a Princeton Egyetem matematikusa egy számítógépes algoritmus segítségével állítólag megoldotta a kódot. Ennek ellenére egyes részei értelmezhetetlenek, a furcsa mondatok mellett ez a 36 oldal főleg listákat tartalmaz ismeretlen nevekkel és szavakkal.
Hazánk is büszkélkedhet egy megfejthetetlen kézirattal, amely nevét az egykori magyar kisvárosról, Rohoncról kapta (mai Rechnitz, Ausztria). 1838-39-ben Batthyány Gusztáv a rohonci kastély teljes könyvgyűjteményét a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta, köztük ezt a rejtélyes kódexet is. Papírja alapján 1530 környékén keletkezhetett Velencében, de a szöveget később is ráírhatták. A könyv 448 oldalát 9-14 sorban írott jelek és 87 illusztráció alkotja. Mivel a különböző írásjegyek száma csaknem 800, feltehetőleg nem ábécé alapján íródott a szöveg, állhat szillagrammákból, azaz szótagokból, vagy akár logogrammákból, amelyek szavakat jelölnek.
Az illusztrációk nagyrészt vallásos jeleneteket ábrázolnak, de érdekes módon a keresztény, a muzulmán és a pogány szimbólumok egyaránt megjelennek, nemegyszer ugyanazon a képen.
A könyvet feltűnése óta a magyar kutatók mellett, román, francia, cseh, sőt még indiai szakértők is vizsgálták, melynek köszönhetően több elmélet is született. Nyíri Attila a sumer és a latin betűk hasonlósága alapján próbálta megfejteni az írást, Viorica Enăchiuc román tudós a korai román nyelv alapján fordította le, az indiai származású Mahesh Kumar Singh pedig a Bráhmi írásrendszer egy publikálatlan verziója alapján értelmezte a kódexet. Ezek az elméletek azonban nem széles körben elfogadottak. A legutóbbi publikáció a kódex megfejtéséről 2018-ban került ki Tokai Gábor művészettörténész és Király Levente Zoltán informatikus tollából, akik kódrendszerként magyarázzák a könyvet, kutatásuk jelenleg is folyamatban van.
A világ legrejtélyesebb könyveként tartják számon, és nem indokolatlanul. Számos amatőr és hivatásos kódfejtő foglalkozott vele az évek során, de még senkinek sem sikerült megfejtenie. A 15.század elején készült könyv olyan emberek kezében fordult meg, mint az alkimista Georg Baresch, II.Rudolf császár, Athanasius Kircher jezsuita tudós és Wilfrid Michael Voynich lengyel könyvkereskedő, akiről a későbbiekben elnevezték a kéziratot. A 234 oldalas mű több részre osztható. A herbáriumban minden oldalon ismeretlen növények képei szerepelnek, a biológiai részben meztelen női alakokat ábrázol, akik bonyolult csőrendszerrel összekötött kádakban és medencékben fürdenek, az asztronómiai fejezetben pedig kör alakú ábrák, égitestek és a 12 csillagjegy motívumai láthatók. Ezenkívül van még egy gyógyszerészettel foglalkozó és egy rövid recepteket tartalmazó fejezet, illetve egy kozmológiai szakasz, amelyben kihajtható oldalak is találhatók, köztük egy hat oldalas térkép, melyen kilenc sziget és egy vulkán látható utakkal összekötve.
A könyvben szereplő írás feltehetőleg ábécé alapú és körülbelül 24-30 különböző karaktert tartalmaz. Bár a szöveg szerkezete hasonlít a természetes nyelvekéhez, a szavak hosszúsága és a kis- és nagybetűk előfordulása szempontjából eltér az európai nyelvektől.
Mivel eddig még senki nem került közel a szöveg megfejtéséhez, sok kutató feltételezi, hogy hamisítványról van szó, sőt, többen úgy gondolják, hogy maga Voynich készítette a rejtélyes kéziratot. Tavalyi év májusában óriási visszhangot keltett a médiában, amikor az amerikai Bristol Egyetem akadémikusa, dr. Gerard Cheshire állítása szerint két hét alatt megfejtette az írást. Szerinte a proto-újlatin nyelvű szöveget a Nápolyi-öböl partján fekvő Ischia város apácái írták Kasztíliai Máriának. Sajnos, ez az elmélet sem győzte meg igazán a tudósvilágot, így a Voynich kézirat mai napig megfejtésre vár a Yale Egyetem könyvtárában.
