Európa legdrágább és legolcsóbb országai – Mi áll a különbségek mögött?
Európa képe sokszor egységesnek tűnik a turisták szemében: történelmi városok, lenyűgöző kultúrák, fejlett infrastruktúra. Ám a felszín alatt hatalmas gazdasági és társadalmi különbségek húzódnak meg – különösen az árak és megélhetési költségek terén.
Ugyanazon a kontinensen egy vacsora ára akár tízszeres különbséget is mutathat, attól függően, hogy Zürich elegáns negyedében vagy egy vidéki bolgár kisvárosban ülünk asztalhoz. De vajon miért ilyen széles a szakadék Európa legdrágább és legolcsóbb országai között? És hol húzódik a határ a luxus és a takarékosság között?
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat, valamint nemzetközi adatgyűjtő portálok, mint a Numbeo vagy a Mercer évről évre készítenek összehasonlító elemzéseket a megélhetési költségekről. Ezek alapján Európa legdrágább országai között rendszerint Svájc, Norvégia, Izland, Dánia és Írország szerepelnek.
Norvégia és Izland hasonló kategóriába tartoznak: a magas jövedelmeket itt is magas árak kísérik. Norvégiában például az élelmiszerek közel kétszer annyiba kerülnek, mint az uniós átlag. Az okok között szerepel az importfüggőség, a magas adók, valamint a szociális ellátórendszerek fenntartásának ára. Izland pedig – elszigetelt földrajzi helyzete miatt – különösen drága ország, ahol minden egyes árucikk jelentős logisztikai költséggel érkezik a szigetre.
A drága országok sorát erősíti Írország, ahol a gyors gazdasági növekedés, az erős technológiai szektor (Google, Facebook, Apple európai központjai itt működnek) és a lakáspiaci krízis miatt különösen megterhelő az élet a helyiek és a külföldiek számára egyaránt.
Az árskála másik végén találjuk Európa legolcsóbb országait. Itt rendszeresen feltűnik Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Bulgária és Románia. Ezekben az országokban az élet költsége gyakran fele vagy harmada a nyugati országokénak.
Bulgáriában például egy háromfogásos éttermi vacsora két főre alig kerül 20 euróba, míg egy vidéki albérlet havi 200-300 euróból is kijön. Az alacsony bérek és fogyasztói árak – valamint a még mindig fejlődő gazdasági struktúrák – miatt ez az ország sok nyugdíjas és digitális nomád kedvence lett az elmúlt években.
Albánia szintén a költséghatékony utazás egyik paradicsoma. Bár az ország gazdasága fejlődő státuszban van, a vendégszeretet, a természeti szépségek és az alacsony árak miatt egyre több turista fedezi fel.
Románia és Szerbia esetében is hasonló a helyzet: alacsony lakhatási költségek, olcsó tömegközlekedés, megfizethető ételek – mindezek mellett pedig egyre erősödő infrastruktúra és városiasodás jellemzi ezeket az országokat.
A különbségek nem véletlenek, és nem csupán a turizmus, az adórendszer vagy a fizetések határozzák meg őket. Az árak alakulását számos tényező befolyásolja:
Gazdasági fejlettség: A magasabb GDP-vel rendelkező országokban általában magasabbak a bérek, de az árszínvonal is.
Adópolitika: A skandináv országok például rendkívül magas áfával és jövedelemadóval dolgoznak, amit szociális ellátások formájában visszaforgatnak a társadalomba.
Földrajzi helyzet: Egy szigetország (mint Izland vagy Ciprus) értelemszerűen drágább, mivel az import költsége jelentősen megemeli az árakat.
Munkaerőpiac: Ahol erősebb a munkavállalók érdekérvényesítő képessége, ott a bérek magasabbak, ez pedig árfelhajtó hatású.
Turizmus és kereslet: A nagyvárosok, mint Párizs, London vagy Velence áraiban jelentős szerepet játszik a folyamatos, globális érdeklődés.
Európa tehát gazdasági szempontból kettős arcot mutat: míg az északnyugati országokban a bőség ára magas árakat is jelent, addig a délkelet-európai régiókban sokkal takarékosabban lehet megélni. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az alacsonyabb árak sokszor alacsonyabb jövedelmeket is jelentenek – vagyis az olcsóbb országok lakói nem feltétlenül élveznek nagyobb jólétet, mint nyugati társaik.
