Európa ereje a sokszínűségében rejlik
Intenzív éveket tudhat maga mögött N. Varagya Szilvia, aki eredetileg újságírás és magyar szakon szerzett diplomát a pozsonyi Comenius Egyetemen. Nemrég jött haza egy tíz hónapos ösztöndíjas kutatásról az Egyesült Államokból, ahol a politikai polarizációval foglalkozott. Ő volt az első, aki Szlovákiából elnyerte a Fulbright Schuman Program kutatói ösztöndíját. De még előtte PhD fokozatot szerzett, disszertációs munkájának témája a közéleti retorika volt.
Hosszú évek óta kommunikációval foglalkozik, annak több területén is gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Először 2002-ben vezényelte le egy önkormányzati választási kampány kommunikációs részét. Nem volt számára ez új terep, hiszen 16 éves korától dolgozott, kábeltévézett és a Határok nélkül tudósítója volt. Annak idején a Selye János Láthatatlan Kollégium tutoriális képzésén jobban megismerkedett a politikai kommunikációval. Szóvivőként, PR-menedzserként is dolgozott, jópár éves saját vállalkozása elsősorban marketingkommunikációval foglalkozik.
A Covid időszak életem legnyugodtabb szakasza volt, végre megéltem, hogy két hétig nem csörgött a telefon. Előtte teljesen természetes volt, hogy szabadságolásom alatt is intéztem a kollégák vagy az ügyfelek ügyeit. A doktori megszerzése után egy baráti olasz család meghívására néhány hónapot töltöttem el Londonban, ahol a legkedvesebb nyelviskolámban is felfrissítettem angoltudásomat” – mesél az amerikai ösztöndíj előzményeiről.
Éppen ott, Londonban kapott az egyik témavezetőjétől egy linket, hogy ha esetleg a jövőben érdekelné egy lehetőség, egy ösztöndíj a Fulbright Schuman Programban, akkor jelentkezzen. Rögtön utána is nézett, belelkesült és azt érezte, ezt meg kell pályáznia. Felhívta a pozsonyi irodát, ahol alaposan átbeszélgették a program pályázati lehetőségeit és ott azt a tippet kapta, hogy ha ez nem sikerülne, nyugodtan pályázzon meg egy kisebb nemzeti programot.
A kutatási témának az USA-t és legalább két európai országot kell érintenie. Természetesen Szlovákiát és Magyarországot választottam. Itt jegyezném meg, hogy nagy örömömre velem egyidőben került ki Magyarországról is egy ösztöndíjas, ha jól tudom, tíz év után, tudomásom szerint ő művészettörténettel foglalkozott New Yorkban. A pályázathoz referencialeveleket és egy amerikai meghívólevelet is csatolni kellett. Ez utóbbi jelentette számomra a legnagyobb kihívást, de végül az is megoldódott” – meséli.
Ezután hosszú hónapok teltek el várakozással, majd miután a szóbeli interjú is jól sikerült, Brüsszel hamarosan pozitív választ küldött, de még meg kellett várni az amerikai álláspontot is. Szilvia szerint sok türelemre volt szükség, de megérte. Októberben pályázta meg a nemzetközi ösztöndíjat, egy év után utazott ki az Egyesült Államokba.
„Eredetileg a Harrisburgi Egyetemre pályáztam, de hálás vagyok azért, hogy azzal párhuzamosan a Pennsylvaniai Egyetemen a világ egyik legjobb kommunikációs iskolája vendégszeretetét is élvezhettem, ami fantasztikus szakmai élményeket és tapasztalatokat adott, valamint egy egészen más rálátást más, globális összefüggésekre is. Az Egyesült Államokban elnöki rendszer működik, a két, általam kutatott európai ország parlamenti demokrácia, és ebből adódóan vannak különbségek. A tengerentúlon az elnöki intézményt nagy tisztelet övezi, az elnök személyétől függetlenül, bár az utóbbi időben rendkívüli méreteket ölt a politikai polarizáció.
– osztja meg velünk tengerentúli tapasztalatait.
Véleménye szerint a fiatalok is szeretnek egyediek lenni, szeretik megélni saját egyéniségüket, de fekete-fehér gondolkodásban erre nincs mód. Az embereket ráadásul frusztrálja, ha be kell állni az egyik vagy a másik sorba. Az európaiak, különösen a közép-kelet-európaiak szeretik és igénylik a szabadságot, hiszen még élő emlékeik vannak azokra a korokra, amikor a szólásszabadság és a szabad választások csak áhított fogalmak voltak.
„A gyűlölet elharapózása Európában félelmetes jelenség, aminek megnyilvánulásaival egyre inkább szembesülünk. Döbbenetes példa erre a szlovák kormányfő elleni merénylet. Mi azért választjuk meg a politikusainkat, hogy biztosítsák számunkra a jó életet, a népet szolgálják. Az pedig nem vezethet konfliktushoz, mert a nép nem akar háborút, feszültséget, gondokat-bajokat.
– fűzi hozzá.
Szilvia szerint a közösségi platformok jelentik a legnagyobb veszélyforrást a gyűlölet terjedésében.
A Magyar Szövetség jövője is szóba kerül. Vajon mi lenne a gyógyír a sikertelenségére?
„Biztos furcsa lesz, amit mondok, de úgy látom, összetörték a magyarok lelkét. Folyamatosan csorbát ejtettek rajta, s mára darabokra hullott. Talán furcsa politikai összefüggésben lélekről beszélni, de ha az emberek már nem tudnak hinni, nem tudnak szeretni, ha már elvesztik a reményt is, hogy jobb lesz, vagy lesz valaki, aki a nagypolitikában is kiáll mellettük, akkor fáj a lélek. Ez történt most közösségünkkel is.
– vélekedik.
Hiteles, őszinte vezetőt akarnak a választók, aki az emberek érdekét képviseli és felelősséget vállal a tetteiért – ez derül ki kutatásából is. Meg az is, hogy legyen művelt, felkészült, de az alapvető elvárásokban nincs nagy különbség a jobb és baloldali választók között. A közösség szolgálata legyen az első, ne a saját érdek. Érdekességképpen még megjegyzi, hogy a Fico-merénylet előtt készült kutatás szerint a szlovákiai kormánypárti és ellenzéki választók a köztársasági elnök személyét illetően egységesen azt igényelték a leginkább, hogy egyesítse az országot.
Ösztöndíjam egyik névadóját. Schumant tekintik az európai közösség és együttműködés atyjának. Célja, akár csak Fulbright-nak az volt, hogy békét teremtsen. A megoldást pedig az együttműködésben látták. Ezért sokat tettek. Érdemes lenne követnünk a példájukat”– mondja végezetül.
