Észak-Európa a nyugalom szigete, avagy a jóléti Dánia
Néhány barátommal februárban ismét útnak indultunk. Moldova után azonban az ellenkező irányt választottuk. Észak-Európa felé vitt utunk: Dániába.
A négytagú baráti társaságunkkal már jártunk Észak-Európában, 2019-ben Svédországot, Stockholmot néztük meg. Akkor megfogadtuk, ha tehetjük, felfedezzük Észak-Európa országait. Így került sor Dániára, Koppenhágára. Az út előtt olvasgattam egy kicsit az országról, illetve voltak ismereteim Dánia politikai rendszeréről és a történelméről is. Volt egy másik célja is az útnak.
Választ szerettem volna kapni arra a kérdésre, hogy miért a dánok az egyik legboldogabb nemzet a világon?
Az északi országokra jellemző a túlzott alkoholfogyasztás, de nem ettől lesz egy nép boldog. A dánok a múltban szerettek vedelni, a sört pedig nagyon is kedvelik, nem is csoda, hiszen a Carslberg egy nagyon finom sör. Mondjuk nálunk csak a boltokban kapni, de ha már ott jártunk, lehetőségem volt egy jó csapolt Carlsberget inni. Meg is volt az ára, tíz euróba került egy korsó.
Talán így próbálják csökkenteni az alkoholfogyasztást?
Ám nemcsak az alkohol volt drága, hanem az élelmiszerek is, így az éttermeket kerültük. Ugyanakkor megtudtuk, hogy milyenek a dán étkezési szokások.
A dánok előszeretettel fogyasztanak mindenhez kenyeret vagy egyéb pékárut.
Nemcsak a diákok az iskolákban, de azok is, akik dolgozni járnak, rendszerint visznek magukkal szendvicset, amelyet az ebédszünetben fogyasztanak el. Adódik a kérdés, hogy a dánok nagy része ezért él egészségesen?
Természetesen, mint minden nagyvárosban, Koppenhágában is akadnak gyorséttermek, de a helyi dánok inkább kerülik azokat. Az egészséges életmód látszik is a dánokon, hiszen az utcán sétálva nagyon ritkán láttunk túlsúlyos embereket. A dánok amúgy is nagyon magasak, ezt mi is tapasztaltuk.
Mint ahogy azt is észrevettük, nagy divat biciklivel járni.
Szinte mindenkit két keréken láttunk közlekedni. A biciklikhez gyakran utánfutó párosul, ahová a kisgyermekeket beültetik. A város maga nagyon hangulatos, a magas épületek pedig olyanok, amilyennek elképzeltem. A sok szép látnivaló mellett talán a Nyhavn kikötőrész adja vissza az igazi Koppenhága varázslatos hangulatát, de természetesen a történelmi épületeket is megnéztük.
Az utcák tiszták, és meglepően kevés bevándorlót lehetett látni. Azt nem mondanám, hogy a dánok a kedvességükről híresek, inkább zárkózott arcokat véltem felfedezni, de hát mit várunk egy észak-európai országtól. Ez persze még véletlenül sem jelenti azt, hogy az emberek bunkók lennének, inkább a segítőkészség és az intelligencia jellemzi őket. Koppenhágán kívül ellátogattunk még Helsingørba is, ahol megnéztük Hamlet, dán királyfi "otthonát".
Az alapkérdés azonban még mindig nem lett megválaszolva, vajon miért ennyire boldogok a dánok?
A látottak alapján talán ott lehet a kutya elásva, hogy a dánok nagyon jól élnek, nincsenek számottevő társadalmi különbségek. Ezt az utcán is észre lehetett venni, alig találkoztunk szegény emberrel, vagy koldussal. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek is szegények, de egy jól működő és koordinált szociális rendszer sokat segít az ország színvonalán. A dánokra egyébként is jellemző a nyugodt és stresszmentes életmód. Ezt valahogy el tudták sajátítani. Ilyen szempontból példát vehetnénk róluk.
