Esterházy szellemiségét viszem tovább, így fogom szolgálni a felvidéki magyar közösséget
Különböző érzések kavarognak bennem. Valami véget ért. Ez volt eddig a legnehezebb két évem: munka, egyetem, Esterházy Akadémia. Míg más hétvégén bulizott, kirándult, addig mi az „iskolapadban“ ültünk. Végigcsináltuk, de most talán mégsem vagyok vidám, ahogy szerintem a többiek sem. Hiányozni fog minden. A társaság, a kiváló előadók, előadások, képzések, a kötetlen esti beszélgetéseink, a közös kirándulásaink, minden. Nehéz felfogni, valami véget ért.
Viszont minden vég egy új kezdet. Teljesen más képességekkel hagyjuk el az Akadémia ajtaját, mint ahogy azon 2 éve beléptünk. Ez az intézmény egyedülálló, hiszen nincs a Felvidéken még egy ilyen közéleti képzési lehetőség. Pótolhatatlan, és azt hiszem nyíltan kijelenthetjük, minden közéleti szereplőnek, legyen az szervezet elnöke, politikus vagy bármi, szüksége van arra a tudásra, amit az Esterházy Akadémia ad.
Az elméleti, de főként a gyakorlati képzések készítettek fel arra, hogyan álljak ki a nyilvánosság elé.
Megtanultam leküzdeni lámpalázam, elsajátítottam a beszéd írásának és előadásának készségét. Érveléstechnikák, vitakészségek, kampánystratégiák, felvidéki történelem, politikatörténet, storytelling és a sort még folytathatnám. Sok témát érintettünk, és mind-mind érdekes volt, értékes tudást adott. Egy igazi konzervatív közösséggel tanulhattam, dolgozhattam együtt. A két év alatt szoros barátságok alakultak ki, és biztos vagyok benne, hogy ha már ennyire gyakran nem is fogunk találkozni, a csapat tagjainak útjai nem fognak szétválni.
Az Akadémia arra nevelt, ki tudjak állni magamért és szűkebb, illetve tágabb értelemben vett közösségemért. Mindig is szerettem hazámat, Somorját, Csallóközt, Felvidéket. Nekem ez az otthonom, s mivelhogy a Jóisten ide teremtett, akkor bizony, nekem itt van dolgom. Jelentkezésemkor már tisztán láttam céljaim. Szolgálni szeretném hazámat, közösségünket. Azt az erőt, tudást és az esterházys szellemiséget, amit itt kaptam, a Felvidékért fogom kamatoztatni. Esterházy János szellemiségét viszem tovább, és saját tudásom szerint fogom szolgálni a felvidéki magyar közösséget. Köszönöm szépen az Akadémiának életem legcsodásabb két évét, nagy tisztelet és köszönet Gubík László igazgató úrnak, aki megálmodta és létrehozta az intézményt.
A fenti sorokat pedig a kedvenc esterházys idézetemmel zárom:
Brunczlík Viktor írása.
