2025. október 4., 13:57

Érzékszerveken túli érzékelés – képzelődés vagy valóság?

Az emberi elme mindmáig megmagyarázatlan „érzékelései” évszázadok, de inkább már évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget. A korábbi időkben érthető módon a természetfeletti megnyilvánulásának tartott, esetenként isteni sugallatnak, vagy éppen boszorkányságnak minősített jelenséggel ma már önálló tudományág foglalkozik. Ugyanakkor tény, hogy a gondolatátvitel, a távérzékelés és hasonló fogalmakkal leírt jelenségek bizonyítható magyarázatához ma sem vagyunk sokkal közelebb. Mai témánk az úgynevezett érzékszerveken túli érzékelés, amelyet leginkább az ESP (extra-sensory perception) jelenségként nevesítenek a téma iránt érdeklődők.

Illuziók
Fotó: PXhere

Mit is takar a fogalom? Az ESP egy olyan valós vagy vélt képesség, amelynek köszönhetően a feltételezések szerint az agyba nem a fizikai érzékeken át (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás) jutnak el az információk, hanem valamilyen más módon. A leggyakrabban említett teória szerint gondolati módon, vagyis az emberi elme valamilyen eddig fel nem tárt képessége segítségével. A fogalom alá olyan jelenségeket sorolnak, mint a gondolatolvasás vagy távlátás (telepátia) a távérzékelés, a jövőérzékelés vagy jövőbelátás.

Bár a tudományos világ ezeket a jelenségeket nem tartja elégségesen bizonyítottnak, és így legtöbbször a témával foglalkozó szakértőket is az áltudományosság jelzőjével együtt emlegeti, tény azonban, hogy a témában évtizedeken keresztül egy sor klinikai kísérlet zajlott, köztük az amerikai kormányzat Stargate Project-je, amely a múlt század hetvenes éveitől csaknem két évtizeden át vizsgálta a jelenség katonai felhasználhatóságának lehetőségeit.

A kutatásba transzformálódó kíváncsiság

A témakörbe tartozó jelenségek közül az egyik első, viszonylag jól dokumentált eset a 17. századba nyúlik vissza és abban a „távérzékelés” esetét írta le a neves filozófus, Immanuel Kant. Az eset főszereplője egy svéd tudós és „látnok”, bizonyos Emanuel Swedenborg volt, aki egy víziójában – mai kifejezéssel élve – valós időben érzékelte, hogy egy az akkori tartózkodási helyétől csaknem ötszáz kilométerre lévő lakóhelyén óriási tűzvész tört ki, amely „látomás” később be is bizonyosodott. Bár a nagy visszhangot kiváltott esetet feljegyezték és vizsgálták is, a témában végzett első tudományos igényű kutatások jóval később kezdődtek, mégpedig a huszadik század első évtizedeiben. 

Kísrlet
Harold Shermann és Sir Hubert Wilkins telepatikus kísérlete 1937-ben
Fotó:  Archívum

A hozzáférhető feljegyzések szerint egy angol fizikus, Sir Oliver Lodge már a 19. század végén is végzett ESP kísérleteket két fiatal lánnyal, akik azt vallották magukról, hogy tudnak olvasni egymás gondolataiban. A téma egyik úttörőjének mégis inkább az amerikai Stanford Egyetem egykori pszichológusát, J. E. Covert tartja a szakirodalom, aki vélhetően elsőként végzett kísérleti vizsgálatokat a jelenségről laboratóriumi körülmények között, 1917-ben. 

A jelenség vizsgálatának első nagy boomja azonban közel egy évtizeddel későbbre tehető, amikor az észak-karolinai Duke Egyetem egy biológusa, bizonyos J. B. Rhine új kísérleti eljárásokkal kezdte vizsgálni a jelenséget, majd 1935-ben egy külön, erre a célra felszerelt laboratóriumot is létrehozott. A speciális kártyákkal végzett ESP kísérletek mellett, dobókockák segítségével a pszichokinézis (tárgyak mozgatása az elme erejével) jelenségét is kutatta a felesége segítségével. A laboratórium 1965-ig működött az egyetem fennhatósága alatt. 

Rhine ESP telepátiával kapcsolatos kísérleteinek jelentős részében az ún. Zener kártyákon alapuló kitalálási feladatokra összpontosított. Ezeken a kártyákon egy-egy kifejező szimbólum, kör, négyzet, csillag, kereszt, hullám volt. 

A kísérlet alanya megnézte a kártyát, majd „gondolati úton információt küldött” róla egy másutt tartózkodó személynek, aki megpróbálta kitalálni a helyes választ. Rhine kísérletei során több olyan személyre is akadt, akiknek a valószínűségszámítási értékeket jóval meghaladó gyakorisággal sikerült „eltalálniuk” a „küldött” információt, vagyis a kártyán látható ábrát. A kutató a kísérletei nyomán szerzett tapasztalatai alapján később áttért a távérzékelés jelenségének kutatására.

Hol lehet az igazság?

A huszadik század második felében – vélhetően nem utolsósorban a hírközlés lehetőségei bővülésének köszönhetően – több, a jelenséghez sorolt esetet jegyeztek le. Ilyen példa a „látnoki” képességekre 1975 és 1980 között a yorkshire-i hasfelmetszőt viszonylag pontosan leíró Nella Jones esete is, aki be tudta azonosítani az elkövető lakhelyét, azt, hogy milyen munkát végez, sőt még az utolsó leendő áldozata halálának időpontját is. 

Bár a jelenség kutatása során számos esetről bebizonyosodott, hogy azok hátterében csalás állt, ugyanakkor nagyon sok esetre nem sikerült magyarázatot találni. Azt, hogy az érzékszerven túli érzékelés vélhetően túlmegy a fantáziadús képzelgések kategóriáján, egyebek mellett az is valószínűsíteni látszik, hogy például a különböző amerikai kormányzati szervezetek által finanszírozott Stargate Project keretében hosszú éveken át vizsgálták ezeket a jelenségeket. A kutatók elsősorban a „távérzékelésre”, illetve azokra a lehetőségekre fókuszáltak, hogy azt miként lehetne hasznosítani a hírszerzésben. 

ESP kísérlet
Az ESP kísérleteknél használt Zener kártyák
Fotó:  Archívum

A projektet végül 1995-ben állították le és oldották fel annak titkosítását. Ezt követően csak annyit közöltek a vizsgálatokról, hogy bár sikerült statisztikailag szignifikáns kísérleti eredményekhez jutniuk, de a felülvizsgálat során nem sikerült bizonyítani, hogy azok nem hibás adatokra épültek. 

Az amerikaiak vélhetően ezzel a megállapítással nem elégítették ki a jelenség iránt érdeklődők kíváncsiságát, az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy hosszú idő telhet még el addig, amíg egyszer bizonyítható magyarázatot sikerül találni annak hátterére.

Megjelent a Magyar7 2025/38. számában.

Megosztás
Címkék