Értjük még a kódolt üzenetet?
A ma embere számára jó néhány, sok esetben több száz esztendővel ezelőtt keletkezett szólás és közmondás nemcsak magyarázatra szorul, hanem teljesen érthetetlen. Bár a szólások és közmondások genezisét is általában homály fedi, hisz kevés kivétellel olyanok, mint a népdalok, nem ismerjük a szerzőiket.
Egy régebben megjelent írásomban egy 1984-ben napvilágot látott aforizmagyűjteménnyel foglalkoztam, melynek szerzője, összeállítója Feleki László volt, aki maga is megalkotott jó néhány szellemes aforizmát. A nyári melegben hűsölve üdítő olvasmány lehet azoknak, akik a kikapcsolódás kellemességét a súlyosabb olvasmányok kiiktatásával is fokozni szeretnék. Legalább nyáron, vagy a szabadságolás idejére. A cikkben megemlítettem azt is, hogy állítólag „a világ aforizmaállománya az Unesco aforisztikai alosztályának legfrissebb jelentése szerint 88 142 122 aforizmára rúg”. E szám tanúsága szerint az emberiség bőségesen el van látva életbölcsességekkel.
Mindenesetre bölcs gondolatokat minden korban nemcsak ismert és elismert gondolkodók, írók, tudósok fogalmaztak meg, hanem úgymond tanulatlan, iskolázatlan emberek is, akiket az élettapasztalat késztetett arra, hogy valamilyen formába öntsék, maradandóvá tegyék a gondolat felszikrázását, olykor nem kis humorral és nyelvi vaskossággal, „faragatlansággal” megjelenítve, fűszerezve. Ezek a bölcs gondolatok, vagy „csak” szellemes megállapítások persze nem fűződnek egyetlen ember nevéhez, hiszen szájhagyomány útján terjedtek és maradtak fenn napjainkig. S olykor használjuk is őket. (Néha persze kifogásolható módon, a szavak mentén „kisiklatott” gondolati pályaíven, de erről majd lentebb...) De hát a fentebb emlegetett aforizmagyűjtemény is tartalmaz ismeretlen forrásból származó (szerző nélküli) bölcs gondolatokat, közmondásokat: „Aforizmák, magán- és közmondások”.
A múltkor egy „hűsítő” könyvnél ragadtam le ismét, amelybe szintén elég csak belelapozni, néhány órára elmerülni benne, és felüdülni. El is gondolkodtam rajta (persze nem szakértőként, hanem laikus olvasóként), hogy az említett könyvbe foglaltakat is hozzá lehetne „csapni” az Unesco aforisztikai alosztálya által darabonként megszámolt aforizmaállomány 88 142 122 aforizmájához.
Az üdítő könyvet több irányból is lehet olvasni, lévén egy gyűjtemény; tehát elölről a vége felé, középről minden irányba stb. Nem egy zsebbe rakható kis könyvecskéről van szó, hanem egy hatalmas, tartalmas munkáról, mondhatni a „műfaj szent gráljáról”, amely mintegy húszezer szólást és közmondást tartalmaz.
A szóban forgó könyv O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások gyűjteményének 2. kiadása (Gondolat, 1976). Nem mellesleg a neten is lehet olvasni hasonlókat, adatbázisok is vannak (pl. Bárdosi Vilmos: Magyar szólások, közmondások adatbázisa 14 000 szólás, közmondás, helyzetmondat magyarázata stilisztikai jelzéssel, a típus feltüntetésével, fogalomköri szómutatóval, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012).
Visszatérve könyvhöz; a nagy ívű munka összeállítója, szerzője, ha úgy tetszik „mindenese” O. Nagy Gábor (teljes nevén Otrokocsi Nagy Gábor (1915–1973) magyar nyelvész, tanár, a nyelvtudományok kandidátusa (1966). „Főleg frazeológiai kutatásai, szólásmagyarázatai, szótörténeti tárgyú cikkei, valamint a szótárírás és a jelentéstan elméleti kérdéseit taglaló tanulmányai jelentősek.” (Wikipédia). Számos nyelvészeti munkája, könyve jelent meg, a már fentebb emlegetett Magyar szólások és közmondások (Bp., 1966-ban), majd a2. kiadás tíz évvel később. Meg kell még említeni A magyar nyelv értelmező szótára kiadványt (I–VII., Bp., 1959–1962), amelynek az egyik szerkesztője volt, s a nevéhez is kötődik a Magyar szinonimaszótár (Bp., 1978), amely halála után (autóbalesetben hunyt el) jelent meg, posztumusz mű; (Ruzsiczky Éva fejezte be). A magyar szólások és közmondások 2. kiadásának bevezetője Pálóczi Horváth Ádám gondolatával indul:
- írja O. Nagy Gábor.
A Bevezetőben még sok más kérdésre is választ kaphat az érdeklődő laikus olvasó, például arra vonatkozóan, milyen, már meglévő munkákból válogattak, milyen is voltaképpen a könyv tárgyát képező szólások és közmondások gyűjteményének az „alkata”, vagyis hogy milyen szempontok alapján válogatták az anyagot, és hogyan, milyen elvek alapján csoportosították őket. (Nem mellesleg betűrend szerint.) Megjegyzi azt is:
Itt jegyzem meg, hogy gyerekek is forgathatják a könyvet, s belelapozva többek között pl. a következő (és sok más), egy kisiskolás számára is elfogadható tartalmú szólást is megtalálhatják, s jót derülhetnek rajta:
A 862 oldalas, nagy formátumú könyv, mint tárgy is tiszteletet parancsol, s ha az ember beleolvas a felhasznált irodalom és források jegyzékébe, beleborzong a munka terjedelmességét, sokrétűségét, nyelvi és kalligráfiai „kihívásait” felmérve.
E rövidke írás persze csak arra alkalmas, hogy az ember felhívja a figyelmet arra, hogy egy-egy ilyen munka minden olvasóhoz szól, s örök, amíg magyarok élnek és olvasnak. Végül néhány szólás a rengeteg ismert, és kevéssé ismert közül…
Végül még annyit, ne keverjük össze az egyes szólások, közmondások szavait, tagmondatait, nehogy valamiféle hibrid csinálmány legyen belőle…
Pl. Felette is elszállt az idő vasfoga. („Készült” a Felette is elszállt az idő és a Megette az idő vasfoga nem túl szerencsés „ötvözéséből.)
Nehéz dió – a Kemény dió (= nehéz feladat) és a Nehéz feladat ötvözése.
Összerúgták a port – az Összerúgták a patkót (= összevesztek) és a Rúgják a port (= táncolnak) társítása.
Mindenesetre rossz példaként jól demonstrálhatók. Az egyetemen ezt a jelenséget szóláskeveredés vagy szólásvegyülésként magyarázták nekünk, amikor két, esetleg több szólás keveredik a köznyelvben. A keveredés oka lehet a hasonló jelentés vagy egy-egy közös szó, és sokszor ez bizony nevetséges.
