Eredeti látásmódjában rejlik a gútai fotós sikere
A fotók készítése látszólag minden korábbinál egyszerűbbé vált az elmúlt másfél évtizedben, amióta az okostelefonok egyre fejlettebb műszaki megoldásokat kínálnak. Éppen ezért úgy tűnhet, a profi fotósok lehetőségei egyre szűkebbek, de a minőség és a különleges látásmód mégis megtalálja a közönségét. Az ilyen alkotók közé tartozik a gútai Tóth Tamás is, aki Sylonként vált ismerté a tágabb régióban.

Már gyermekként érdekelte a fotózást, ahogy sok fiatalt, de előbb csak kedvtelés volt számára a fényírás. A nagy változás akkor következett be, amikor szülei meglepték egy tükörreflexes géppel egy évtizeddel ezelőtt.
– tudom meg Tamástól, akit első körben leginkább a természet szépségeinek megörökítése vonzott, állatokat és madarakat kapott lencsevégre, sokat sétálva és várva egy-egy remek pillanatra.
Az interneten böngészve pedig a profi fotósok tanácsait kereste, s ezekből próbálta meg bővíteni a tudását. Természetesen közvetlen környezetében is adódtak segítői, édesapja, Fűri Gábor és Berecz Dávid is hasznos tanácsokkal látta el.
A gyakorlat meghozta az eredményét, egyre jobb képek készültek, de az akkor a komáromi egyetemen tanuló fiatal az eseményfotózásban is kipróbálta magát. Elsősorban a fiataloknak szóló különféle szórakoztató rendezvények váltak a fő terephelyévé, ahol szinte nem hiányozhatott.
Gútán egy fotós versenyt is megnyert 2013-ban, majd kiállítási lehetőséget is kapott Komáromban, amelyet továbbiakban követtek, tehát a külvilág is visszajelezte számára, tehetséges és érdemes tovább folytatnia. Ennek ellenére több esetben is elbizonytalanodott a portréfotózások után, mert mint elárulta, akkor még nem tudta, hogyan is kell a munkáját prezentálni.
A mindennapokat ekkor már egy irodai munka jelentette számára, amelynek köszönhetően Afrikába is eljutott, s természetesen a fényképezőgép akkor sem hiányzott a bőröndből. A szafarik alkalmával az állatvilágot is fotózhatta, de a természet is magával ragadta.
Az évek múlásával pedig egyre egyértelművé vált, milyen irányba szeretni haladni a fotózások szintjén.
„A női portréfotózás volt az, ami leginkább megtetszett, s a visszajelzések is ezt igazolták. Egyre jobban ment a megbízóval vagy ügyféllel a kommunikáció, s így olyan képek készültek, amelyekkel mindkét fél meg volt elégedve. A modellek is azt mondták, új látásmódban, természetesebb módon tudom megörökíteni őket” - tudom meg Tamástól, aki egyébként angol-informatika szakos tanárként végzett, de nem ezen a téren találta meg a munkahelyét.
A gútai és nagymegyeri kihívások mellett folyamatosan fotózott, a portrék mellett az esküvőfotózással is egyre komolyabban kezdett el foglalkozni, s amikor a koronavírus idején munkahelyet akart változtatni, úgy döntött, hogy teljesen a fotózásnak szenteli életét.
„Nem volt egyszerű döntés, hiszen nagy volt a gazdasági bizonytalanság, mindez pedig azt is jelentette, hogy csak a fotózásból kell megélnie, de az egy évvel ezelőtti váltás jó döntésnek bizonyult. Sikerült saját stúdiót is létrehoznom, így már családi- és tematikus fotózásokat is tudok vállalni, de továbbra is a kültéri munkákat szeretem a legjobban” – derül ki az elmúlt év tapasztalatainak levonása után.
Ami a műszaki megoldásokat illeti, ma már Tamás is tükör nélküli, vagyis MILC fényképezővel dolgozik, ami neki is megkönnyítette a munkáját, így még inkább a kompozícióra tud fókuszálni, amely egyik erőssége. Talán éppen ez az, ami miatt a szoftveres megoldások, amelyeket a telefonok is kínálnak, nem tudják felvenni a versenyt a profi fotósokkal, akik viszont akár egy mobillal is remek képet varázsolnak.
Végezetül meséljenek inkább a képek:
