Erdélyi katarzisok a Királykőtől Kászonszékig

A sziklás, éles gerincösvényt ekkor már felváltották az alacsonyabb, lágyabb gyephavas hátak, de még így is 2000 méterrel jártunk a tenger szintje fölött. Megjelentek a juhnyájak, és persze velük a pásztorok, akik láthatóan tökéletesre csiszolták azt a tudományukat, hogy miként kell az utolsó pillanatban visszarendelni az idegen felé vicsorogva rohanó juhászkutyát.

Az eső áztatta vizes ruhák száradóban voltak, és az éjszakai szélvihar is elült már. Így haladtunk kelet felé, és így vártuk a nagy találkozást a Kárpátok gyöngyszemével, a Királykő-hegységgel. Tudtuk, hogy nemsokára fel kell tűnnie, hiszen teljesen merőlegesen fekszik a Déli-Kárpátok főgerincére, és mint egy mészkőtorlasz, állja a vándor útját. Végül a Berivoj tömbjéről ereszkedtünk éppen, mikor megpillantottuk a sokak által kakastaréjhoz, vagy éppen kifeszített íjhoz hasonlított hegyvonulatot. Ez volt az első találkozásunk a Királykővel, még jóval a Hazajáró előtt. 

A Barcasági-medencéből minden átmenet nélkül kiemelkedő Királykő már ekkor is mély benyomást tett ránk (főként a gerincéről megtapasztalható mélység), így nem volt kérdéses, hogy a Hazajáróban is terítékre kerüljön.

A „kárpáti mészkőszirtek óriásához” végül 2012 márciusában ért a Hazajáró végtelen útja. Régen így nevezték ezt a hegységet, de az már olyan régen volt, amikor még magyar királyi engedéllyel a német lovagrend építgetett itt várakat, és amikor még dákoromán elméletekről hallani sem lehetett. Valamikor a XIII. században épülhetett Királykő (Königstein) vára is, amiről az egész hegység a nevét kapta. Jelentőségét 1377-ben veszítette el, amikor Törcsvárra helyezték innen a vámot. Az észak–déli irányú hegység körülbelül 22 km hosszú, és mindössze 1,2 km széles. Mindegy melyik oldalról próbáljuk megmászni, a nyugati és keleti oldal az éles gerincben találkozik, amelyet végigjárni felejthetetlen élményt nyújt. Közel 40 csúcsra kell felmászni, és ugyanennyi nyeregbe leereszkedni, és mindez belefér egy napba is, persze nem télen.

Nekünk a tél jutott, és 1200 méter szintkülönbség a Zernyesti-szorosból indulva, amelyet két nap alatt küzdöttünk le. Közben megszálltunk a Curmatura-házban, így a csúcstámadás már onnan indult egy szép téli reggelen.

A Nagy-Cimbalom csúcsáig jutottunk, itt maradt végképp mögöttünk a lenti világ. A pillanat végtelennek tűnik ilyenkor, de pont elég ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, súlyukat veszítsék a földi hiábavalóságok, amelyeknek az örökkévalóság szempontjából semmi jelentőségük sincs. Csak a Királykő marad és a katarzis.

Miközben a jeges Királykőről ereszkedtünk, úgy gondoltuk, jó időre elrendeztük a dolgainkat a téllel, ám már másnap, a kászonszéki dombok közt elő kellett szednünk a hótalpakat. De Kászonszéken nem csak ilyen jellegű meglepetések értek bennünket. A Nemere és a Csíki-havasok ölelésében fekvő, öt faluból álló Kászonokban például nagy meglepetésre nincs Pszichiátriai Intézet. A Kászonokban nincs Ezotéria Központ, így nincs fengsuj, lélekkristály, horoszkóp, asztrológia, csakradiagnosztika, auraterápia, Reiki-tanfolyam sem. A Kászonokban drogambulancia sincs. A Kászonokban más jellegű épületek vannak.

Ott van mindjárt a templom, amelynek tornya messzire hirdet egy ősi értékrendet. Harangja hol temetésre, hol ünnepre hív, pirkadatkor köszönti az új napot, alkonyatkor hálát ad az elmúlt napért, míg délben daliás időkre emlékeztet. Nemcsak a falut őrzi a legmagasabb pontról, hanem végigkíséri az életet: a keresztségben itt fogad gyermekévé a Jóisten, de itt törli el a bűnöket is. Itt válsz nagykorúvá, itt alapítasz családot, mely egyben az egész közösség ünnepe is. A falak őseid imáját szívták magukba, sőt talán éppen dédapád helyén ülsz, és talán unokáid is ezen a helyen fognak ülni egykoron. Szentmise után férfiak gyűlnek össze a bejárat előtt, hogy termésről, időjárásról, a rét és az erdő ügyeiről, az élet kisebb-nagyobb keresztjeiről beszéljenek. A templom előtti feszületek pedig hallgatják őket, mert nekik is számot kell adni legalább így ünnepnapon örömről, bánatról.

Erről többet talán nem is kell mondanunk, vagy talán csak annyit, hogy ez az iskola igyekszik becsületes embereket nevelni, akiket azzal az üzenettel enged el a nagyvilágba, hogy ne hozzanak szégyent a falura, a szüleikre, a templomra és az iskolára.

A Hazajáró történetében először fordult elő, hogy egy epizódban a kulturális, szellemi töltet nagyobb hangsúlyt kapott, mint a természeti értékek. De hát mit is mutathatnánk be egy olyan vidéken, ahol végigvonultak háborúk és forradalmak; tatár, török, labanc, muszka pusztított, de úgy 2-3 évente a szárazság, az árvíz, a tűzvész, a kolera, a tífusz és a marhavész is megjelent? Talán éppen azt, ami 1500 éven át megtartotta a székelységet: a mélyreható hitet, a hagyományokhoz való ragaszkodást, és azt, hogy az élet itt az isteni örök igazság köré szerveződik. Napjainkban is.