Emlékek egy kollégáról – Kamocsai Imrére emlékezünk

1995-től tizenhét éven át voltam a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, riportere, de újságíróként már régebbről ismertem nemcsak az ott folyó munkát, hanem azokat az embereket is, akiknek a hangját sok tízezren naponta hallhatták a Felvidéken. 

Sajnos a legendás szerkesztők és riporterek közül már sokan nincsenek közöttünk. Ha csak azokat említeném, akikkel személyesen ismertük egymást, egy terjedelmes lista állna össze. Mindenképp meg kell azonban említenem Nagy Jenőt, aki újraindítója volt a magyar nyelvű rádiózásnak Szlovákiában az 1950-es években.  Egyik legelső munkatársa volt Dénes György költő, aki három és fél évtizeden át szerkesztette az irodalmi műsorokat. Meghatározó tagja volt a közösségnek Delmár Gábor és Csóka Ferenc, de Mikola Anikó, Lőrincz Kató, Gémesi Irén, Agócs Valéria, Horváth Katalin (az alaposságáról ismert zenei szerkesztő) és Polák László ugyancsak ebbe a csapatba tartozott.

Papp Sándor, főszerkesztőként a magyar adás rendszerváltás utáni korszakának egyik meghatározó alakja volt, akinek köszönhetően teljesen átalakult a műsorszerkezet. Sajnos néhány éve ő is itthagyott bennünket.

Imre műszaki érettségijével és rádiós hangjával alkalmas munkatársnak tűnt  és be is dobták a mélyvízbe. Éveken át anyagokat készített a rádió hírműsoraiba, az akkor még eléggé méretes és súlyos magnetofonjával bejárta Szlovákia magyarok lakta településeit, hogy beszámoljon az ott folyó munkáról. A riportok és az interjúk elkészítése azonban csak az anyaggyűjtés fázisát jelenti, hogy mindebből közvetíthető felvétel is legyen, előbb meg kell "tisztítani" a felesleges részektől, ki kell vágni a szüneteket és a befejezetlenül maradt vagy értelmetlen mondatokat. Mindez azokban az időkben - az 1970-es és 1980-as évekről beszélek - sokáig egy műszaki szakember segítségével zajlott, később pedig valóban ollóval történő vágást  jelentett és nagyon nagy türelmet és odafigyelést igényelt. A mai rádiósok legfeljebb hírből ismerhetik ezt a műveletet, hiszen a digitális felvételeket a számítógép segítségével töredéknyi idő alatt tudják megvágni, ha kell.

Kamocsai Imre faluról jött a fővárosba, ezért felettesei úgy gondolták, hogy a termelő szövetkezetekben és az állami gazdaságokban folyó munkáról kell tudósítania. Később aztán felismerték, hogy a fiatalabb korosztályokat is meg kellene szólítani, így egy új műsor született a fiataloknak, és ennek egyik szerkesztő-riportere Imre lett. De a hatalom itt sem tűrte a sablonoktól való túlságos eltérést, ezért nemcsak az ifjúságot érdeklő témákról volt szó, hanem úgynevezett "muszanyagok" is bekerültek az adásba: az egyetlen engedélyezett ifjúsági szövetség különböző szintű funkcionáriusait is mikrofonvégre kellett kapni.

Ebben a minőségében töltött még közel két évtizedet az intézményben és negyven év után vonult nyugdíjba. 

Imre a vizek szerelmese volt. Gyakran mesélt kollégáinak horgászélményeiről és emlékezetes fogásairól. Most már nem hallunk tőle újabb történeteket és hangjára is már csak azok emlékezhetnek, akik egykor munkatársai voltak. Kedves kollégánk, nyugodj békében.