Elhunyt Vaskovics László Árpád szociológus
Vaskovics László Árpád neve egy könyvem írásakor, adatgyűjtés során került a látókörömbe. Ez a könyv az egykori Felvidéken született vagy itt működött tudósokat, mérnököket vette számba és a címe: A tudomány apostolai.
Tulajdonképpen két kötetről van szó, miután az elsőben A-tól K-ig, a másodikban L-tól Zs-ig szerepeltek betűrendben azok a szlovákiai települések, ahol jelentős magyar természet- és társadalomtudós, mérnök, orvos, egyetemi oktató, tudós pap látta meg a napvilágot vagy tevékenykedett. Természetesen számosan közülük nem szűkebb pátriájukban, sőt gyakran nem is Magyarországon, hanem hazájuktól távol végeztek fontos munkát és értek el figyelemre méltó eredményeket.
Villámpostámban szombat délután (szeptember 19-én) Matthias Vaskovicstól érkezett levelet találtam a következő szöveggel:
Egy teljes élet ma véget ért. Édesapám kifejezett kívánsága volt, hogy tájékoztassuk Önöket/Titeket halála esetén. Ma reggel 6 órakor békésen és minden bizonnyal fájdalom nélkül aludt el. Bár olyan hirtelen és váratlanul történt, biztosak vagyunk benne, hogy szép, élményekben gazdag és teljes életet élt. Ehhez Önök/Ti jelentősen hozzájárultak!”
Vaskovics László Árpád 90 évvel ezelőtt, Csallóköznádasdon született 1936. június 19-én. 11 éves korában (1947-ben) családja Magyarországra települt, ő Győrött végezte az általános és középiskolai tanulmányait. 1956 októberében aktívan bekapcsolódott a forradalmi eseményekbe, majd a megtorlások elől Ausztriába menekült. Bécsben 1961-ben elvégezte az egyetemet, ahol szociológiát, filozófiát és pszichológiát hallgatott, és végül a szociológia lett a szűkebb szakterülete. Különböző egyetemeken volt tanársegéd, majd adjunktus. 1969-ben a Linzi Egyetemen habilitált és docensi címet kapott. Néhány évig Linzben, Trierben majd a bajorországi Bambergben volt egyetemi oktató és kutató. 1978-ban kinevezték a Bambergi Egyetem Társadalomtudományi Kutatóintézetének igazgatójává, emellett az egyetemen dékáni, illetve prorektori tisztséget is betöltött.
Fő kutatási területe a családszociológia, a demográfia és a szociálpolitika volt. A modern társadalmakban a családszerkezetben bekövetkező átalakulási folyamatokat vizsgálta. Különösen a fiatalkor és a felnőttkor közötti átmeneti szakasz foglalkoztatta. Több írásában elemezte a marginalizált csoportok és a hajléktalanok helyzetét.
Több mint 10 könyvet publikált, tanulmányainak és dolgozatainak száma mintegy 100-ra tehető. A legtöbb írása természetesen németül jelent meg, de a 2000-es években néhány magyar nyelvű publikációja és könyve is napvilágot látott. Egy nemzetközi tudományos projekt eredményeként született meg a Fiatal házaspárok életútja Németországban és Magyarországon (2005) című munka, amelynek egyik társszerzője volt.
1998 májusában a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. 2003–2014 között budapesti Corvinus Egyetem vendégtanára volt. Bambergben hunyt el. Béke poraira.
