Elfújt minket a szél a Fertő-tó világába
Lehet valakinek nettó örökkévalóság, de nekünk szinte pókugrásnyi távolság a sógorok országa. Járunk is hozzájuk rendszeresen látogatóba, mert akad bőven náluk néznivaló. Bár területileg az elkövetkezendő helyszínek egy párhuzamos világban még mindig hozzánk tartoznának, ettől függetlenül a cudar történelem másképp látta ezt annó. Az első világégés után Burgenland, avagy a mi Őrvidékünk teljes egészében osztrák fennhatóság alá került. Eme írásom ezen régió északi részébe fog minket elfújni, azon belül a Fertő-tó világában fogunk jobban elmerülni.
Első körben szedjük a sátorfánkat és álljunk meg pár pillanatra Pátfalun (Podersdorf am See). Ikonikus látnivalója a világítótornya, amely fotogenikus formájával és hátterével csalogatja magához a csavargót. Különlegességét az adja, mindösssze tizenkét méter magas, fekvése miatt mégis a tó medencéjének minden pontjáról jól látható a jelzése. Idei vizitünkön nála éppen szeles idő fogadott minket. Ettől a kedvünk még nem vett ki szabadnapot, sőt, a környéken aktívan mozogtak a sportot kedvelő emberek, a tavon vitorlások, felettük pedig ejtőernyősök használták ki a szél adta előnyöket.
A fincsi szelecske mellett a napsugarak sem maradtak adósak, végig támogatva ezzel aznapi kiruccanásunkat. A világítótornyon túl a település szélén érdemes felkeresni a kétszáz éves szélmalmot. Nyitvatartási időn kívül jártunk ott, kívülről tudtuk megnézni, de így is szépen mutatta magát. A Fertő-tó ezen keleti partja, Európa egyik legszelesebb területe.
Miután más energiaforrás nem nagyon volt, az itt élő emberek a Fertő-parti sík területen jellemző erős szelet fogták munkára. Eredetileg hét szélmalom működött a környéken, a Fertőzugban, ezek közül csupán a pátfalui maradt fenn. A malom ma is működőképes lenne, családi tulajdonban van, műemléki épület, ipari örökség.
Pátfaluból kigurulva megcéloztunk egy kilátót, pattintottunk nála pár fotót, majd Barátudvar (Mönchhof) érintésével a féltoronyi Harrach-kastély (Schloss Halbturn) parkolójába teleportáltuk magunkat. A nap másik felét itt töltöttük. Végtelenül nyugodt helyszínről van szó, a turista áradat messze elkerüli, tehát ha pároddal barokkos pompára vágysz, meghintve park sétával, akkor ez a kastély nyerő ötlet lesz.
A Habsburg család egykori vadászkastélya és nyári rezidenciája napjainkban, évente cserélődő tárlatokkal várja a kultúrára szomjazó látogatókat. A kastély termeiben, miután a történelem viharos éveiben valamennyi műkincsét és berendezési tárgyát széthordták, évente cserélődő tárlatot nyitnak más és más témában. Az épület legszebb termét, az egyetlent, amely eredeti formájában maradt fenn, díszíti Franz Anton Maulbertsch impozáns mennyezeti freskója. Meg is örökítettük fotók formájában az utókornak.
Történelmi érdekességként idekívánkozik, ami a kastély történetének legérdekesebb pontja. Az utolsó férfi Habsburg uralkodó, azaz VI. Károly az itteni vadászaton hirtelen megbetegedett. Állítólag gyilkos galócát evett, más források szerint alaposan megfázott, mindenesetre Féltoronyból sietve Bécsbe vitték, ahol azonban néhány nappal később, 1740. októberében váratlanul el is hunyt. Károly a Habsburg-ház utolsó egyenesági férfi leszármazottja volt. E baleset miatt mondhatni, hogy a Habsburgok férfiága Féltoronyban halt ki.
Királyok halála mostanság nem veszélyeztet minket, marad nekünk záróakkordként egy kellemes séta a kastély parkjában. Mint sok helyen, itt szintén angolpark stílusú miliő fogad minket. Mai formáját több mint száz éve Frigyes főherceg alakíttatta ki, akkoriban a Schönbrunni Kastélypark igazgatója, Anton Umlauft gondozta ezt a parkot is.
Remélhetőleg az itt leírt sorok felkeltették a tisztelt olvasó figyelmét, kihegyezve arra, az egykori Moson vármegye ezen szegletében van mit megnézni. Mi egy júniusi keddi napra iktattuk be ezt a programot, mondván űzzük el a szürke hétköznapot és lám, mint sok esetben, most is bevált nálunk. Javaslom, próbálják ki Önök is.
