Egyeduralkodóvá válna a Netflix
Az, hogy a Netflix felvásárolná a Warner Bros.-t, nem pusztán egy újabb látványos üzleti hír lenne Hollywoodban, gyökeres átrendeződést indítania el a teljes filmiparban. A két óriásvállalat egyesülése olyan dominanciát idézhetne elő a piacon, amelyhez hasonlót legutóbb talán a Disney birodalmának terjeszkedésekor láthattunk, ám még annál is radikálisabbak lehetnek a következményei.
A Netflix évek óta küzd azért, hogy ne csupán a streaming világának egyeduralkodója legyen, hanem a klasszikus stúdiók rangjára emelkedjen. A Warner Bros. pedig épp az ellenkező oldalról közelít, évszázados múltja, ikonikus márkái és filmes öröksége mögött az utóbbi időben folyamatos újrapozicionálási kényszer húzódik.
A két vállalat összeolvadása tehát egyrészt logikus lenne, ugyanakkor sokakat meghökkentene, ezzel ugyanis egy olyan dominancia lépne fel a filmiparban, mely új játékszabályokat írna elő.
Ez nem csupán mennyiségbeli előnyt jelentene a Netflix számára, hanem minőségbelit is egyben. A Netflix évek óta küszködik azzal, hogy presztízsfilmek és blockbuster-franchise-ok terén is folyamatosan bizonyítania kell. A Warner több generáción átívelő kreatív ötletei viszont pontosan ezt a hitelességet hozná be a vállalatba.
Ha a Netflix a saját algoritmus-központú tartalomgyártását vegyítené a Warner tradicionális kultúrájával, az könnyen vezethetne egy teljesen új filmes univerzum megszületéséhez. Felgyorsulnának és rugalmasabbá válnának a gyártási folyamatok, emellett viszont a művészi kockázatvállalás is nagyobb lenne.
A mozik világa azonban már kevésbé érezné ennek a pozitív hatásait. A Warner Bros. hagyományosan erős moziforgalmazó, míg a Netflix évek óta vívja harcát a moziláncokkal a streaming-premierek miatt.
Ha a Netflix döntési helyzetbe kerülne, könnyen lehet, hogy a Warner mozi-premierek egy részét a saját platformjára terelné, ezzel újabb szeget verve a hagyományos mozizás kultúrájába. A nagy blockbusterek így akár egyszerre indulhatnának világszerte online, ami a mozik számára végzetes piaci átrendeződést hozhatna.
A két óriás egyesülése azonban közel sem ilyen egyszerű, könnyen belső feszültségeket szülhet. A Warner kreatív vezetőinek és a Netflix adatvezérelt kultúrájának találkozása könnyen konfliktusokat eredményezhet. Ezzel kapcsolatban több kérdés is felvetődik. Mi számít sikernek? A kritikai elismerés vagy a megtekintési adatok? A rendezői szabadság vagy a platform optimalizációja? A filmkultúra jövője szempontjából talán ezek lennének a legfontosabb kérdések.
Abban az esetben tehát, ha a Netflix felvásárolná a Warner Brost, az nemcsak egy üzlet lenne a sok közül, hanem egy korszakhatár is a filmezés történelmében. Egy olyan pillanat, amikor a digitális forradalom visszafordíthatatlanul egyesül a klasszikus hollywoodi stúdiórendszerrel. A film világát pedig az a kérdés határozná meg, hogy vajon a kreativitás vagy az algoritmus kerülhet-e előtérbe.
