Egy vásár szintet lépett
Ha tíz dunaszerdahelyi lakost megkérdeznénk, hogy szerintük melyik a város (vagy akár a térség) legjelentősebb kulturális és gasztronómiai fesztiválja, valószínűleg mind a tíz rávágná, hogy a Csallóközi Vásár.
Múltkori beszámolómban azt írtam, hogy a vásár az elmúlt években kinőtte a regionális rendezvény kategóriáját és egy olyan komoly, országos méretű kulturális és gasztronómiai fesztivállá fejlődött – nem feledve a vásári hagyományokat –, ahol a csallóközi, sőt az egész felvidéki magyarság továbbra is jelen van, sőt kiemelten képviselteti magát.
-nyomatékosította Hájos Zoltán, s ezt jómagam is fontosnak tartom.
Ellenben a felvidéki magyar politizálás utóbbi évtizede biztosan nem kerül be arany betűkkel a „nagykönyvbe”, de a sport, a kultúra és a gasztronómia terén különböző érzékszerveinkkel tapasztalható fejlődésnek lehettünk tanúi, ami komoly összefogás nélkül biztosan nem sikerült volna.
Egy közös cél érdekében (és nem kell, hogy a pénz legyen az) a különböző világnézetű és értékrendű emberek is össze tudnak fogni, aminek aztán látható eredménye van.
A politikában ez valahogy nem megy, talán éppen a közös cél hiánya miatt, de ebbe most inkább ne menjünk bele. Fontos azonban az is, hogy a munka szervezett legyen, a szekér pedig egy irányba húzzon, mert e nélkül nem megy. A vásárban pedig így volt.
Az elmúlt években a városban is komoly fejlesztések zajlottak, s ugyan sok még a teendő, s bizonyos dolgokat biztosan lehetett volna másképp is csinálni, a fejlődés szemmel látható. Mindez a városi tulajdonú Municipal Real Estate Kft.-nek is nagyban köszönhető. Én még emlékszem az elhanyagolt külvárosi területekre, a szeméttel gazdagon teleszórt parkokra, s ugyan mostanság is vannak jó páran, akik nem riadnak vissza a szándékos amortizálástól, de a város vezetésének és jó pár civil szervezetnek egy élhetőbb város megteremtésébe vetett hite és ennek reményében, érdekében kifejtett munkája megkérdőjelezhetetlen.
A vásártér és környéke is hatalmas átalakuláson ment keresztül, és az átalakítások a mai napig tartanak. Ez természetesen a Csallóközi Vásár megrendezésére is kihatással van. Talán elsőre valóban furcsának tűnhet a sok térkő, de az új kialakítás valóban nagyban hozzájárul a megvalósuló rendezvények színvonalához, s végül is a fás területek túlnyomó része így is érintetlen maradt. Hájos Zoltán polgármester többször is nyilatkozta, hogy a vásári hangulathoz az esős időben a sárban taposás, száraz, szeles idő esetén pedig a felverődött por kellemetlensége is hozzá tartozott, s való igaz, ilyesmit jómagam is sokszor átéltem.
Pár esztendeje azonban már kulturált körülmények várják a látogatókat, és ezt különösen a színpad előtt, illetve a gasztro- és borutcában jó tapasztalni. Ha már itt tartunk, a vásár legnagyobb rákfenéje a csallóközi átlagember pénztárcájához mérten magas árak, főleg ami a fogyasztanivalót illeti.
Az árak azonban valóban irdatlanul magasak, ha például az alaptalanul „ekézett” balatoni vagy akár a horvátországi üdülőhelyek áraihoz hasonlítom. Cserébe azonban minőségi ételeket és gyors kiszolgálást kapunk, legalábbis a személyes tapasztalatom ez. Bár az amúgy is színes gasztronómiai palettát még változatosabbá lehetne tenni néhány húsmentes főétellel és a hekk mellett biztosan nagy sikere lenne pár, a hazai vizekben is megtalálható halnak.
Kenyérlángosból és kürtőskalácsból komoly kínálat volt, de mintha a vendéglátó egységek kartell-szerűen megegyeztek volna egy nem épp alacsony egységárban, persze gyanúsítgatni én nem szeretnék senkit sem.
Aki egy kicsit keresgélt, helyet is talált az ételek, italok elfogyasztására, és valóban sokkal kulturáltabb körülmények között tudunk fogyasztani, mint jó pár évvel ezelőtt. Nemcsak helyi specialitásokat kóstolhattunk meg, de Szlovákia távolabbi vidékéről és Csehországból is érkeztek ínyencségek, továbbá Partium és Erdély gasztronómiája is jelen volt. Sajnos az eredeti székely kürtőskalács megkóstolását elmulasztottam, de talán majd jövőre...
Ami az árusokat illeti, idén is színes volt a felhozatal, és szerencsére kevés a bóvli. Szinte minden standnál volt valami, amin megakadt a szemem. Van, ami hihetetlen drága volt, de olyan portéka is akadt, amit máshol nem lehet beszerezni, vagy csak sokkal drágábban. Örömmel nyugtáztam, hogy a korondi agyagos „bácsi” ismét jelen volt csodaszép kerámiáival és igencsak széles kínálatával. Tőle rendszeresen vásárolunk és nem is drágán. De nagyon sok bőr(dísz)műves, kézműves, mézeskalácsos, és mindenféle egyéb árus is jelen volt, felsorolni őket több órába telne.
Idén a körhinták világa is figyelemre méltó volt. Elég csak annyit mondanom, hogy többek között két óriáskerék is várta a szórakozni vágyókat.
Kulturálisan is erős volt a felhozatal. Hazai vonatkozásban helyet kaptak mind a gyermek előadók, mind a gyermekeknek szóló produkciók, a népzene, a néptánc, az énekelt vers, a magyar nóta, az operett és természetesen a könnyűzene is. A P. Mobil például hatalmasat szólt, de jelen volt Charlie, a Republic, az Ismerős Arcok, a Három Királyok és a Bohemian Betyars is, a tiniket és a huszonéveseket meg Valmar és a Halott Pénz vonzotta. Az Omega Revival Band és az E.T. Band pedig jól ismert dallamokkal „szolgálta ki” a közönséget.
A vásár legnagyobb hiányossága talán a toalettek kiépítetlensége volt, ugyanis csupán a Gyurcsó István utca felőli bejáratnál volt kihelyezve pár mobilvécé, az is fizetős. Az sem szerencsés, hogy ez a Gyerekszigettől – ami a vásár egyik újítása volt – épp a legtávolabbi helyszín.
Ahogy tapasztaltam és hallottam, Nagyszombat megyéből is sokan voltak a helyszínen, hiszen ahogy Viskupič megyeelnök úr is említette a megnyitó során, az ottani vásárt tönkretette a rossz időjárás. S bizony, minden nap voltak órák, amikor csak lépésben lehetett közlekedni a vásár utcáin. Lehet, hogy jövőre még több területet kell megnyitni? Különösképp, ha olyan pazar idő lesz akkor is, mint az idén.
