Egy század masírozott vízimalmok közepette
Minden táj más-más lelkiállapottal örvendeztet meg minket, csavargókat, túraszeánsz-kedvelőket. A mi Felvidékünk délnyugati részén elterülő Csallóköznek nem az a feladata, hogy felvegye a versenyt az ország hegycsúcsaival és más dimbes-dombos régióival.
Köszöni szépen, jól el van itt a húsos földjeivel, vízimalmaival, a Kis-Duna kacskaringós formáival, ártereivel és gazdag élő - és növényvilágaival. Ő a mi Tündérkertünk, ahová bárki betekintést kaphat, már aki nyitott efféle honismereti mulatságokra.
Az efféle túrabanzáj természetesen adott, főleg ha a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet bonyolítja le. Méhes Attila és Szüllő Judit voltak olyan belevalóak, hogy idén is feltették Csallóközt a turistatérképre. Ez idei volt sorozatban a hatodik ilyen túra, különlegességét most az adta, kivételesen nem volt szükséges június végén napszúrás közepette letangózni túrabakancsban harminc kilométert, helyette a fülledt nyári napokat felváltotta a kora őszi áhítat. Garantált volt, idén szintén meg lesz a százas nagyságú túracsapat.
Vannak élethelyzetek, mikor elég csak durván két faluval odébb honismeretet alkotni. Az én esetemben ez szó szerint így volt. Most nem kellett órákat kocsikázni, elég volt röpke tíz percnyi autóút és a dunatőkési Czajlik Rancson találtam magamat, két másik túratársammal. A közel húsz kilométeres táv számunkra desszert kategória, főleg, ha sík terepen toljuk, de azért nem szerettünk volna túlságosan elbizakodottak lenni, le is gurítottunk szíverősítőnek egy folyékony elixírt, dobjon csak a hangulatunkon. A jókedv még jobb lett, miután több ismerőssel sikerült lepacsizni, vagy éppen ropogósat ölelkezni.
A Czajlik Rancsról indult honismereti túránk, majd a dunatőkési Cséfalvay-vízimalomhoz vezetett utunk. A műszaki műemlékké avanzsálódott dunatőkési vízimalom a Csallóközben hajdan működő több száz vízimalom utolsó hírnöke. Festőien szép környezetben, a Kis-Duna tőkési ága jobb partján közelítettük meg a háromszintű hófehér épületet, mely hatalmas kerekével már messziről felhívja magára a figyelmet. A malomban fennmaradt az eredeti berendezés: a vízikerék, az őrlőmű, az osztályozó és gabonaszelelő az őrlemény tisztítására. Az épületben most járhattam először én is. A fenti gerendákkal vigyázni, mert ha nem figyelsz, mint jómagam, akkor kobakodat könnyen fejen kólinthatod egyikével.
A kijózanító tasli és a pálinka felhörpintése után utunk folytatódott tovább és meneteltünk kisebb megállókkal egészen Felsővámosig. A falu képviselői a katolikus templomnál fogadtak minket. Benn a templomban rögtönzött honismereti órát kaptunk, majd kint hátul a templom kertjében frankó falusi piknik várta a csapatot. Az ínycsiklandozó zsíroskenyér mellé fincsi diópálinka dukált. Nyilván ennek a kombinációnak kevesen álltak ellent. Szükséges volt a kraft belénk, mivel jó pár kilométer volt még előttünk.
A túrázás folyamán már lehetett látni, a buja zöld színeket lassacskán felváltja az őszi színek kavalkádja. A kiadós pihenést követően a Czajlik Rancs már lőtávolságon belül, alig egy óra elteltével már a megérdemelt emléklapot szorítottuk kezünkben, sőt, az ügyesek már az őzgulyást tolták magukba.
Ismét patentos túraútvonalat sikerült összehozni a szervezőknek. Tartsák meg ezen jó szokásukat a jövőre nézve, mi pedig, túrakéjencek, várjunk türelmesen, merre visz majd az utunk jövőre, tervezetten a hetedik alkalommal megrendezett csallóközi túra keretén belül. Addig is jó néhány kilométer taposást kívánok mindenkinek.
