Egy recept bája
Azt mondják, hogy az a férfi, akit (akár „műkedvelőként” is) elbűvöl a szakácsművészet, a gasztronómia, végül remekműveket is alkothat a családja, szűkebb-tágabb közössége és persze a maga örömére. Én eddig úgy éreztem, nem tartozom ebbe a kategóriába.
Lánya nem lévén, kamaszkoromban anyám megpróbált bevezetni a főzés rejtelmeibe, mondván, ha egyszer szükségem lesz rá, milyen jó lesz, ha „kéznél” van ez a tudásom is. A „tanóra” első lépéseként megkérdezte tőlem, mi kell egy rántás elkészítéséhez, s amikor egyből rávágtam, hogy tojás, azonnal feladta nemes tervét. Így vagyok én a gasztronómia lelkes híve, az asztal másik vége felől, tehát fogyasztóként. A múltkor azonban történt valami, ami arra ösztönöz (bár még egy kicsit gondolkodni fogok rajta), hogy egy recept alapján elkészítsek valamit, ami könnyű is, jó is, és kevés munka van vele, ráadásul nagyon szórakoztató. Magam is jót derültem az olvasásakor.
Történt, hogy néztem, böngésztem valamit a neten, s mivel még aznap nem ettem, gondoltam, jó lenne közben valamit bekapni. Erre (mert a „mesterséges intelligencia” a gondolataidat is olvasni tudja már) megjelent a képernyőn egy jópofa kis recept, amely közölte velem, hogy pont erre az ételre vágyom. Az „intelligencia” annyira intelligens volt, hogy mindjárt tudta, nem vagyok idegen nyelvű, vagy (sajnos) hét nyelven nem beszélő vagyok, ezért rögtön le is fordította magyarra a receptet, amelyet nagy buzgalmamban ki is nyomtattam magamnak, hogy a kezdő szakácsnak könnyebb legyen a munkája. Jó, elismerem, a „guglifordító”, meg más intelligens „fordítók”sem lehetnek tökéletesek. Láttunk mi már tükörfordításokat szép számmal a neten, de ez a recept, ahogy szembe jött velem, és kínálta magát, kecsesebb volt mindegyiknél; mondhatni bájos, kellemes, kedves, jó kedvet „generáló”. Gondolatban neki is láttam a munkának, első lépésként elolvastam, mit is kell tennem, mit kell előkészítenem ahhoz, hogy megalkossam a banán koktélt:
-
tej - 125 ml.
-
jég - 200 gr.
-
banán - 2 db.
-
méz - 20 gr.
-
krém fagylalt - 45-60 gr.
-
mandula (őrölt) - 8 db.
-
vanília kivonat - diszkréció szerint
-
továbbá összetevők (gyümölcsök, bogyók, gyógynövények, szárított gyümölcsök stb.).
Ó, ez igen könnyű, lelkendeztem, a helyesírás is „elmegy”, de mintha a szövegértésemmel némi baj lenne, mert mi az, hogy „vanília kivonat - diszkréció szerint”? Ja, már értem, csaptam a kobakomra, nem mondhatom el senkinek, mennyi vanília kivonatot használtam… (Nem baj, ha kell, „elmondom hát mindenkinek”). Lássuk, mi van még… Jó, legyünk a fordítóhoz méltányosak, s ne rugózzunk az olyan kifejezéseken (a helyesírást nem is említve), mint „megfagyják” őket, vagy olyan instrukciókon, hogy:
Ezt értem, a szövegértésemmel még sincs baj, de amikor a felkarikázott banán egybetapadva, a maga természetes sorrendjében akart volna a tálba kerülni, mérges lettem és addig ügyeskedtem, amíg ki nem alakítottam a véletlenszerű sorrendet, gondosan különválasztva az egyes karikákat. De amikor az apróra vágott gyümölcslével kísérleteztem, ebbe már beletört a bicskám, a késem, és minden vágó és nyeső szerszámom arra vonatkozólag, hogy betartsam a receptben előírtakat:
Ezek után merészeltem egy kissé a saját fejem szerint dolgozni, bár a recept soron következő instrukcióival is volt némi gondom:
Rendben, gondoltam, de a 4. pontban ellentétet véltem felfedezni:
Ajjaj, döntésre lesz szükség… Megoldottam. Összeállt minden, most már csak turmixolni kellene, ha nem olvasnám, hogy:
Itt behunytam a szemem, turmixolni kezdtem, csak úgy, a magam módján, a megadott időkeretben. De utána hogyan tovább?
Ugyan van egy olvasáskor használt szemüvegem, megnéztem, elég „magas”, vagy inkább széles, de a poharakkal együtt mégsem küldtem a fagyasztóba, mert akkor nem tudtam volna a banán koktélra vonatkozó utolsó utasítást is elolvasni:
Végül csak elkészült az italom, a gyerekeknek ízlett, de nem volt repeta, mert csak az utolsó instrukció közölte velem, hogy:
A gyerekek toporzékoltak, mert kevés volt a koktél, s ez nagy örömmel töltött el, mert éreztem, nem vagyok teljesen elveszett ember szakácsként sem, és az sem mellékes, hogy az ital a célnak megfelelt, mely szerint:
Hja, mindent meg lehet tanulni, a szomjúság leállítását is, örvendeztem (bár a koktéladag kevésnek bizonyult). Az viszont kellemetlen érzéssel töltött el, hogy meg kellett ígérnem, legközelebb is lesz banán koktél.
No, erre még alszunk egyet.
