Egy orángután maga kezelte a sebeit

Úgy vélik, hogy valószínűleg ez az első eset, amikor egy vadon élő állatról feljegyezték, hogy egy nyílt sebet olyan növénnyel ápol, amelynek gyógyító tulajdonságai bizonyítottak.

A tudósok megfigyelték, hogy a hím, amelyet (vagy akit?) Rakusnak neveztek el, egy olyan gyógynövény leveleit tépkedte és rágta, amelyet a délkelet-ázsiai emberek fájdalom és gyulladás kezelésére használnak. A felnőtt orángután az ujjaival a növény nedvét a jobb arcán lévő sebre kenegette. Miután a kutatók kiszúrták, hogy az arcát borogatja, a seb egy hónapon belül teljesen begyógyult - számolt be csütörtökön a BBC News.

A kutatók a Scientific Reports című folyóiratban éppen csütörtökön megjelent tanulmányukban írják le, hogyan jutottak a felfedezésre az indonéziai esőerdő védett környezetében végzett expedíciójuk során.

Ők a legközelebbi rokonaink, és az új eredmények ismét rávilágítanak arra, milyen sok hasonlóság van az ember és az orángután között. Végül is inkább hasonlítunk, mint különbözünk"

- mondta Isabella Laumer biológus, a németországi Max Planck Intézet munkatársa.

Az orangutánok ritkán eszik ezt a növényt

Egy kutatócsoport a szumátrai Gunung Leuser Nemzeti Parkban 2022 júniusában Rakusra egy nagy sebbel az arcán bukkant rá. Úgy vélik, a seb egy rivális hím orangutánnal folytatott harcban keletkezett. A tudósok ezután látták, hogy Rakus egy gyulladáscsökkentő és antibakteriális növény szárát és leveleit rágja, amelyet Indonéziában malária és cukorbetegség kezelésére is használnak.

Fotó: mpg.de

Az orángután hét percen keresztül többször is elkezdte kenni a folyadékot az arcára. Rakus a megrágott leveleket a sebére is kenegette, amíg az teljesen be nem borította, és több mint fél órán át táplálkozott a növényből. Úgy tűnt, hogy a paszta és a levelek segítettek - a kutatók nem látták a fertőzés jeleit, és a seb öt napon belül bezárult. Egy hónap múlva teljesen begyógyult, és csak egy kis heg maradt utána.

Az orángutánok magas intelligenciája régóta ismert, részben gyakorlati képességeik miatt, mint például a diófélék feltöréséhez és a rovarok felkutatásához használt szerszámok.

Emellett a szakértők szerint Rakus tudta, hogy gyógyszert adott be magának, mert az orangutánok ritkán eszik ezt a növényt, és azért is, mert a kezelés sokáig tartott. A kutatók azt is megfigyelték, hogy Rakus a szokásosnál jóval tovább - több mint fél napot - pihent, ami arra utal, hogy egy sérülésből próbált felépülni.

A tudósok már eddig is tudták, hogy az emberszabású majmok "gyógyszereket" használnak, amikor meg akarnak gyógyulni. Az 1960-as években Jane Goodall biológus egész leveleket talált a csimpánzok ürülékében, és mások is dokumentálták, hogy láttak majmokat gyógyhatású leveleket lenyelni.

Borneói orángutánokat is megfigyeltek, akik többek között egy olyan növény megrágott leveleivel dörzsölték kezüket és lábukat, amelyet az emberek izomfájdalmak kezelésére használnak, míg a csimpánzokról feljegyezték, hogy féregfertőzések gyógyítására ismert növényeket rágtak, és rovarokat helyeztek a sebekre. A kutatóknak azonban egyelőre nem sikerült kideríteniük, milyen rovarfajról is van szó. A csimpánzok esetében korábban azt is megfigyelték, hogy nemcsak önmagukat, hanem rászoruló kicsinyeiket és sebesült társaikat is kezelésbe vették.

Ez az új felfedezés azonban az első alkalom, hogy vadon élő állatot megfigyeltek, amint nyílt sebeket kezel egy olyan anyaggal, amelynek gyógyhatása ismert.

A csimpánzok esetében rovarokat használtak, és sajnos soha nem sikerült megállapítani, hogy ezek a rovarok valóban elősegítik-e a sebgyógyulást. Míg a mi esetünkben az orángután egy növényt használt, és ennek a növénynek ismert gyógyító tulajdonságai vannak"

- mondta a The Guardiannek Caroline Schuppli, a tanulmány vezető szerzője.

Egyelőre nem világos, hogy Rakus magától jött-e rá az eljárásra, vagy egy másik orángutántól tanulta. Más egyednél azonban még nem figyelték meg ezt a viselkedést.

Megosztás

Címkék

Egy orángután maga kezelte a sebeit

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre