Egy nagymúltú intézmény dicsérete
A magyarországi agrárszakember-képzés vitathatatlanul legjelesebb műhelyeinek egyike az 1818-ban alapított Magyaróvári Gazdasági Akadémia, amely egyébként az első felsőfokú agrártanintézet is volt a Kárpát-medencében, de talán azt is mondhatnánk, hogy egész Európában.
Bizonyos értelemben a magyaróvári iskolának a 30 évvel korábban (1797-ben) alapított Keszthelyi Georgikon volt egyfajta előképe, hiszen azt is abból a célból hozta létre Festetics György (1755–1819) gróf, hogy szakembereket képezzen kiterjedt birtokainak irányítására és művelésére.
A gazdasági akadémia különböző néven, hol önálló intézményként, hol pedig valamelyik térségbeli egyetem részeként mindmáig létezik és jelenleg a győri székhelyű Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karaként működik (az új elnevezés 2022. szeptember 1-jétől érvényes). Leghosszabb ideig (1874–1942 között) a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia volt a neve, de később különböző megnevezések alatt létezett, sőt volt egy rövid, 5 éves időszak, az 1950-es évek elején, amikor központi utasításra felsőfokú technikummá fokozták le.
Az Akadémia alapításának 200. évfordulója alkalmából az intézmény nyugalmazott professzora, dr. Tenk Antal vállalkozott arra, hogy egy még részletesebb monográfiát állít össze. Talán maga sem gondolta volna, hogy végül három vaskos kötet lesz belőle. A Dicső múltunk címet viselő kiadvány első része még 2017-ben látott napvilágot és ebben a Magyaróvári Gazdasági Akadémia első száz esztendejének (1818–1918) történetét és a tárgyalt időszakban itt oktató tanárok munkásságát ismerteti. A második kötet az 1918–2018 közötti száz esztendő összefoglalása, de rögtön tegyük hozzá, hogy egyúttal Magyarország tragikus eseményektől terhes történelmének egyfajta sajátos szempontok alapján keretbe foglalt, elsősorban az oktatáspolitikát és a mezőgazdasággal kapcsolatos elképzeléseket bemutató munka.
A szerző figyelme olyan kérdésekre is kiterjed, mint az 1945 utáni káderpolitika a felsőoktatási intézményekben vagy az agrár-felsőoktatás önkényes átalakítása a Rákosi nevével fémjelzett korszakban. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mosonmagyaróvári tragikus eseményeiről írva Tenk professzor nemcsak a 106 halálos áldozatot követelő sortűzről szól, hanem név szerint is bemutatja az egyetem azon diákjait, akik a tüntetés során veszítették életüket.
A harmadik kötet 2019-ben jelent meg és ebben a Magyaróvári Akadémiának a magyar mezőgazdaság alakításában és fejlődésében játszott szerepéről olvashatunk. A szerző korszakokra tagolva mutatja be az intézmény egyes részlegeinek működését, de a kötet nagyobb részét az Akadémia tanárai munkásságának ismertetése teszi ki. Emellett sok mindent megtudhatunk az intézmény híres növendékeiről is, akik az élet számos területén – pl. a sportban, a művészetekben, a politikában stb. – értek el figyelemre méltó eredményeket.
Az intézmény Mosonmagyaróvár kulturális, szellemi és társadalmi életében is mindig fontos szerepet játszott. Diákjai nemcsak készültek a hivatásukra, hanem szívesen sportoltak, de voltak, akiket a színjátszás is vonzott vagy a kultúra más területein igyekeztek kiteljesedni.
A nagy múltú oktatási intézményekre jellemzően Mosonmagyaróvárott is különböző diákszokások alakultak ki, amelyeket a későbbi nemzedékek tovább éltettek és ezek ma is elevenek. Ezekről a három kötet csupán érintőlegesen szól, de akik további részletekre kíváncsiak, azoknak figyelmébe ajánlhatjuk a díszes kivitelezésű – és már második, bővített kiadásban megjelent – GazdászBiblia című könyvecskét, amely a diákhagyományokat, a különböző diákegyleteket, de mindenekelőtt a diákok által énekelt dalok és nóták kottáját és szövegét ismerteti.
