Egy megtalált kincs: Béza Bori mondája
A Rima-medence északi peremének szelíden hullámzó dombjai között bújik meg az alig 120 lakost számláló Felsőrás. Dolgos magyar emberek lakják, akiknek lelke egybeforrott a környező természettel, a madárdaltól hangos rétekkel, a hűsülést nyújtó erdőkkel. Olyan emberek, akik nem feledték viharvert történelmünk mozgalmas időszakainak egyetlen jelentős eseményét sem.
Ilyen ember Magicz László, a gömöri, nógrádi és tornai földvárak fáradhatatlan kutatója, legjobb szakértője, akinek köszönhetően őseink számos védelmi erődje vált ismertté. Emellett nem felejti a nép ajkán fennmaradt regéket, történeteket sem. Bizonyítéka ennek a következő, általa elmesélt monda, amely Ráson szállt apáról fiúra talán még a tatárjárás óta.
Amikor tatárok dúlták az Alföldet, Debrecenből az emberek észak felé menekültek. Rás határába is elérkeztek azzal, hogy az itteni erdőségek jó menedéket nyújthatnak számukra.
A Jegy-kő alatti Pince-dombon ráadásul egy barlang is várta a szegény üldözötteket. Ide már biztosan nem ér el tatár gonosz keze – remélték és helyet találtak az üregben. Egy idő után azonban fogyni kezdett a vizük. Egy-két ember el is ment a hegy aljában fakadó forráshoz, de a barlang lakói hiába várták őket, nem jöttek vissza, azóta sem látta őket senki. Ekkor jelentkezett egy bátor leány, Béza Bori, aki hajlandó volt elmenni a kínzó szomjat oltó nedűért. Hiába próbálták lebeszélni a veszélyes vállalkozásról, a lány elszánt maradt. Sorstársainak azonban sikerült annyit elérnie, hogy vele mehet egy jó vágású fiatal rási legény, aki majd baj esetén védelmet nyújt neki. Úgy is lett. A két fiatal azonban nemcsak elegendő vízzel tért vissza, de az egymás iránti vonzalom elolthatatlan lángjával is, amely a lassan csordogáló forrás mellett a szívükben kigyúlt. Amikor pedig a tatárok elvonultak, a pár egybekelt és boldogan élték életüket Ráson, a lánynak esze ágában sem volt visszamenni Debrecenbe. A forrást pedig a rásiak máig Béza Bori kútjának nevezik.
Nem kellett háromszáz évet sem várni, jött az újabb veszedelem: a török. Amikor már Egert kezdte ostromolni a pogány, a város elöljárói úgy döntöttek, hogy a harangot és a templom értékes tárgyait, ereklyéit felrakják hat ökrös szekérre és elmentik biztonságosabb helyre. A bús menet a Sajó mentén bandukolt éjnek idején egyre északabbra, majd befordult a Turóc-patak, ezután pedig a Rási-patak völgyébe. Egészen a Béza Bori kútjáig. Itt ásták el a templom minden értékét, majd ráborították a harangot. A visszatérő katonákon azonban váratlanul rajtaütött a török. Csaknem mindnyájan odavesztek, egyiküknek azonban súlyos sebekkel sikerült kereket oldania. Amikor már biztonságba került, a sebeit ápoló embereknek már csak annyit tudott mondani, hogy a Béza Bori-kút völgyében, az öreg körtefa alatt ásták el a harangot a kinccsel együtt, majd kilehelte a lelkét. A körtefa azóta régen kiszáradt, az eltelt hosszú idő alatt pedig a forrás helye is változhatott. Ennek ellenére a rási legények lelkét nem hagyta nyugodni a monda, több helyen kezdtek ásásba, még kotrógépet is bevetettek, de mindhiába. Sem a harangot, sem a kincset nem találta meg senki. Talán Béza Bori vette oltalmába.
A kedves történet elmondása után már csak azt kellett kideríteni, hogy valóban barlang rejtőzik-e a Pince-domb mélyében? Különösen, ha a helyszínt Pince-dombnak nevezik nemcsak Ráson, de még Felsővályban is. Miféle üregről lehet tehát szó?
Az év elején, egy havas januári napon Magicz Lászlóval és a rimaszombati Vörös Attilával elhatároztuk, hogy utána járunk az üreg eredetének. Attila még a török rajtaütés történetét is megerősítette, akinek édesapja, Veres János költő és Igó Aladár, a neves hanvai fafaragó mesélte el még gyerekkorában, miszerint a csapatot egy Visnyay nevű kapitány vezette és a hanvai Darvas-kastély közelében ütöttek rajtuk a törökök.
Magicz Laci kimért léptekkel közeledett a rejtélyes Pince-domb felé. A környéket jól ismerte, már számtalanszor bebarangolta, hiszen a domb felett emelkedő Jegy-kő csúcsán is talált egykori földvárra utaló nyomokat. Itt kezdődik az a vulkáni hegykoszorú, amely a szomszédos Felsővályt úgy öleli körül, mintha óvni akarná az észak felől érkező nemkívánt hatásoktól. Vályban ezért még a gyümölcs is ízletesebb, a bor is finomabb. Lehet, hogy a Pince-dombba is borospincéket mélyítettek egykoron?
Még egy-két kaptató a tölgyes erdő meredek lejtőjén és hirtelen elénk tárul az üreg aránylag tágas nyílása. Előtte tisztességes mennyiségű földkupac jelezte, hogy egykor nem kevés földet hordtak ki belőle.
A nyílás szélessége mintegy két és fél méter, magassága pedig egy méter. Feneke meredeken lejt az ismeretlen sötétség felé. Átvizsgálva a helységet, csalódottan állapítottuk meg, hogy öt métertől tovább nem tudunk haladni, mivel a felgyülemlett málladék és a behullott avar teljesen elzárta a folytatást. Magicz Laci azonban még emlékezett rá, hogy gyerekkorában egy kis vasajtót találtak benne, amelyen átcsúszva tovább vezetett a járat.
Már a bejárati helységben szembe tűnt a mennyezet vulkáni tufarétegeinek bolthajtásosan ívelt formája. Ez arról tanúskodik, hogy a vulkáni hamuban dúsult folyóvízi homok egykor egy elsodort fa törzsét borította be.
Még az ágak helyei is fennmaradtak az üreg oldalában. A fatörzs aztán kimállott, kipergett, hiszen a vulkán kitörései óta már 15 millió év telt el. A jégkorszakok idején pedig a fagy még tovább tágította az üreget a réteglapok mentén, az eredeti ívelt forma ezért maradhatott meg. Sőt még akkor is, amikor jött az ember és pincévé vagy menedékhellyé alakította át a barlangot. Ennek bizonyítéka egy szabályos négyszög alakú vágat a hátsó falon, valamint a tetemes mennyiségű földhányás a nyílás előtt.
Nem tudható azonban, hogy mikor és mi célból tágították ki az üreget, valóban a tatárok elől menekülő emberek, vagyis Béza Bori társai tették kényelmesebbé, vagy bor tárolására használták.
Leszögezhető, hogy az üreg elsődlegesen természetes eredetű. Hasonló, ún. falenyomatbarlangok ismertek több vulkános hegység térségéből, például Gesztes, Dacsólom vagy Kislibercs határából, de hasonló keletkezésű a Mucsinyi-barlang is a Cseres-hegységben. Helyénvaló tehát a barlang és a pince megnevezés is. A hozzá kötődő monda pedig különösen értékessé teszi számunkra a helyet, ráadásul pompás természeti környezetben. Nem messze található innen a Lyukas-kőhöz vezető tanösvény, amelynek kiindulópontja a Kalas család finom házi ételeket kínáló vendégháza Felsővályban. Egy alapos kitisztítás és megjelölés után pedig a felsőrási határban lehetne hasonló turistacsalogató a Béza Bori-barlang.
Megjelent a Magyar7 2025/20. számában.
