2022. október 23., 09:16

Egy megosztó évforduló

Szlovákiában nem kis büszkeséggel emlékeznek arra, hogy 30 évvel ezelőtt, 1992. október 24-én történt a Duna természetes medrének elrekesztése.

Ellentmondásos beruházás
A bősi vízerőmű madártávlatból
Fotó: TASR

A csehszlovák építők Dunacsúnnál, a Duna 1851,75 folyamkilométerénél, mintegy 40 kilométer hosszúságban, a régi meder elzárásával a csehszlovák területen épült üzemvíz csatornába terelték a Duna vizét. A lépés folyományaként az eredeti főágban bekövetkezett jelentős vízhozam-csökkenés okozta kiszáradás, feliszaposodás és talajvízszint-csökkenés-csökkenés felborította a Szigetköz ökológiai és hidrobiológiai egyensúlyát.

A C-variánsnak nevezett megoldást Ján Čarnogurský rövid életű kormánya is felkarolta, sőt brutális rendőri erővel igyekezett szétverni a megvalósítás ellen tüntető, zömében felvidéki magyarokat.

Miután Csehszlovákia szétvált 1993. január 1-jén, Szlovákia lett a vízerőmű jogutódja és a vitás kérdés rendezéséről már Pozsony és Budapest között folytatódtak a máig érdemleges eredményt nem hozó tárgyalások. A csehek ennek őszintén örültek, mivel megszabadultak egy olyan problémától, amely tüske volt a körmük alatt, ugyanakkor az új szlovák állam demonstrálhatta fontosságát. Az ügy végül a hágai Nemzetközi Bíróság elé került, amely 1997. szeptember 25-én ítéletet hirdetett. Mindkét felet elmarasztalta különféle jogsértésekért. Magyarországot elsősorban azért, hogy jogtalanul szüntette meg az 1977. évi vízlépcsőszerződést, Szlovákiát pedig azért, mert jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet.

Az évek során számtalan megbeszélés és megállapodás történt, de ezek végrehajtását a szlovákok rendszerint elodázták vagy felemásan hajtották végre.

Ravasz róka
Július Binder (1931-2021)
Fotó:  TASR
Szlovákiában Július Binder tervezőmérnököt tartják a C-variáns atyjának, akit az első Mečiar-kormány nevezett ki az állami Vízgazdálkodási Vállalat vezérigazgatójává. A magyarokat különösebben nem kedvelő szakember 1931. szeptember 12-én a trianoni békeszerződést követően rohamosan elszlovákosodó Cseklészen született és élete nagy részében 1955–1991 között a Hydroconsult nevű vállalat tervezőmérnökeként működött. A bősi vízmű ügyeit 1991–1998 között irányította és bizonyos értelemben ő is felelős a szlovák-magyar tárgyalások eredménytelensége miatt. Szakértelmét egyébként Szlovákiában nagyra tartották és ennek már korábban is tanújelét adta. Egyetemi oktatóként is tevékenykedett, sőt több alkalommal külföldi vendégtanárként adott elő.

 A C-variáns „kimunkálásában” már 1990-től aktívan közreműködött. Szoros kapcsolatot ápolt Vladimír Mečiarral, és amikor 1998-ban megvált vezérigazgatói tisztségétől a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) színeiben parlamenti képviselő lett a szlovák törvényhozásban.

Binder volt az, aki különböző ígéretekkel igyekezett megnyugtatni a Duna elterelése miatt elzárt három csallóközi falu - Vajka, Bodak és Doborgaz - lakóit, de ezekből vajmi kevés valósult meg.

Számos kitüntetésben részesült, ezek közül említhetjük a Ľudovít Štúr Érdemrend I. fokozatát, valamint a II. János Pál pápa által 2004-ben adományozott Nagy Szent Gergely-rendet.

Július Binder életének 90. esztendejében, 2021. július 26-án Pozsonyban hunyt el.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.