Egy májusfa és környéke – KÉPEKKEL
Szűkebb és tágabb régiónkban is, mint sokfelé egyéb helyen, megtörténtek a májusfaállítások, javában zajlanak a majálisok. Megbecsült Kossuth-díjas költőnk és irodalomtudósunk, Tőzsér Árpád Egy diófa és környéke című tanulmánykötetének a címe jutott eszembe fura képzettársításként, amikor meghallottam a Nyárasdon történt esetet, miszerint ellopták a pár órával korábban felállított májfát. Na, ilyen is régen történt, gondoltam magamban.
Való igaz, a nyárasdi aktus és a tanulmánykötet között nem igazán lelhető fel különösebb összefűggés, még tágabb értelemben sem, legfeljebb, ha uram bocsá', nem is (szép)irodalmi, csak botcsinálta, „mezei” plagizátorként e kis szösszenet címébe szerényen beemelem a „diófa” szóból az egyik, a „fa” elemet, valamint a „környéke” szót, s így már elmondható, hogy az én ténykedésem és a Nyárasdon történtek között mégiscsak van összefüggés, hisz mindkettőnek a központi eleme az eltulajdonítás. Hagyjuk is ezt a nyakatekert mellékszálat, fókuszáljunk inkább a központi témára, hiszen 2026-ban nem szokványos az efféle cselekedet. Vagyis a májfalopás. A nyárasdi önkéntes tűzoltók – akik a település „nevében” a májusfa felállítását végezték – ezt nem is hagyták szó nélkül a Facebook-oldalukon:
írták felháborodva.
Pedig aki májusfát állít, annak bizony tudnia kellene, hogy a régi időkben bizony úgy volt, hogy ha a felállított májfának nyoma veszett (magyarán ellopták), az bizony nagy szégyenfoltot hagyott a „kivitelező” renoméján. Kifacsarva a szólást: mert aki nappal legény, az legyen legény éjjel is! Amikor ezt a hozzászólók egyike-másika szóvátette, akkor már csndesebb lett a közösségi médiának a májfaszalagokat is suhogtató szél által megborzolt rónája. A csínytevés néprajzi jellegét Nagy Iván néprajzkutató, a Csallóközi Múzeum igazgatója is megerősítette, hozzátéve azt is, hogy ha valóban rosszindulatú vandalizmusról van szó, az azért más lapra tartozik.
Az Arcanum oldalán is olvashatjuk,
A fa őrzéséről nóta is szólt:
Kinn alszik a legény a kapuba.
Kejj fel legény oda van a kalap,
A májusfa a zöld erdőbe maratt
Nem maratt ott mer én elültettem
Mit tehetek ha ellopták tőlem.”
(Ortutay 1934: 162–163)
Nem szép dolog a májfalopás, de bizony az is a népszokás, a hagyomány része, mint az, hogy magát a májfát is annak idején bizony sokhelyütt ellopták az erdőből... Szintén az Arcanum oldalain írják:
Pár órán belül újabb, az önkéntes tűzoltók által írt üzenet jelent meg:
Minden jó, ha jó a vége, mondják, és a májusfa már ismét a helyén áll. A történet tanulsága azonban az, hogy nem kell rögvest tolvajt kiáltani, s „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. A teljes történet minden részlete ugyan nem derült ki, de azt hiszem, a bejegyzés elolvasása után kijelenthetjük, hogy nem történt vandalizmus, csupán egy ártatlan csínytevés, tesztelve a májusfaállítók éberségét.
A nyárasdi önkéntes tűzoltók és más községek tűzoltóinak érdeme azonban vitathatatlan, hiszen – ahogy korábban többször is beszámoltam már erről – a települések önkormányzatával karöltve sokhelyütt ők azok, akik a mai napig életben tartják ezt a szép hagyományt.
Ha már itt tartunk, Nyárasdon évek óta a BlankZol Ranch területén is állítanak májfát, Vásárúton pedig családi délután keretében került rá sor, ahol a gyermekeket légvár, palacsinta, frissítők, kézműves foglalkozás, kulturális műsor is várta. Az utóbbi helyszínről képeket is „hoztunk”. Természetesen Csallóköz-szerte és távolabbi régiókban is szerveztek a májusfaállítás köré hasonló rendezvényeket, és bízzunk benne, hogy e szép hagyomány kikelet derekán sokáig életünk része marad.
