Egy két kilogrammos követ is el tud mozdítani ez a béka
A legtöbb béka, amivel találkozhatunk, általában nem nagyobb, mint a tenyerünk. Ezeknek az állatoknak a mintegy 140 millió éves, evolúciós történelme során mégis nagy eltéréseket láthatunk a méretüket illetően. Ez a tendencia még ma is nyilvánvaló a több mint 4800 ismert békafaj között. Akad azonban köztük egy bizarr, kissé futurisztikus faj: a góliátbéka.
A Földön ma élő legnagyobb békafajt 1906-ban fedezte fel George Latimer Bates amerikai természettudós és hittérítő, aki a British Múzeum számára gyűjtött állatokat Nyugat-Afrikában. A góliátbéka (Conraua goliath) kiérdemelte a nevét: ezek az álltok könnyen elérhetik a lenyűgöző 34 centiméteres hosszúságot és a 3,3 kilogrammot.
A nagyobb példányok szeme 2,5 centiméter átmérőjű is lehet, combjai emberi csukló vastagságúak.
A felnőtt béka nem válogatós, szinte minden állatot elfogyaszt ami nála kisebb: férgeket, rovarokat, ízeltlábúakat, pókokat, rákokat, halakat, skorpiókat, békákat, kisebb kígyókat és teknősöket, de még denevéreket vagy kisebb madarakat is. Nagy méretük miatt azonban vonzó célponttá váltak a ragadozók (például a krokodilok és kígyók), valamint az ember számára. A helyi lakosság körében nagy csemegének számít, ezért húsáért vadásszák, néha hobbiállatként tartják, békaugrató versenyeket is rendeznek velük. Keresett ínyencség, a piacon egy-egy példányért akár igen magas árat is hajlandóak fizetni. Emiatt, valamint a túlvadászás, az élőhelyeik elvesztése, a környezetszennyezés és miatt a góliátbéka veszélyeztetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján.
A kutatók azonban még mindig alig tudnak valamit erről a különleges békafajról. Annyi azonban bizonyos, hogy az élőhelye viszonylag kis területre koncentrálódik: Kamerun délnyugati részétől Egyenlítői-Guineáig terjed. Leginkább a csapadékos, magas hőmérsékletű és páratartalmú helyeket kedveli.
Ezek az állatok ügyes technikát fejlesztettek ki a menekülésre: ha megérzik az ember vagy egy ragadozó jelenlétét, gyorsan beugranak a folyóba, ahol másodpercek alatt úgy elbújnak, hogy a legügyesebb vadászoknak is kihívást jelent a felkutatásuk.
A Leibniz Evolúciós és Biológiai Sokféleség Kutató Intézet herpetológusai nemrég a góliátbékák párzási és szaporodási szokásait vizsgálták Kamerun nyugati részén.
– mondta Mark-Oliver Rödel, a Leibniz Evolúciós és Biológiai Sokféleség Kutató Intézet herpetológusa a ZME Science online tudományos portálnak.
2018 februárja és májusa között Rödel és munkatársai összesen huszonkettő darab, ilyen szaporodási helyet találtak, amelyek közül tizennégy, egyenként több mint háromezer góliátbéka petét tartalmazott. A kutatók beszéltek a helyiekkel, akik arról számoltak be, hogy a békák gyakran építenek saját, fészkelő tavat, egyfajta gátrendszert. Ahogy azt a szakemberek tapasztalták, az ehhez használt kősziklák egy része akár kettő kilogrammot is nyomhat, ami a góliátbékák súlyának több mint a fele.
