Egy jobb sorsra méltó komáromi tudós – Nagy Károly emlékezete
A reformkori Magyarországon kevés olyan sokoldalú tudós ember tevékenykedett, mint a komáromi születésű Nagy Károly. A lexikonokban általában csillagászként említik, de a matematikában, a gazdaságtudományban, sőt még az értekező prózában is figyelemre méltó teljesítményt nyújtott. Életműve azonban egy rosszindulatú feljelentés következtében nem tudott kiteljesedni, bár azzal a véleménnyel sem lehet egyetérteni, hogy torzó maradt. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy egyetlen arcképét sem lehetett megtalálni a világhálón.
Nagy Károly 1797. december 6-án született. Édesapja, Nagy Mihály gyógyszerész volt Komáromban és ő apja nyomdokaiba lépve ugyancsak gyógyszerész szeretett volna lenni. Amikor Pozsonyban elvégezte a középiskolát édesapja már öt éve halott volt, ezért mielőtt megkezdhette volna tanulmányait a bécsi egyetemen gyógyszerészgyakornokként dolgozott Komáromban, Pozsonyban és Kolozsvárott. A kémia szakot elvégezve 1824-ben doktori címet is szerzett kémiából. Vegyészeti tanulmányai mellett az arab, a német és a francia nyelvben is elmélyedt, emellett gazdaságtani előadásokat is hallgatott, mindennek tetejébe a híres osztrák csillagász, Joseph Johann von Littrow (1781–1840) bécsi obszervatóriumában két éven át gyakornokoskodott is. Littrow korábban Budán is tevékenykedett egy ideig, innen került Bécsbe és mesélt Nagy Károlynak a budai csillagvizsgálóról is, amely sajnálatos módon – és ezt később Nagy Károly is megtapasztalhatta – különböző objektív és szubjektív okok miatt egyre szerényebb eredményeket tudott csak felmutatni. Mindezt azért szükséges megjegyezni, mert később ez a negatív tapasztalat fontos ösztönzést adott Nagy Károlynak a saját csillagvizsgálója felépítéséhez.
Nagy Károly végül nem lett gyógyszerész, ehelyett a gazdasági ismereteinek vette hasznát. Megismerkedett néhány magyar arisztokratával, akiknek jelentős birtokaik voltak, de azok irányítása és főleg gazdasági helyzete sok kívánnivalót hagyott maga után. A Magyar Királyi Kancellária udvari titkos tanácsosának, Károlyi Lajos (1799–1863) grófnak nemcsak pénzügyi tanácsokat adott, hanem tótmegyeri birtokainak gazdasági ügyeit is rendbe tette. A gróf nem volt szűkmarkú, tisztességesen megfizette tanácsadóját, sőt más derék arisztokratáknak is bemutatta. Így ismerkedett meg később, 1836-ban Batthyány Kázmér (1807–1854) gróffal is, akinek a pénzügyeit ugyancsak rendbe rakta és birtokait nyereségessé tette. De már ezt megelőzően is sok figyelemre méltó dolgot cselekedett. Az 1830-as elbukott lengyel szabadságharc számos menekültjének útiokmányokat szerzett, hogy Franciaországba utazhassanak. Ő maga Károlyi Lajos gróf társaságában ugyancsak eljutott Párizsba, ahol megismerkedett a kiváló francia fizikussal és csillagásszal, François Aragoval (1786–1853), aki később tanácsaival segítette őt bicskei obszervatóriumának a berendezésénél. De Aragonak még egy dolgot „köszönhetett”. A derék francia megrendelte a méter és a kilogramm etalonját, de az olyan sokba került, hogy nem tudta kifizetni az árát, ami nem meglepő, elvégre az aranynál is drágább platinából készült. Évekkel később, 1844-ben Nagy Károly a saját költségén megvásárolta ezeket és Magyarországra hozta, azzal az 1839 óta nem titkolt szándékkal, hogy a méterrendszert elterjessze hazájában, ahol a különböző hossz- és súlymértékek dzsungelében bizony nem volt egyszerű kiigazodni. Sajnos csak harminc évvel később, 1874-ben – hat évvel Nagy Károly halála után – váltak ezek a magyar államnak adományozott etalonok hivatalos hitelesítő ősmértékké.
Az 1820-as évek végétől tudományos cikkeket is publikált, ezeknek köszönhetően a Magyar Tudós Társaság már 1832-ben levelező tagjává választotta, 1836-ban pedig rendes tag lett. Ekkoriban még Bécsben, illetve arisztokrata munkaadóinak a birtokain élt, de lehetősége nyílt nagyobb európai utazásokra is. Párizs után eljutott Londonba, ahol Charles Babbage (1791–1871) matematikussal és a programozható számítógépek úttörőjével barátkozott össze és Nagy Károly hagyatékában megtaláltak olyan rajzokat és feljegyzéseket, amelyek bizonyítják, hogy ez a kapcsolat több volt puszta barátságnál, szakmai kérdésekről is időnként véleményt cseréltek egy-egy levélváltásuk során.
Ezekben az években anyagi helyzete is sokat javult, nemcsak európai utazásokra futotta, hanem eljutott Amerikába is. 1832. szeptember 15-én szállt hajóra Portsmouthban és október 9-én érkezett meg New Yorkba. Az utazásról készült feljegyzéseiből tudjuk, hogy járt a Niagara vízesésnél és felkeresett több nagyvárost is (Philadelphia, Baltimore), sőt Washingtonban az USA akkori elnöke, Andrew Jackson is fogadta, akihez a jeles francia politikus és bankár, Jacques Lafitte (1767–1844) ajánlotta be. Néhány amerikai tudóssal is találkozott, megalapozva ezzel az amerikai-magyar tudományos kapcsolatokat. Sok érdekes dolgot figyelt meg Amerikában, ezekről lelkesen számolt be azokban a cikkeiben, amelyeket a Pesten megjelenő Társalkodóban közölt. Persze a kritikus észrevételeit sem rejtette véka alá. Csak sajnálhatjuk, hogy ezekből az írásokból nem született egy kötet is, de így is megelőzte Bölöni Farkas Sándort (1795–1842), aki 1834-ben Kolozsvárt jelentette meg Utazás Észak-Amerikában című könyvét.
Nagy Károly közel egy évet töltött Amerikában, hazatérve nagy energiával vágott bele olyan vállalkozásokba, amelyeket főúri pártfogói is támogattak. Megjelentette például Babbage logaritmustáblázatát A természetes számok logarithmai 1– 108 000-ig címmel. Ehhez azt kell tudni, hogy az angol matematikus táblázatának adatai rendkívül pontosak voltak, és ennek köszönhetően az ezek alapján végzett számítások is nagyon megbízhatóak voltak. Nagy Károly írt előszót a mű magyarországi kiadásához. 1000 példányban látott napvilágot, ami egy ilyen könyv esetében szinte példátlan volt. És ha már matematikai kiadvány, akkor Nagy Károly nemcsak szerkesztőként, hanem tankönyvíróként is jeleskedett. 1835-ben és 1837-ben Bécsben publikálta Elemi arithmologia – Arithmetika. Számírás közönséges jegyekkel, illetve Elemi arithmologia – Algebra. Számírás közönséges jegyekkel című köteteit, majd hamarosan megjelent A kis számító és A kis geometra munkája is. Ezekkel a matematika oktatását kívánta magasabb szintre emelni. Az Arithmetikát a Magyar Tudós Társaság 200 arannyal jutalmazta és sokan lelkesen üdvözölték a szerző hazafias cselekedetét. Egyedül Bolyai Farkas, a kiváló erdélyi matematikus fanyalgott, amikor hírét vette a jutalomnak, hiszen az ő – latinul íródott – Tentamenjéről, amely akkoriban jelent meg (benne függelékként Bolyai Jánosnak a nemeuklideszi geometriáról írt úttörő munkájával) jóformán senki sem vett tudomást.
Mint már említettem, Batthyány Kázmér gróffal (aki bár szintén Pozsonyban született, de igen távoli rokonságban állt csak Batthyány Lajossal, a mártír miniszterelnökkel) Károlyi grófnak köszönhetően ismerkedett meg 1836-ban. A derék és hazafias érzelmű arisztokrata akkoriban még csak törte a magyart, Nagy Károlynak tehát a gazdasági ügyek intézése mellett arra is volt gondja, hogy megtanulja a nyelvet. A gróf, aki 1849-ben két hónapig külügyminiszter is volt a Szemere-kormányban, sőt a szabadságharc leverését követően távollétében halálra is ítélték, éppenséggel Nagy Károly hatására sok fontos ügy mellé állt már az 1830–1840-es években is, egyebek között az ő 10 000 forintos támogatásával készültek el az első magyarországi éggömbök és földgömbök, amelyeket sok iskolába ingyen küldtek el. Ezeken magyarul voltak feltüntetve az elnevezések, ebben Bajza József, Bugát Pál és újdonsült barátja, Vörösmarty Mihály is közreműködött. A tudományos ismeretterjesztés mindig is a szívügye volt, az Atheneum című folyóiratban akkoriban több csillagászati témájú cikke is megjelent, de más lapokba is gyakran írt, sokszor álnéven vagy név nélkül. 1842-ben Kossuth Pesti Hirlapjának is a munkatársa lett, főképp gazdasági és politikai kérdésekről elmélkedett. Nagyra tartotta Széchenyi Istvánt, a gróf viszont nem nagyon kedvelte (erről Naplójában találni bejegyzéseket), különösen egy 1841-ben megjelent könyve, a szatirikus hangvételű Daguerrotyp váltotta ki a nemtetszését. A műben a jövőre vonatkozóan számos elképzelését és „tanácsát” is papírra vetette, de a korabeli viszonyokról gyakran ironikusan és sokakat megbotránkoztatva írt.
Nagy Károly idővel belefáradt a politikai csatározásokba, sokkal inkább a tudományok területén szeretett volna jeleskedni. Pollack Mihály tervei alapján 1845-ben fogott bele bicskei birtokán egy csillagvizsgáló megépítésébe, amelyet az akkor legjobbnak számító műszerekkel és távcsövekkel kívánt felszerelni. Az épület egy nagy központi műszerteremből és könyvtárteremből, valamint két kupolából állott. Ezektől külön állt egy harmadik torony, melynek forgatható fedele volt. Ezek mellett volt a csillagászok lakóháza. Az épületegyüttes 1847-re elkészült, és elkezdődtek a megfigyelések is.
Bicskére ellátogatott egyik amerikai ismerőse, Benjamin Gould bostoni csillagász is, aki később az Astronomical Journalban számolt be a látottakról. Nagy Károly tudományos központot szeretett volna kialakítani, tervezte csillagászok és természettudósok képzését is, sőt egy, az ifjúságnak szánt ismeretterjesztő folyóirat kiadását is. Sok ezer könyvet gyűjtött össze, sőt Mihály nevű testvérét is maga mellé vette, miután meggyőzte őt, hogy hagyjon fel a katonáskodással. Még Hamburgba is elküldte őt, hogy könyveket és műszereket vásároljon a csillagda számára. Mihály 1847. június 1-jén tért haza és sietett Bicskére, ahol testvérének egy kerti séta során számolt be az elvégzett feladatról. Ekkor hirtelen rosszul lett és meghalt. Ez a tragédia mélyen megrázta Nagy Károlyt és hetekre letargiába esett. Amikor ismét összeszedte magát még nagyobb lelkesedéssel folytatta a munkát, noha közben anyagi gondjai is támadtak, de nem akart másokhoz segítségért folyamodni. Talán sikerült is volna Európa egyik legjobban felszerelt csillagvizsgálójává tennie a bicskei obszervatóriumot, de közbeszólt a történelem.
Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején ismét a politika lett életének a főszereplője. A harcokban nem vett részt ugyan, de egyáltalán nem titkolta, hogy mit gondol az osztrákokról. 1849 júniusában valaki feljelentette őt a hatóságoknál, hogy amerikai zászlóval „tüntet” a csillagvizsgáló előtt, jóllehet egy csillagos eget jelképező lobogóról volt szó. Katonák jöttek érte, ágyúkerékhez kötözve szállították a pesti Új Épületbe, ahol néhány napig vallatták, majd elengedték, de továbbra is szemmel tartották. Miután kilátástalannak ítélte a helyzetét a kivándorlás mellett döntött. Könyveit, a csillagvizsgálót az összes berendezéssel a magyar államnak adományozta és ennek fejében engedélyt kért a kiutazásra. Rövid ideig Bécsben élt, majd 1853-ban Párizsba ment és Magyarországra már többé nem tért vissza. Egyre súlyosbodó szembetegsége miatt időnként Bécsbe utazott kezelésre és a nyarat is jobbára a császárvárosban töltötte, míg télen Párizsban élt. Az 1860-as években Párizsban egy franciául írt könyvet adott ki az üstökösökről, majd Lipcsében németül jelentette meg a Napról és a csillagászatról írt, vitatható megállapításokat is tartalmazó munkáját. A bicskei csillagvizsgáló műszerei különböző intézményekhez kerültek, akárcsak a hatalmas könyvtár egyes darabjai is. Párizsban hunyt el 1868. március 2-án. Arany János, aki az Akadémia főtitkáraként számba vette az előző évben elhunyt tagokat ezt mondta 1869. április 17-én: „És most bevégeztem volna előadásomat, ha még egy fájdalmas kötelesség nem nézne rám: megemlékezni az akadémia elhunyt tagjairól. Nem annyira számosak, az előbbi évhez mérve, mint súlyosak veszteségeink. Megnyitja ezek sorát Nagy Károly, a mathematikai osztály rendes tagja, a tudomány szomjáért száműzött hazafi, ki soha véget nem érő törekvések után Páris egyik temetőjében nyugossza ki fáradalmait.”
Sírja ma már nincs meg. Vagy az 1870-es események során pusztult el, de ha meg is maradt, a későbbi városrendezés áldozata lett.
