Egy fontos krónikás, T. Nagy Imre emlékére
Életének 75. évében elköszönt közülünk T. Nagy Imre tanár, újságíró, rádiós és tévés, a Bódva-völgyi Stúdió alapítója, aki mintegy harminc éven át családi vállalkozásként működtette filmstúdióját, amellyel az értékmentesére tette fel az életét egy olyan rohanó időben, amikor szinte teljesen elfeledkeztünk az évtizedek-évszázadok során felhalmozott értékeinkről, s elfelejtettük, honnan is jöttünk, holott értékeink felgyűjtése és feltárása nélkül semmi esélyünk sincs a túlélésre ebben a hektikus, értékgyűlölő világban. T. Nagy Imre csendben tette a dolgát, és a sokévi napi tudósítás után élete utolsó évtizedeiben Az ahonnan elindultam sorozatával igazi, megkerülhetetlen kincset kínált fel a közösségének.
A keleti végekről, Mátyócról származott, de élete nagy részét Szepsiben élte le. Itt ismerkedtem meg vele én is, amikor az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált megszerveztük a kétezres évek elején, de később unokáját, Julikát is többször zsűrizhettem a Tompikán.
Pedagógusként kezdte a pályáját, s később két fiát, Imrét és Istvánt is erre a pályára terelte. De ő maga mindössze hat év után ott hagyta a katedrát, s egy életre eljegyezte magát az újságírással.
Így jött létre a Bódva-völgyi Stúdió, amelyben a családfő a rendezői, riporteri és szervezési teendőket vállalta el, felesége az adminisztrációt, a pályáuatokat intézte, míg két pedagógus fia – akik meghatározó szerepet töltöttek/töltenek be a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont létrehozásában és működtetésében –, az operatőri és a vágói munkát végzik. Filmjeik többsége alapítványi támogatásokból készült, s az elmúlt három évtized során több mint száz értékfeltáró dokumentumfilmet s több mint harminc portréfilmet készítettek. Mondhatnánk, minden szentnek maga és szülőföldje felé hajlik a keze és a szíve, amely nem is lenne olyan nagy baj, de T. Nagy Imre a szűkebb régió értékei mellett felfedezte és feltérképezte magának az egész felvidéki magyarságot, s filmjei megkerülhetetlenek lesznek mindazok számára, akik ennek a jobb sorsra érdemes régiónak a múltjával szeretnének majd foglalkozni.
E sorok szerzője töredelmesen bevallja, s így utólag nyilvánosan is szeretne köszönetet mondani, hogy nem egy írásához használta fel T. Nagy Imre portréit, aki alapos felkészültséggel, maximális alázattal szólaltatta meg portréalanyait, s látszott, szinte mindent tud róluk. Csak pár név a bőség zavarában: Batta György, Kulcsár Ferenc, Kolár Péter, Dráfi Mátyás, Tóth László, Reiter István, Fónod Zoltán, Duncsák Attila, Grendel Lajos, Duba Gyula, Mács József, Erdélyi Margit, Pásztor Péter, Havasi József, Pólos-házaspár, Cs. Tóth Erzsébet, Hodossy Gyula, Szeberényi Zoltán és sokan mások.
T. Nagy Imre példaképeket állított elénk egy példaképmentes világban (a portrék megtalálhatók a https://szmpsz.sk/portrek/ oldalon. De felvidéki városok, várak, templomok bemutatkozására is vállalkoztak, ahogy a Tompa Mihály Országos Szavalóversenyt ("Tompika") is bemutatták a nagyközönségnek. Elsősorban az anyaországi magyarságnak, (Duna Televízió, ECHO TV), mert a szlovákiai magyar profi televíziózás kevésbé lett volna vevő a saját értékeire. De tudjuk, semmi új a Nap alatt.
Tevékenységét a Duna Televízió rendezői nívódíjjal ismerte el, majd 2022-ben Szepsi városa is díjazta a munkáját.
T. Nagy Imre végtelenül alázatos és szerény ember volt, talán ennek is köszönhette, hogy annyi ember megnyílt előtte. Szerénységére jellemző, hogy amikor pályájáról kérdeztek, önfényezés helyett visszafogottan csak annyit mondott: „annyi értékes emberrel találkoztam az eltelt évtizedek során”.
T. Nagy Imre temetése május 7-én, kedden 16.00 órától lesz a szepsi temetőben.
