Az interneten található weboldalán egyebek mellett ez olvasható róla:
TakerOne vagyok Budapestről, Magyarországról. 2001-ben kezdtem el festeni, és néhány év klasszikus graffitizés és taggelés után áttértem arra, hogy csak legálisan fessek, és autodidakta módon megtanultam a festékszóróval való festés és az óriásméretekben való munka csínját-bínját.
Nem szeretem különösebben a puszta „dekorációkat”, abban az értelemben, hogy azt akarom, hogy a műveim önállóan is létezzenek, azt akarom, hogy az emberek megálljanak és azt mondják, hűha, amikor meglátják a festményeimet. Célom, hogy olyan műveket hozzak létre, amelyek minőségükkel és monumentalitásukkal nagy hatást gyakorolnak az emberekre, és hogy megszépítsék az épített környezetünket, hogy egy kicsit boldogabbá tegyék az emberek életét azzal, hogy egy kis színt visznek a szürke városainkba. Ez nem csak általánosság, folyamatosan szívmelengető visszajelzéseket kapok az emberektől a művészetemmel kapcsolatban, ami nagyon motivál.
Közösségi oldalán beszámol a freskó keletkezéséről.
Befejeztem egy falfestményt, amely három magyar hőst ábrázol, akiket a Nemzetek Igaza néven emlegetnek - Slachta Margit nővér, Baranski Tibor és dr. Ambrus Klára -, akik együtt több ezer magyar zsidó életét mentették meg a holokauszt idején. Mindannyian kivándoroltak az Egyesült Államokba, pontosabban Buffalóba, New Yorkba, és kapcsolatban álltak a Roswell Park kórházzal, ahol ez a freskó készült.
Folytatva a Facebook-oldalon olvasható bejegyzést megtudhatjuk, hogy
A projekt egyik csúcspontja volt számomra, hogy találkoztam és beszélgettem Klára lányával, valamint Tibor fiával és unokájával, akik mindannyian megosztottak néhány emléket szüleikről. Emellett nagyon szép gondolatnak tartom, hogy egy magyar művészt elhoznak oda, hogy tisztelegjenek ezeknek a magyar embereknek, ezért köszönöm az Artists 4 Israel-nek, hogy gondoltak rám. Nem posztoltam erről, amíg el nem készült, mert egy kicsit frusztrált voltam, hogy minden rosszul sült el, ami csak elromolhatott ebben a projektben, beleértve azt is, hogy megbetegedtem, de a nap végén pozitív emlékekkel tekintek vissza rá, különösen Nándornak, Baranski Tibor unokájának köszönhetően, aki egyébként, bár Buffalóban született és nőtt fel, tökéletesen beszélt magyarul, ami lenyűgöző volt."
