Drezda - Karácsonyi fények az “Elba Firenzéjéből”
Még sok-sok évvel ezelőtt, mikor még javában zakatolt a konjunktúra, ment az ötletelés december havában, merre menjenek a csavargók karácsonyi vásárba. A nagy tervezés közepette így két várost is bevállaltunk. Így esett választásunk “a Moldván úszó fenséges aranyhajóra”, azaz Prágára, valamint az “Elba Firenzéjének” hívott szászok Drezdájára. Az előbbi városról múlt héten adódott alkalma olvasni a tisztelt olvasónak. Most így szenteste előtt nézzünk be pár sor erejéig a büszke szászok városába.
Maradjunk annyiban, már maga az út sem indult egyszerűen. Eleve egy nappal elnapoltuk az odautat, mivel úgy megerőltettük magunkat a prágai éjszakában, hogy másnap mozogni sem volt kedvünk. Abban maradt a csapat, pihenjünk rá egy napot és másnap induljunk neki az egykori szász uralkodók székhelyének. Igazából az odaút sem ment flottul, tiszta kihívás volt nekünk eljutni a városba. Utazásunkat nagy ködben, GPS nélkül, nulla német tudással és az utolsó kilométereit köhögő francia vasszekérrel tettük meg. Nagy nehezen, de késő délutánra sikerült megtalálni a várost és az egyik jelentős központjában az Altmarktban leparkolni.
A karácsonyi vásár csúcsidejére jöttünk, de ezen meg sem lepődtünk. Európa egyik legnagyobb barokk városa, mintegy 30 kilométerre északra a cseh határtól, mágnesként vonzza a turistákat. Annó a szász uralkodók pénzt és energiát nem sajnálva francia és itáliai mintákat követve építették, formálták a várost. A modernkori történelem azonban nem volt kegyes hozzá. Drezda a második világháborúban szinte teljesen elpusztult, amit 45 év háború utáni szovjet uralom követett. De mindezt nehéz elhinni a mai ember szemével. A város hamvaiból is feltámadt, a paloták újra csillognak, az emberek pedig nyüzsögnek óvárosi magjában.
Mi sem tétlenkedtünk sokáig, rögtön elvegyültünk a tömegben és belevetettük magunkat híres karácsonyi forgatagába. Egyébként a drezdai, öreg kontinensünk egyik legcsodálatosabb vásárát szervezi meg évről évre. Az Altmarkt téren ilyenkor mindig nagy a nyüzsgés, tele árusokkal és családos emberekkel. Onnan pár percnyi sétával a Frauenkirche irányába mentünk, mely a Neumarkt téren található. Németország egyik legszebb és legjelentősebb evangélikus temploma, mely fenséges fényeket áraszt. Kupolája ismét méltóságteljesen emelkedik a tetők fölé. Amúgy az egész óváros (Altstadt) egy építészeti remekmű, csodás barokk épületegyüttesek alkotják. Leérve az Elba folyó sétányára, majd onnan az Augustus-hídra érve, visszanézve az óvárosra lenyűgöző látvány tárul elénk. Mondhatni minden nevezetesség egy helyen. Ott a Brühl terasz, a Hofkirche katolikus templom, a Semper Operaház és a Zwinger. Nem akármilyen kompozíció! Mivel az óváros mondhatni kicsi, így határeset módban, de győztük azt megnézni, amit terveztünk. Még hűtőmágnes vásárlásra is futotta időnkből, ami errefelé eléggé borsos áron kínálják.
Zárásként végigsétáltunk a híres Fürstenzug hatalmas falfestménye mellett. A “hercegek folyamata” a maga 330 méter hosszával a világ legnagyobb porcelán falfestménye. Az alkotás a szász hercegek felvonulását ábrázolja, hogy megemlékezzenek a Wettin-dinasztia 1000 éves fennmaradásáról. A falfestmény 25 000 csempéje meisseni porcelán.
Visszatérve a lestrapált autónkhoz, fáradtan és fájó szívvel hagytuk magunk után Drezdát. Élményekkel felpakolva indultunk haza. Azóta is ígérgetem magamnak, ez a lenyűgöző város és környéke megérdemelve több napos vizitet is. Reméljük a vonzás törvénye nála is működni fog és hamarosan ismét koptathassuk nála lábbelinket.
