Douglas Adams, a Galaxis útikalauz stopposoknak a szerzője 25 éve halt meg

Douglas Noël Adams Cambridge-ben született 1952. március 11-én, anyja nővér, apja tanár, majd üzleti tanácsadó volt, a szülők válása után a gyerekek anyjukkal az essexi Brentwoodba költöztek.

A kis Douglas az iskolában messze kiemelkedett a kortársai közül, egyrészt a szó konkrét értelmében (igazi nyakigláb fiúként már 12 évesen több mint 180 centi magas volt), másrészt pedig írói tehetsége miatt is.

Noha kezdetben a szíve a természettudományok felé húzta, már tízévesen eldőlt, hogy inkább irodalmi téren van keresnivalója. Írásai eleinte az iskolai lapban jelentek meg, majd 1965-ben publikálta első novelláját az Eagle országos fiúmagazinban. Egy jól sikerült esszéjének köszönhetően, amely a vallásos költészetet egészen sajátos kontextusban tárgyalta, párhuzamokat állítva a Beatles-től William Blake-ig, felvételt nyert a cambridge-i St. John's College-ba. Itt működött a Cambridge Footlights klub, egy tanulókból álló, meghívásos drámakör, ahol számos híresség is "nevelkedett", köztük Emma Thompson, Hugh Laurie, Stephen Fry vagy Graham Chapman és John Cleese, a Monty Python csoport illusztris tagjai.

Adams vágya volt, hogy ő is a kör tagja legyen, mint mondta, igazából John Cleese szeretett volna lenni, de időközben rájött, hogy azt az állást már betöltötték.

A színészkedéssel hamar fel is hagyott, helyette inkább az írásra koncentrált. 1974-ben diplomát szerzett, nem sokkal később Graham Chapman felfigyelt sajátos humorára, és szárnyai alá vette. Együttműködésük eredményeként Adams több Monty Python-jelenetet írt, s néhányban ő is felbukkant. Eközben volt néhány rádiós munkája is, mint például a The Burkiss Way szkeccsek és a The News Huddlines. Ezekből azonban nehezen tudott megélni, ezért kénytelen volt más munkákat is elvállalni: volt kórházi mindenes, istállóépítő, csirkeól-takarító, majd egy gazdag katari családnál biztonsági őr is.

Karrierje a hetvenes évek végén indult be igazán, ekkor találkozott a rádiós Simon Brett-tel, akivel közösen találták ki egy sci-fi paródia tervét, amelyet később folytatásokban le is adtak a BBC Radio 4-en. Ez lett a Galaxis útikalauz stopposoknak, amelyet Adams saját korábbi tapasztalatai ihlettek: még egyetemistaként stoppal bejárta Európát egészen Isztambulig, innen jött az ötlet a galaxis stopposainak nyújtandó segítségről.

A brit rádiózáshoz való hozzájárulását később az Audio Academy azzal jutalmazta, hogy beválasztotta hírességeinek csarnokába. 1979 és 1992 között ötrészes trilógiát írt a Galaxisból, amely a rádiósorozathoz hasonlóan hatalmas sikert aratott, kultuszművé és számos szállóige forrásává vált, ilyen például a Mi az élet értelme? kérdésre adott válasz, hogy 42, illetve a jó tanács, miszerint Ne ess pánikba, és mindig legyen nálad a törölköződ! A könyv, amely egyfelől remek humorral megírt paródia, görbe tükröt is tart "majomtól eredő civilizációnknak", amely "oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja".

A műből 1981-ben televíziós sorozat, 1984-ben számítógépes játék, 1993 és 1996 között képregény, 2005-ben pedig mozifilm is készült.

A Galaxis kötetei mellett hasonlóan nagy sikert aratott második sci-fi trilógiája is, a Dirk Gently-történetek (Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája, A lélek hosszú, sötét teadélutánja, A kétség lazaca), amelynek első részéből tévésorozat is készült. Adams elkötelezett környezetvédő volt, és többször is járt Afrikában és Dél-Amerikában, hogy veszélyeztetett állatfajok megmentésében segédkezzen.

Az Utoljára látható című könyvére volt a legbüszkébb, amelyben Madagaszkár szigetének védett állatairól írt.

A vadvédelem és az írás mellett élénken érdeklődött a technológiai újítások iránt is. Az internet egyik első felhasználója volt, és már 1983-ban volt e-mail-címe, 1984 után az elsők között volt, aki Macintosh-számítógépet vásárolt Európában, két évvel a Wikipedia indulása előtt létrehozta az első közösségi elven alapuló tudásbankot, és több számítógépes játék fejlesztésében is részt vett. Adams 1991-ben feleségül vette Jane Belsont, akitől egy lánya (Polly Jane Rocket Adams színésznő) született, 1999-től az Egyesült Államokban éltek.

Az író 2001. május 11-én, 49 éves korában szívinfarktusban hunyt el a kaliforniai Santa Barbarában, hamvait egy évvel később a londoni Highgate temetőben helyezték el.

A The Guardianben megjelent nekrológjában Richard Dawkins, a neves evolúcióbiológus "korunk egyik legszellemesebb emberének" nevezte az írót, akinek barátai, tisztelői minden év május 25-én megrendezik a törölközőnapot, amikor egész nap egy törölközőt cipelnek magukkal. Halálát megelőzően Adams azt fontolgatta, hogy ír egy hatodik kötetet is a Galaxishoz, amely egy vidámabb befejezése lenne a műnek, de váratlan halála miatt ez már nem készülhetett el.

Özvegye engedélyt adott Eoin Colfer ír írónak, az Artemis Fowl kalandjairól szóló fantáziaregény-sorozat szerzőjének, hogy megírja a hatodik kötetet, amely 2009-ben jelent meg Ja, és még valami… címmel. 2012-ben a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be Neil Gaiman Ne ess pánikba! című könyvét, amely személyes beszélgetéseken és interjúkon keresztül tárja fel az olvasók előtt Douglas Adams életművét.