Don Bosco, a szalézi rend alapítója 210 éve született

Giovanni Melchiorre Bosco a Piemont régióban található Castelnuovo d'Astiban látta meg a napvilágot. Földműves apját kétévesen elvesztette, így őt és két testvérét édesanyjuk, a mélyen vallásos "Margit mama" (Margherita Occhiena) nevelte.

Már kisgyermekként pásztornak kellett állnia, olvasni esténként tanult meg, már ekkor papnak készült. Kilencévesen álmot látott, amely megvilágította számára későbbi küldetését:

az utcán kallódó, otthontalan gyerekek maga köré gyűjtését, megmentését, a szegénység elleni küzdelmet.

Kora gyermekkorától társait szórakoztatta különböző zsonglőrmutatványokkal, amelyeket a munka és az imádkozás közben sajátított el. Fillérenként összekuporgatott pénzéből tizenhat évesen kezdett rendszeresen iskolába járni Chieriben, noha Antonio bátyja azt szerette volna, ha inkább a családi gazdaságban marad és ott műveli a földet. Don Bosco diákként jártasságot szerzett a szabó-, a lakatos- és az asztalosmesterségben, megtanult főzni és zenélni, és létrehozta a "Vidámság Társaságát", amelybe összegyűjtötte a városka fiataljait.

1835-től ugyancsak Chieriben teológiai tanulmányokat folytatott, 1841-ben Torinóban szentelték pappá. A konviktus (a teológiát hallgató diákok közös otthona) káplánjaként rabok, betegek, szegények lelkipásztori gondozásában vett részt. Ebben az időben kezdett ismét tanítványokat gyűjteni, akikkel a templomokban tartott szentmise és oktatás után a mezőn játszott és énekelt. Módszerét így foglalta össze:

Nevelési rendszere a vallásra, a szeretetre, a bizalomra, a szabadságra, illetve a tekintélyre és a szabályok betartására épült, a büntetést csak a legvégső esetben tartotta megengedhetőnek.

Tanítványaiból a Torino közeli Valdoccóban szervezte meg Oratóriumnak nevezett intézményét, amely rövid idő alatt 360 fős tanonciskolává fejlődött. Segítői is akadtak, az elsők között volt az édesanyja. Don Bosco működését sokan nem nézték jó szemmel, de ő a támadások ellenére tovább foglalkozott a gyerekekkel, akikkel alamizsnából tartották fenn magukat. Növendékei nemcsak hitoktatásban részesültek, hanem mesterséget is tanultak. Idővel a városi hatóságok felismerték tevékenységének fontosságát, így Don Bosco egy sorsjáték jövedelméből házat vehetett, és templomot építtetett mellé.

A döntő fordulat 1858-ban következett be, amikor IX. Piusz pápa fogadta és teljes támogatásáról biztosította őt.

Az egyházfő segítette a torinói papot kongregációja, hitbuzgalmi egyesülete megszervezésében, majd a rendalapításban. Don Bosco 1859-ben hozta létre a Szalézi Szent Ferenc Társaságot, az egyháztörténet egyik leghatásosabb szerzetesrendjét, majd 1872-ben megalapította a rend Segítő Szűzanyáról elnevezett női ágát; a pápai jóváhagyást 1874-ben kapta meg. Az alapító jelszava ez volt: "Da mihi animas, cetera tolle!" - "Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el!" A rend tagjai szegénységi fogadalmat tettek, céljuk a veszélyeztetett fiatalok tanítása, nevelése, lelkipásztori gondozása lett.

Don Bosco hosszas betegeskedés után 1888. január 31-én halt meg Torinóban.

1929-ben boldoggá, 1934-ben szentté avatták, a katolikus kalendáriumba 1936-ban vették fel ünnepét, január 31-ét. Ereklyéit egy urnában őrzik a rend főtemplomában, a torinói Segítő Szűz Mária-bazilikában. Don Bosco harminc könyvet írt, elsősorban növendékei oktatására.

A szalézi a világ egyik legnépesebb szerzetesrendje, több mint 14 ezer rendtárssal. A világ 133 országában vannak jelen, több mint kétezer intézményt működtetnek a fiatalok, főleg a legszegényebbek és szűkölködők szolgálatában. Magyarországon 1913-ban telepedtek le az első szaléziak a Komárom megyei Péliföldszentkereszten, majd egymás után nyitották meg házaikat, iskoláikat, diákotthonaikat Balassagyarmaton, Borsodnádasdon, Budapesten, Esztergomtáborban (ma Esztergom része), Gyulán, Magyaróváron (ma Mosonmagyaróvár része), Mándokon, Mezőnyárádon, Nyergesújfalun, Szombathelyen, Tanakajdon és Visegrádon.

Az 1946-47-es tanév adatai szerint 31 rendtárs foglalkozott hitoktatással: 37 iskolatípusban, 227 iskolában, heti 288 órában 5062 gyermeket tanítottak. Működésüket - a többi szerzetesrenddel együtt - 1950-ben tiltották meg. A megmaradt 83 magyar szalézi 1989-ben kezdhette meg újra működését, visszatérve régi alapításaik egy részébe.

A magyarországi tartományfőnökség Óbudán, a Bécsi úton található. Don Bosco életéről több film is készült, ezek közül a legismertebb a 2004-es Don Bosco - A szeretet küldetése című alkotás, Lodovico Gasparini rendezése. 2015-ben születésének 200. évfordulója alkalmából mutatták be a Szalézi Partfesztiválon az életéről szóló rockoperát Gyermekek fénye címmel.