Dolce Vita, avagy Itália két évszázad magyar művészetében
Egy friss felmérés szerint a turisták úti célja alapján még mindig Itália a legnépszerűbb ország. Vannak, akik a tenger sós illata, a szikrázó napfény, a kávék és borok zamata miatt kelnek útra, másokat az antikvitás vagy a kereszténység emlékhelyei, a reneszánsz és a barokk építészet remekei, a múzeumok és a templomok vonzanak Olaszországba. Az élmény koronként és egyénenként változik, de azt bizton állíthatjuk: az ország a magyar alkotók számára is örök inspirációs forrásul szolgál. Ezt bizonyítja a Magyar Nemzeti Galéria legújabb időszaki kiállítása is, amely a 19. századtól a kortárs magyar művészetig, válogatott műtárgyak révén mutatja be az olasz életérzés hatásait. A tárlat 75 alkotótól mintegy 150 tárgyat – festményt, grafikát, fotográfiát, szobrot, régészeti leletet prezentál.
A 19. századi magyar művészek sokszor nélkülözések árán, mások mecénások támogatásával juthattak el Itáliába, de a század vége felé többen állami másolási feladatokkal keltek útra. A legnagyobb lehetőséget a Római Magyar Akadémia művészeti ösztöndíja jelentette számukra.
Az antikvitás összeforrt a mindenkori modernizmussal, és napjainkban is meghatározzák a modern városok látványát. Az antik romok a művészeti tudás alapelveinek – a kompozíció, az arány és a tiszta forma – időtálló mintái, ugyanakkor a történelem és az emlékezet rétegeit is magukon viselik. A városállamok nemcsak a politika és a hatalom, hanem a művészetek bölcsői is voltak. A fontosabb városok megörökítése éppúgy témája volt az 1830-as évekbeli itáliai tartózkodását dokumentáló Barabás Miklósnak, mint Molnár Farkasnak, az építésznek, akinek Itália című, absztrakt képekből álló litográfiasorozata 1922-ben jelent meg.
A tanulóéveikben járó művészek közül többen ösztöndíjasként járták be az olasz palazzókat, múzeumokat, templomokat. Ezek nemcsak a másolásra, a klasszikus formák tanulmányozására, nemcsak utánzásra ösztönözték az alkotókat, hanem új látásmód kialakításához is vezettek. Csók Istvánt például leginkább a nagy elődök kompozíciós megoldásai, színhasználata és szimbolikája foglalkoztatta. Az 1890-es években Tiziano Égi és földi szerelem című festménye ihlette például a Tavasz ébredése című alkotását. A magyar művészek közül Gulácsy Lajos volt az, aki a legnagyobb átszellemültséggel rajongott Itáliáért. Középkori és reneszánsz ruhákban járt, Signor Luigiként hívatta magát, és csodálta Dantét.
A Magyar Történeti Intézetet Fraknói Vilmos püspök 1894-ben hozta létre Rómában a magyar múlt levéltári kutatása céljából, majd Gerevich Tibor művészettörténész irányításával 1928-ban kezdődött a Római Magyar Akadémia (ma Collegium Hungaricum Roma) munkája. Egyébiránt a Palazzo Falconieri ma is a magyar művészeti és tudományos élet római központja. A Fraknói-villa viszont a szentszéki magyar nagykövetség otthona lett. Valamivel később, 1937-ben Budapesten is létrejött az Olasz Kultúrintézet.
Aba-Novák vagy Patkó Károly festészete kísérletező festéstechnikákkal gazdagodott Olaszországban. Római tartózkodásuk leginkább az önálló művészi karakter megtalálásában inspirálta őket. Patkó Károly Rómában kezdett temperával festeni, itt világosodott ki a palettája. A Nárciszok és narancsok című csendélete is a délies fényélményből táplálkozott. Aba-Novák Subiaco városáról készült festménye pedig az 1930-as Velencei Biennálén szerepelt sikerrel. Marastoni József apai ágon olasz származású volt. A kiállításon bemutatott képe a csendélet műfajának gyökereit idézi: luxuscikkekből összeállított csendéletének a Csendélet rákkal címet adta.
Aba-Novák Laura-képei egy kávézóban ülő divatos olasz szépséget ábrázolnak. Haller Frigyes fotográfiái utcai zsánereket ábrázolnak, miközben a művész játszik a fénnyel és az árnyékkal, a különféle textúrákkal, az izgalmas formákkal. Id. Markó Károly és Vaszary János olasz ihletésű képein az időtlen tájak annak a vágyakozásnak a kifejezői, hogy megérkezzünk oda, ahol minden festői kellék adott: a zöld táj, a lenyugvó nap és a csillogó tenger.
Az olaszországi élmény legsajátosabban Gulyácsy Lajos művészetében jelenik meg. Az olasz táj jellegzetes motívumait a belső világának részévé tette, s úgy festette meg. A Zarándokok hazatérése Krisztus urunk földjére a XIII. században című képét vallásos alkotásnak szánta, de a történet helyett hangulatok és látomások öltöttek testet rajta. Álomképek és a fantázián átszűrt emlékek táplálták művészetét.
Szinyei Merse Pál 1902-től több nyarat is Caprin töltött. Az Azúrkék tenger című képe a plein air festészet modern technikáit tükrözi. A tenger és az ég közel egyenlő felületet kapott a vásznon, amely elsősorban a levegő, illetve a tenger állandó mozgását érzékelteti.
Molnár József Idill Pompejiben című képe egy műcsoport része. A Pompejiben folyó ásatások ugyanis felkeltették a művészek érdeklődését is az antik kor mindennapjai iránt. Az idilli mindennapok ábrázolása a végső katasztrófa megjelenítésével zárul.
Az itáliai élmény és a klasszikus olasz tájeszmény esszenciaként szűrődött be a magyar festészetbe. Ligeti Antal és Egry József képein a délszaki fényhatások telepednek a magyar tájra, míg Patkó Károly és Medveczy Jenő esetében a lidói jelenetek hazai változataként tűnik fel a balatoni fürdőkultúra.
Egry József 1930-ban járt Szicíliában, ekkor készült Isola Bella című alkotása. Nyolc évvel később újra kilátogatott Olaszhonba, bár egész életében a Balatonért rajongott. Vásznain az olasz és a magyar táj látványa nem sokban különbözik egymástól.
Az Adria és a Riviéra strandjaiért rajongó Vasary János energikus ecsetkezeléssel festette meg a napfényben és az életörömben fürdőző strandolókat. Az 1920-as évek közepétől haláláig szinte évente járt Olaszországban, és az ott látottak inspirálták őt intenzívebb festői kifejezésre. A Veranda két nővel című festményén tatai villájának kertje látható.
A kiállítás utolsó terme már a filmek, plakátok, szobrok által „szól” az olasz hatásról. Lakner László filmplakátja Federico Fellini Róma című filmjéhez készült, de látunk egy ikonikus felvételt a Dolce Vita című filmből is.
Zárásképpen említsünk meg néhány kortárs magyar művészt is, akikre ugyancsak hatott Itália, és műveikkel szintén szerepelnek a tárlaton. Ilyen például Ámmer Gergő, Benczúr Emese, Fehér László, Keserü Ilona, Kondor Attila, Kőnig Frigyes, Köves Éva, Nagy Zoltán és Posta Máté. A tárlat augusztus 23-ig látogatható.
