Digitális gyermekkor – az optimális képernyőidő
Mára életünk szinte minden területét birtokba vették a digitális eszközök. Okoseszközök segítik munkánkat, tanulmányainkat, vagy akár otthonunkat is. Az online tér lehetőséget ad, hogy napi kapcsolatot tartsunk távoli rokonainkkal, barátainkkal és valós időben értesüljünk a világ aktuális eseményeiről.
Minden technológiai újdonság gyökeresen megváltoztatja az életünket, de a sok pozitívum mellett veszélyeket is rejt. Főleg kisgyermekek esetében aggodalomra ad okot a korai fejlődésre gyakorolt hatásai miatt. Az egyik újonnan felmerülő probléma az ún. digitális (virtuális) autizmus megjelenése.
Bár ijesztőnek tűnhet a megnevezés, a tudomány jelenlegi állása szerint a hagyományos autizmus spektrumzavarral (ASD) ellentétben, amely többnyire genetikai vagy neurológiai eredetű, a digitális autizmust környezeti tényezők, elsősorban a hosszan tartó digitális eszközhasználat váltja ki a gyerekeknél, amelynek következtében az autizmusra emlékeztető tünetek alakulnak ki. Úgy tűnik, hogy megfelelő beavatkozással, a monitoridő korlátozásával ezek a tünetek többnyire visszafordíthatók.
A korai gyermekkor a kapcsolódás, az érzelmi biztonság és a valós, élmény alapú tapasztalatszerzés időszaka. Ebben az időszakban az agy még intenzíven fejlődik az érezhető, tapintható, szagolható, rágható, hallható és egyszerre látható tapasztalásokon keresztül. Ez az időszak határozza meg minden későbbi fejlődés alapját, a világhoz, a szűkebb és tágabb környezethez való kapcsolódást egyaránt.
A mai szülők többsége, az ún. Y generáció (1981–1996) még nem született bele a technológia világába, hanem iskolás vagy fiatal felnőtt korban tanult bele fokozatosan. Ők még egy egészen más gyermekkort tapasztaltak meg, mint a gyerekeik, akik viszont már igazi digitális bennszülöttek, az ún. Z (1997–2012) és alfa (2013-tól tart) generáció tagjai, akiket az első pillanattól kezdve körülvesz az okoseszközök, a digitális tanulás világa, sőt már a mesterséges intelligencia is része a gyermekkoruknak.
Ennél nehezebb helyzetben talán csak a pedagógusok vannak, akik között szép számmal vannak még az X generáció (1965–1984) esetleg a „Baby Boomerek” (1946–1964) tagjai is, ami hatalmas generációs különbséget jelent és óriási kihívások elé állít pedagógust, szülőt, diá-kot egyaránt. A pedagógusok gyakran érezhetik azt, hogy a gyerekek tiszteletlenek, miközben azok egyszerűen más kommunikációs stílushoz szoktak. A tanulók gyorsan elveszítik a fonalat, unatkoznak, ha nincs képi inger a tananyaghoz. A diákok elveszítik a motivációt, ha nem látják a tananyag hasznát, amit a pedagógus helytelenül érdektelenségnek gondolhat.
A kisiskolások körében (8–12 év) a napi átlagos képernyőidő már meghaladja az 5 és fél órát, a tizenévesek körében pedig több mint 8 órát tesz ki. Ez a tendencia komoly hatással van a fiatalok életmódjára, és hosszú távú következményekkel járhat mind a fizikai, mind a mentális egészségükre, szociális készségeikre vagy az alvás minőségére nézve egyaránt. Elhízást, másodlagosan figyelemzavart, szorongást, depressziót, függőséget vagy akár digitális autizmust is előidézhet.
Természetesen a digitális világ rengeteg pozitív dolgot is hozhat a gyerekek számára, mint például az oktatóprogramok, kreatív alkalmazások, vagy a barátokkal való kapcsolattartás, melyeket kár lenne nem kihasználni. Ezenkívül egyes játékok és interaktív tartalmak segíthetnek a problémamegoldó képességek fejlesztésében is, valamint az iskolai tananyag élményszerű oktatásában, gyakorlásában és az ismeretek elmélyítésében is.
Ahogy látjuk, a képernyők világa egyre korábban lép be a gyermekek életébe, de vajon mikor teszünk jót? Ha hagyjuk, vagy ha késleltetjük, esetleg teljesen eltiltjuk őket a digitális világtól? Mikor, mit és mennyit engedjünk? Fontos megtalálni az arany középutat, elkerülni a veszélyeket és kiaknázni a lehetőségeket, ami a számos ellentmondó információ rengetegében elbizonytalanítja a szülőket.
Ráadásul olyan világot kell megismertetnünk gyermekeinkkel, ami többségünk számára nem természetes közeg, ezért mindenképp érdemes tájékozódnunk, tanulnunk.
Szerencsére számos szakmai szervezet és szakember dolgozott ki a digitális jóléttel kapcsolatban javaslatokat, sőt segédanyagok és tanfolyamok is hozzáférhetőek szülők, pedagógusok, családok és iskolák számára egyaránt. Ezek közül kiemelném a Bethesda Gyermekkórház képernyőidőt csökkentő programját, amelynek hátterében 40 ország szakmai szervezete fogott össze azzal a céllal, hogy megfogalmazzák a gyermekek képernyőhasználatával kapcsolatos alapelveket.
1. 10 éves kor alatt (az alsó tagozat végéig) semmiképpen, 14 éves kor alatt (a felső tagozat végéig) lehetőleg ne legyen a gyermeknek saját okoseszköze (okostelefon, laptop, okosóra stb.).
2. A 3 évesnél fiatalabb gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve távollévő családtagokkal való kapcsolattartás céljából.
3. 14 éves kor alatt a gyerekek ne regisztráljanak közösségi oldalakra.
5. A lefekvés előtti utolsó órában minden képernyő használata kerülendő.
6. A képernyőidő rovására minden gyermek és fiatal mozogjon legalább napi 60 percet.
7. Törekedni kell a tudatos képernyőhasználatra, a megszokásból végzett, céltalan tartalomfogyasztás kerülendő.
8. A túlzott vagy problémás képernyőhasználat a mentális egészséget veszélyeztető kockázatokkal jár, ezért kerülendő.
9. Egyetlen gyermeknek se legyen következetes szülői felügyelet nélküli okoseszköze.
10. A családokat (szülőket, nagyszülőket, gyermekeket) szükséges felvértezni a megfelelő tudással és készségekkel annak érdekében, hogy a digitális világgal való kapcsolatuk egészséges legyen. Szülők esetében ezt a tevékenységet már a várandósság ideje alatt meg kell kezdeni.
Fontos, hogy a családoknak kontrolljuk legyen a virtuális tér felett, hogy olyan szabályrendszert hozzanak létre, amiben ők maguk is helyt tudnak állni. Ne a kütyük határozzák meg az életüket, hanem ők határozzák meg saját digitális házirendjüket, ezáltal biztosítva gyermekeik és saját maguk számára egy aktívabb, kiegyensúlyozottabb életet. Meg kell, hogy tanulják, miként alakítsanak ki tudatos szokásokat az okoseszközök használatában, hogy az eszközök a mindennapok támogató részévé váljanak anélkül, hogy káros hatást fejtenének ki.
A közös családi tevékenységek, a képernyőmentes időszakok kialakítása, valamint az okoseszközök helyes használata mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek újra felfedezzék a valós világ örömeit, és egészségesebb életmódot alakítsanak ki. Hogyan kell csökkenteni a gyermekek képernyő előtt töltött idejét, és ezzel megelőzni a túlzott használat negatív hatásait? Nem elég tudni, hogy mit ne csináljunk, hanem azt is fontos megtanulni, hogy mit igen. A digitális eszközök használata a mai világ természetes része, de ahogy az élet más területein is tudatos döntéseket hozunk, ugyanígy kell figyelnünk az okoseszközök megfelelő használatára is.
Az írás megjelent a Magyar7 2025/33. számában.
