Dennis Hopper, a szelíd motoros 90 éve született
Kilencven éve, 1936. május 17-én, ezen a napon született Dennis Hopper amerikai filmszínész, rendező, a Szelíd motorosok című kultuszfilm alkotója.
Dennis Lee Hopper, Hollywood egykori fenegyereke a kansasi Dodge Cityben jött a világra, ősei skótok voltak. Tizenhárom éves korában szüleivel San Diegóba költözött, ott kezdett érdeklődni a színészet iránt. Karrierje majdnem fél évszázadot ívelt át, különös kanyarokkal: középiskolásként már színpadon lépett fel, tinédzsersztár lett, majd a filmvilág páriája, lázadó független filmes, a drogok rabja, végül elismert karakterszínész.
Tévésorozatok után a Johnny Guitar című westernben mutatkozott be a filmvásznon, s még húszéves sem volt, amikor szerepet kapott a Haragban a világgal (1955) és az Óriás című (1956) filmekben.
A forgatás idején jó barátságba keveredett az akkori tinibálvány James Deannel, akinek tragikus halála túlságosan is megviselte: Deanhez hasonlóan kezdett viselkedni. Dührohamai, verekedései miatt feketelistára került, s szerencsésnek érezhette magát, ha B-kategóriás filmekben állhatott kamera elé. 1961 és 1967 között a fotózás volt az egyetlen művészeti ág, amelyben ki tudta fejezni magát. Egy alkalommal így írt:
1969-ben, a hippikorszak csúcsán Peter Fondával és Jack Nicholsonnal 400 ezer dollárért elkészítették a Szelíd motorosok (Easy Rider) című filmet, amelynek Hopper nemcsak egyik főszereplője, hanem rendezője és egyik forgatókönyvírója is volt.
A számukra is váratlan sikernek köszönhetően a filmre költött pénz százszorosan megtérült (máig ez az egyik legsikeresebb független alkotás), Hoppert pedig forgatókönyvíróként Oscar-díjra jelölték, s az alkotás a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb első filmnek járó díjat. A legendás road-movie divatot teremtett:
Hopper diadalmenetben tért vissza Hollywoodba, még az is belefért, hogy dokumentumfilmet készítsen saját életéről.
A folytatás azonban korántsem sikeredett fényesre. Következő rendezése, Az utolsó mozi (1971) totális bukásnak bizonyult, karrierje újfent megfeneklett. A kudarcot alkoholba és kábítószerbe fojtotta, őrült krakéler hírébe keveredett - ilyen karaktert formált meg Coppola Apokalipszis most (1979) című vietnámi háborús filmeposzában is. Közben az egyik főszerepet alakította Orson Welles utolsó, be nem fejezett, The Other Side of the Wind című hollywoodi szatírájában, és Wim Wenders instruálta Az amerikai barát című thrillerben (1977). Pályafutásának újabb sikeres korszaka 1980-ban kezdődött a Neil Young egyik dalára épített Out of the Blue című filmmel, amelyet maga írt és rendezett.
1986-ban David Lynch Kék bársony című filmjében a vad, pszichopata és mocskos szájú Frank Booth testhezálló szerepéért először jelölték Golden Globe-díjra.
Még abban az évben újabb Golden Globe-ra és Oscar-díjra jelölték A legjobb dobás alkoholista középiskolai kosárlabda-edzőjének megformálásáért. Elismert politikai drámát rendezett a Los Angeles-i bandákról, s elvállalta karrierje egyetlen vígjátékát, a Super Mario Brotherst. Számos hollywoodi kasszasikerben alakította a rosszfiút, ilyen volt a Féktelenül és a Waterworld - Vízivilág (utóbbiért "elnyerte" a legpocsékabb alakításért járó Arany Málna-díjat). Játszott a 24 című közkedvelt televíziós sorozat első évadában, természetesen ő volt a legfőbb gonosz, rendezett politikai drámát, remekelt a Tiszta románcban, 2003-ban a Szikrázó éjszaka című zenés filmben ő volt Frank Sinatra. Vállalt horrort is (Holtak földje), narrátora volt a Mély torok mélyén című dokumentumfilmnek, amely a híres-hírhedt Mély Torok című pornófilm történetét elevenítette fel. Főszerepet vállalt az NBC televízió a Pentagonban játszódó sorozatában, de legjobban jövedelmező szerepeit a Nike sportszergyár reklámjaiban játszotta.
1991-ben a televíziós Oscarnak is nevezett Emmy-díjra jelölték a Paris trout című filmért.
Hopper sokoldalú művész volt, sikert aratott fotósként, festőként, szobrászként, verseket írt, zenélt is és a modern művészet legelismertebb gyűjtői közé számított. Hollywoodi kollégái többségétől eltérően a Republikánus Párt elkötelezett támogatója volt. Mozgalmas magánéletével is sokszor szerepelt a lapokban: ötször nősült és három gyermeke született. Első feleségének orrát egy drogos tivornya után betörte, harmadik feleségétől, a Mamas and Papas együttes énekesnőjétől nyolc nap után vált el, ötödik felesége ellen viszont - már súlyos betegen - ő kért távoltartási rendeletet.
Dennis Hopper 2010. május 29-én halt meg Los Angelesben rákbetegségben, az új-mexikói Ranchos de Taosban (ahol egy ideig élt) temették el.
Szinte haláláig dolgozott: 2008-2009-ben tévésorozatot forgatott, utolsó napjaiban a The Last Film Festival felvételein vett részt (a filmben komikus szerepet vállalt, Nick Twain hollywoodi producert formálta meg), és fotóalbuma megjelenését készítette elő. 2012-ben évtizedekkel korábban elveszettnek hitt fotóiból nyílt kiállítás Berlinben arról, hogyan látta a "vad" hatvanas éveket az Egyesült Államokban. A The Lost Album című kiállításon az amerikai avantgárd szinte valamennyi jeles alakja feltűnt.
A tárlat további érdekessége volt, hogy a képeket Hopper egykori jegyzetei és a 40 évvel azelőtti kiállításról készült fotók alapján rekonstruálták. Művészetét több filmfesztiválon is életműdíjjal ismerték el, csillaga 2010 óta díszíti a Hírességek Sétányát.
