Dacia Duster TCe 130 4x4 EXTREME: A céltudatos fejlesztés iskolapéldája
Ha meg kéne neveznem egy autót, amely a nemzedékváltások során folyamatosan és céltudatosan szépült, az a Dacia Duster lenne. Igaz, volt honnan, mert 2009-ben a jellegtelen forma iskolapéldájaként debütált. A mostani 3. generáció viszont kifejezetten attraktív, főleg a tesztelt EXTREME csúcsszereltségben. Hogy összességében milyen formai és tartalmi átalakuláson esett át, arról az alábbiakban lesz szó.
Kezdjük azzal, hogy az egykori kisgömböc mára egy kifejezetten pengés szabadidőssé vált. Látványos élek és horpaszok jelentek meg a motorháztetőn, a C-oszlopok alatt, a hátsó falon, egyszóval mindenütt. Az új frontrész is formatervezői remekmű, lásd a nyilazott lámpákat, a terepjárósan masszív lökhárítót, vagy a három légnyelőt.
A lökhárító egyébként az egész autót körülvevő széles, összefüggő műanyag védősáv része, amely a magas kerékjáratokkal együtt sejtetni engedi, hogy ez a verda a konkurenseknél jóval komolyabb terepmutatványokra képes. Ezekről majd később szólunk részletesebben. A csúcsszereltség vizuális többlete pedig a rézvörös hátsó márkafelirat, plusz a tükörházak ugyanilyen színű betétei. Na meg az ún. moduláris tetőcsomagtartó, átállítható, vagy szükség esetén leszerelhető keresztlécekkel.
…legalább annyival attraktívabbá vált, mint a külső. Az eddigi „alagsori” központi kijelző – helyet cserélve a szellőzőnyílásokkal – végre oda került, ahová való, tehát a frontpanel felső részére. Magukat a légbeömlőket is a felismerhetetlenségig átrajzolták, pl. a fényszórókra utaló nyilazott díszítést kaptak.
További látványos újítás a csapott kormánykerék; az automata légkondi vezérlőpultjáról viszont sajnos eltűntek a praktikus tekerentyűk, billenőkapcsolóknak adva át a helyüket. Igaz, ez még mindig jobb megoldás, mint menükben és almenükben turkálni. A műszerfal teljesen digitális, többféle megjelenítési lehetőséggel. E szinten lép be a kamerarendszer, amely nemcsak hátul, hanem kétoldalt is mutatja az autó körüli állapotokat. A központi monitor mellé praktikus telefontartót telepítettek; igen hasznos apróság, pláne hogy közel van hozzá a két C-típusú USB-port.
Az Android Auto csatlakozás ugyanakkor kábel nélkül is működik. Ami pedig a komfortot és a térkínálatot illeti: jól szabott, határozott oldaltartású elülső ülések, széles, egybeszabott hátsó kanapé 2:3 arányban dönthető támlákkal, mögöttük pedig a kategóriában óriásinak számító, 456 liter alapméretű koffer. Ha mégis kevés lenne, 2 ülés mögött 1635 literig bővíthető.
A tesztautó erőforrása az 1,2 literes, 130 lóerős TCe turbómotor volt, lágy hibrid technikával kiegészítve. Természetesen benzinaggregátról van szó. Hatfokozatú kézi váltó csatlakozott hozzá, mivel automata kizárólag a 140 lóerős full hibrid verzióhoz jár. Ezzel együtt okos szerkezetről van szó, mert a rövid egyes részben kiváltja a felezőt, míg a takarékos hatodik fokozatban sztrádai 130-nál is csak 2800-at forog a motor.
Rugalmassága is kielégítő, már kevéssel 2000 felett hozza a 230 Nm-es csúcsnyomatékot. Fogyasztása a teszt során kerek 7 liter volt, de ebben némi terepezés is benne foglaltatott. S ha már itt tartunk, okvetlenül kiemelendők az autó korábban beígért kiemelkedő tereptulajdonságai. Az alap ugyebár az ehhez a motorhoz megrendelhető összkerékhajtás, de olyan többletekkel, mint a sár/hó/homok/offroad rezsim, a tengelyközi difizár, a 31/36 fokos orr-és farszög, vagy a kerékmérettől függő 209–217 milliméteres hasmagasság. Igazi terepjárós mutatókról van szó!
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1199 cm3
Teljesítmény: 96 kW (130 LE)@4500–5500
Nyomaték: 230 Nm@2100–3500
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 174 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 11 s
Gyári átlagfogyasztás: 6 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7 l/100 km
CO2-kibocsátás: 135 g/km
H/Sz/M: 4343x1813x1661 mm
Hasmagasság: 209–217 mm
Orrszög/farszög: 31/36°
Csomagtér: 456–1635 l
Üzemanyagtartály: 55 l
A tesztelt típus induló ára: 24 990 €
A modellcsalád induló ára: 17 490 €
