Dachstein, a sógorok alpesi ikonja
A múlt héten arra panaszkodtam, ide lenn nálunk a déli fertályon, a havazás kezd ritkaságszámba átmenni. Erre tessék, finoman lehullott itt egymagába, a gyerkőcök nagy örömére. Így úgy döntöttem, erre a hétre is amolyan fogreklámba illő patentos panorámákkal megáldott helyszínt hozok el a tisztelt olvasó számára, hátha kedvet kap, a felvidéki mellé egy frankó alpesi tájra. Úgy bizony, ezen írásom rövid szösszenete ismét a sógorok örökös tartományainak egyik ikonikus helyszínére vezet minket.
Ha van hely az Alpokban, amely egyszerre lenyűgöző, kicsit félelmetes, mégis magával ragadó, akkor Dachstein egészen biztosan ilyen. Eredetileg nem volt célkeresztben a helyszín, de miután párom megtudta, hogy arrafelé fogunk vitézkedni, rácsapott a térképre, mondván a dachsteini idill kihagyhatatlan lenne számunkra. Mivel ő érvelésben világbajnok és a képek alapján szintén kecsegtető helyszínnek tűnt, adva volt, a hófödte hegycsúcsok társaságában szippantsunk jókorát az alpesi levegőbe.
Maga Dachstein egy hatalmas hegységtömb Ausztria szívében. Megtaláljuk Felső-Ausztria, Stájerország és Salzburg tartományok találkozásánál. Gleccsere világhírű, a belsejében kivájt jégbarlang páratlan és a panoráma, nos, az elsőosztályú. Dachstein az Északi-Mészkőalpok része, legmagasabb csúcsa, a Hoher Dachstein közel 3000 méter magas. Már messziről uralja a környező tájat. Világos színű sziklafalai élesen rajzolódnak ki az égbolt előtt, a fennsíkja pedig szinte egy másik világ benyomását kelti. Ez a magashegyi karsztvidék első pillantásra kietlennek tűnhet, de közelebbről nézve elképesztően összetett és izgalmas.
Dachstein legismertebb jellegzetessége a gleccser. Itt található Ausztria egyik legkeletibb nagy kiterjedésű jégmezője, amely évszázadokon át formálta a tájat. Bár a klímaváltozás hatásai sajnos itt szintén jól láthatóak, a gleccser még mindig meghatározó része a hegy látványának. Mi április első hétvégéjén voltunk ott, ettől függetlenül a havas táj masszívan tartotta magát és a gleccser formáit is megcsodálhattuk.
A jégbarlanlangba szintén bejutottunk, de ott is az utolsó nyitvatartási hétvége volt a miénk, mivel a következő héten már zárták le a helyszínt az olvadások végett. A jégbarlang tudományos szempontból rendkívül értékes. A jégrétegek múltbéli éghajlati viszonyokról mesélnek, a hatalmas üregek jól mutatják, milyen elképesztő erőkkel dolgozik a természet – még akkor is, amikor mi nem látjuk. Ezen kívül a skywalk, azaz a függő hídon grasszálás és az üvegfalú kilátókban a panorámák csodálása szimplán dobtak az amúgyis frenetikus hangulaton.
Dachstein meglepően gazdag élővilággal rendelkezik. Az alacsonyabb részeken sűrű erdők és zöld alpesi legelők húzódnak, nyáron pedig szinte virágba borulnak a hegyi rétek. Az állatok sem maradnak el a látványosságok sorából. Ha szerencsétek van (nekünk nem volt), láthattok zergéket a meredek sziklapárkányokon, vagy akár egy szirti sast körözni a fejetek felett. A Dachstein sok területe védett, és az UNESCO világörökségi listáján is szerepel a Hallstatt–Dachstein–Salzkammergut kulturális táj részeként.
Bár mi makacs férfiak nem mindig hallgatunk a párunkra, én ezzel a dachsteini fél napos kitérővel abszolút elégedett voltam. Hatalmas, időtlen sziklafalai az állandóság érzését keltik, miközben gleccserei emlékeztetnek arra, mennyire érzékeny és törékeny ez a világ. Éppen ezért a térség jövője nagyban függ attól, hogyan tudjuk összehangolni a turizmust és a természetvédelmet.
Nekünk halandóknak csak annyi adott, hirdessük méltán a világlátást, miközben szerelembe esve a földrajzzal ismerjük meg vén kontinensünk lehető legtöbb szegletét. A sógorok eme alpesi ikonja kifogástalan helyszínként várja jövőben a csavargót.
