Csonka Andrásnak gyerekkorában nem volt humorérzéke
A Szenes Iván- és Kránitz Lajos-díjas színművész a Duna Ridikül című műsorában vallotta be, hogy a színészet lehetőséget adott számára, hogy olyan oldalát is fejlessze, amely születetten nem volt meg benne – így vált a humorérzék mára a személyiségének egyik nélkülözhetetlen részévé.
„Mivel főleg vígjátékokban szerepelek, talán meglepő lehet, de alapvetően nem vagyok humoros alkat. Nem tudtam spontán poénokkal nevettetni a szünetben az iskolatársaimat vagy kifigurázni a tanáraimat. Azért is lettem színész, mert szerettem volna más, akár viccesebb egyéniség lenni, mint amilyen születetten vagyok” – kezdte Csonka András a Duna Ridikül című műsorának vendégeként, amelyben a humor szerepét járták körbe az adás meghívottjai.
A színművész hozzátette, a humor tanulható, és mára élete egyik legfontosabb kapaszkodójának tartja. A színpad mellett a közösségi médiában is gyakran megörvendezteti a közönségét egy-egy vidám jelenettel, de családi és baráti körben is számíthatnak rá, ha nevettetésről van szó.
„Legutóbb a nővéremet tréfáltam meg, elhitettem vele, hogy felkértek bennünket egy belföldi turizmust népszerűsítő videó elkészítésére. Vállalta, hogy szerepel velem, de arra nem számított, hogy csupa olyan dolgot mondok majd, ami teljesen légből kapott. Amikor sorolni kezdtem, hogy minden nap hajnalban kelek, elmegyek futni, majd elkészítem a reggelit a családnak, akkor még csak mosolygott, de miután arról beszéltem, hogy van egy kis balatoni barkácsműhelyem, ahol intarziákat és fafigurákat készítek, hangosan felnevetett" – idézte fel az idei nyár egyik mókás jelentét, amelyet egy angol humorduó videója inspirált.
