Cselez az állam a nyugdíjakkal?
Sok ember élt a rendszerváltás után azzal a lehetőséggel, hogy ilyen vagy olyan okok miatt külföldön vállaljon munkát. Bizonyos részük azóta elérte a nyugdíjkorhatárt, és a hazai nyugdíjuk mellé két, esetleg több országból is kaphat nyugdíjjárulékot az odakint ledolgozott évek, illetve a kinti jövedelmük alapján.
A nyugdíjba vonulásnál aztán dönteni kell, hogy a külföldön megállapított illetményükhöz milyen úton akarnak hozzájutni. Két lehetőség kínálkozik: hazai pénznemben (euro) kéri egy összegben az itteni járandóságával együtt. Ez az átutalásokból, átváltásokból, változó árfolyamokból (pld. forint- euro) származó levonások, ingadozások miatt nem biztos, hogy előnyös számára. A másik, a kedvezőbb megoldás, hogy egy kinti bankszámlára utalják át neki például a magyarországi nyugdíjat. Ennek viszont az a hátránya, hogy akadályoztatása, időskori betegsége esetén nehezebben jutna hozzá, mégis sokan inkább ezt a megoldást választják a levonások miatt.
Viszont ebben az esetben a hazai szociális biztosító nem tudja követni a magyarországi folyamatos nyugdíjemelkedést és a különböző nyugdíjkiegészítéseket (teljes 13.nyugdíj, nem csak 70 százalék, mint Szlovákiában, vagy az év elejétől visszamenőleg érvényes emeléseket).
Nem tud mihez kezdeni az itt élő, de külföldi nyugdíjbevétellel is rendelkező állampolgárral abban az esetben, amikor a nyugdíjuk nagysága alapján határozzák meg az egyszeri támogatások összegét, például az úgynevezett 13-14 nyugdíj esetében, amelyekről tudjuk, hogy nálunk közel sem jelentenek teljes havi nyugdíjösszeget.
Ezért a szociális biztosító levélben felszólította azokat a szlovák állampolgárokat, akik ilyen jellegű külföldi járandósággal rendelkeznek, hogy jelentsék be, milyen összegű nyugdíjat kapnak külföldről, és csatolják a legutolsó kimutatást erről. Hogy milyen alapon kérik ezt, azt nem tudni, csak azt, hogy miért kérik. Mi közük hozzá, hogy a külföldi nyugdíjpénztár, Magyarországon az Állami Kincstár a korábbi kinti havi befizetések, levonások alapján milyen összegű nyugdíjat határozott meg az illetőnek? A bejelentett és igazolt nyugdíjrészt a szociális biztosító hozzáadja az érintett szlovákiai nyugdíjához, és ennek alapján számítják ki a szlovák állam egyszeri nyugdíjkiegészítésének összegét.
A cél ezzel az, hogy az így összeadott magasabb nyugdíjból alacsonyabb kiegészítést számoljanak ki az érintettnek. Más kérdés, hogy ez mennyire állampolgár-barát intézkedés Szlovákiában. Magyarországon ilyen bevallási kötelezettség nincs, tehát fordítva nem működik.
Van azonban az éremnek egy másik oldala is. A szlovák parlament elfogadta azt a kormányjavaslatot, hogy a szülők dolgozó gyermekei január elsejétől saját maguk is növelhetik a szülők nyugdíjának összegét. A dolgozó gyerekek adójának bizonyos részét bónuszként megkaphatják a szülők. Sokan dolgoznak a jobb megélhetés, érvényesülés érdekében ma is külföldön, a felvidéki magyar fiatalok bizonyos része Magyarországon. Rájuk viszont ez a lehetőség nem vonatkozik, otthon, a szülőföldjükön élő nyugdíjaskorú szüleiket nem tudják így támogatni, mivel a gyerekek nem itthon adóznak. Erre vonatkozó EU-s jogszabály pedig nem létezik, pedig annyi másra igen.
Érezni ebben a kettősségben bizonyos ellentmondást: a külföldön ledolgozott éveket, az érte kapott járandóságot nagyon is figyelembe veszik a szlovák nyugdíjkiegészítések összegének megállapításakor, ami így ezzel alacsonyabb lesz, viszont a külföldön dolgozó gyerekek esetében nem élvezhetik a szülők azt az adóbónuszt, amit az otthon dolgozó gyerekek esetében megilletné őket. Mindkét esetben tehát az állam jár jó, az állampolgára nem!
