Cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben! Emlékkonferencia Esterházy Jánosról
Jelképesen június 4-én, a nemzeti összetartozás napján gazdagodott az Esterházy János-emlékévhez kapcsolódó rendezvénysorozat, amelyet a martírhalált halt felvidéki magyar politikus születésének 120. évfordulója tiszteletére tartanak. Ezen a jeles napon a Visegrádi Négyek Építészeti Alapítvány kiállítással egybekötött emlékkonferenciát szervezett a pesthidegkúti Klebelsberg-kastélyban.
A kiállítás Esterházy János életéről összeállított tablókat, valamint az Alapítvány kuratóriumi tagjának, Istenes József érsekújvári építésznek a tervei alapján megvalósult alsódoboki Zarándokhely építészeti terveit és a zarándokhelyről készült fotókat mutatja be. A tudományos szimpózium keretében Dévavári Zoltán, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár történész munkatársa nyújtott részletes korképet Esterházy János koráról, valamint Molnár Imre Eszterházy-kutató történész bemutatta Esterházy János életének és munkásságának főbb mozzanatait. A rendezvény fővédnöke Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár volt.
Kálmán Ernőnek, a házigazda Visegrádi Négyek Építészeti Alapítvány kuratóriumi elnökének köszöntője után a fővédnöki megnyitó következett, amelyben az államtitkár kiemelte, hogy a Kárpát-medencében és világszerte a magyar nemzet összetartozását ünnepeljük.
Csodálatos a magyar nemzet, mert még a tragédiából (Trianonból) is ünnepet képes varázsolni. A magyar nemzet ereje abban rejlik, hogy sokat tud meríteni a gazdag magyar történeleméből és a kiemelkedő történelmi egyéniségek, mint Esterházy János példájából.
Dévavári Zoltán a szlovákiai magyarság 1918 és 1950 közti történelméről tartott előadást, részletes képet nyújtva Esterházy koráról. A felvidéki magyarság múltja a rendszerváltás után született tanulmányokban bontakozott ki erőteljesen. Ezek kapcsán fájdalmas emlékek és tragédiák idéződnek fel bennünk.
Csehszlovákia a győztes helyzetéből köszönhette meg a nagyhatalmaknak a Magyarországtól elcsatolt területeket. A magyarság az új államalakulatban kényszerkisebbséggé vált, a kisebbségi jogokat többnyire elszabotálták, a magyar intézményrendszereket felszámolták, az etnikai térszerkezetet erőszakosan megváltoztatták, aminek máig kiható hatása van.
Csehszlovákia Európa nemzetiségileg legtarkább, legheterogénebb államává vált, saját magát ennek ellenére 1920-ban nemzetállamként deklarálta.
A szülőföldjéhez mindvégig hűséges Esterházy életében is szomorú fordulópontot jelentett a 101 év ezelőtti trianoni tragédia, ami a 2. világháború után tovább fokozódott a kollektív bűnösség elvének meghirdetésével, a magyar és német kisebbségnek az állampolgárságuktól való megfosztásától. Folyt a magyartalanítás és némettelenítés, a törvényesített erőszak! 1945 és 1950 között 235 ezer szlovákot költöztettek le Dél-Szlovákiába, ami a magyarok kitelepítésével és a deportálással, valamint a 326 679 reszlovakizált magyarral együtt a nemzetiségi arányok komoly megváltozását jelentette az országban.
Molnár Imre történész Gróf Esterházy János személyét és életét megidézve a hitéről, szenvedéseiről és a mártíromságáról elmélkedett. Elmondta, hogy helytállása nem önmaga helytállását igazolja, hanem az egész magyar nemzetét.
A felvidéki magyarság megmaradásért, a szabadságért és egyenlőségért folytatott küzdelemét, a szent kereszt őrzését és a szülőföldhöz való hűségét is.
Vallja, ha jóban együtt volt a népével, akkor a szenvedésben is vele marad. A szovjet megszállás ideje alatt egy útelágazáshoz ért, amelynél csak felfelé visz az út, Istenhez! És ő ezt az utat választotta! Egy lengyel pap megfogalmazásában krisztusi utat!
Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont terveit és megvalósulásának útját a tervező Istenes József érsekújvári építész, a V4 Építészeti Alapítvány kurátora mutatta be. Az Alapítvány a kezdetektől fogva szívügyének tartotta a felvidéki zarándokhely gondolatának megvalósulását. A neves építész hitvallása, hogy a hagyomány megtartó erő, ebből él a nemzet kultúrája.
Előadásában bemutatta a zarándokhelyet övező csodálatos zoboralji tájat is, amelybe kitűnően illeszkedik az általa elképzelt és Paulisz Boldizsár által megálmodott és megvalósított emlékhely Alsóbodokon.
A zarándokhely és a hozzá vezető út lelkületében mutatja be Esterházy János kálváriáját, miként vált egy világi politikusból a szent kereszt hordozója.
Küldetésük Esterházy szellemiségének továbbvitele, valamint az, hogy a föld, ami a miénk, nem vehető el tőlünk! Ezt a helyet úgy kell láttatni és fejleszteni a jövőben Istenes szerint, hogy nemzeti zárandokhellyé váljon egy pihenőparkkal, Esterházy múzeummal, könyvtárral, multimediális központtal, szállóhellyel, valamint a népművészetek otthonának és egy nemzeti szoborparknak is helyet biztosítson.
