Családkutató konferencia Léván
Napjainkban egyre inkább kezdenek érdeklődni az emberek családjuk múltja iránt. Szinte divattá vált a családfakutatás, és már az interneten is találunk ezzel kapcsolatos programokat.
Szerencsés esetben a család legifjabb generációja szeretne megtudni többet a felmenői múltjáról, amíg nem késő, amíg van kitől kérdezni. Ez különösen üdvös, amikor egy család legalább kétszáz éves kutatható múltra tekinthet vissza, mely során több családtag élete volt társadalmilag is jelentős, hasznos. Ezt a jelenséget járta körül egy családkutató konferencia Léván, TuriNagy2024 címmel, melynek alcíme Amíg itt vagyunk (Zatiaľ sme tu).
A tanítás és kántorkodás mellett részt vett a falu és az egyház életében, mialatt megújította a tanítási módszereket. Feleségével, Missik Júliával hat gyermekük született, négy lány és két fiú. 1894-ben született Kucsera Imre Gyula, aki az esztergomi bencés gimnáziumban szerzett érettségi után gyógyszerészetet tanult Budapesten, majd a Károly Egyetemen. 1938-tól átvette a lévai Korona gyógyszertárat. 1930-ban vette feleségül Turi Nagy Irént, aki a budapesti Zeneakadémia nagyreményű zongorista növendéke volt.
Kucsera Imre gyógyszerészt még egyetemi évei alatt besorozták az első világháborúban, ahol 4 évet töltött az orosz fronton. Megrázó élményeiről megmaradt naplója tanúskodik. A második világháború alatt is besorozták, onnan 1944-ben betegen tért haza. Az 1936-ban született Klára leánya már csak betegen ismerte édesapját. 1945. február 2-án elhunyt, így az özvegye és leánya támasz és megélhetés nélkül maradt, mert a gyógyszertárat elvették a családtól, és ugyan 1949-ben visszakapták, később újra államosították.
Klára a pozsonyi Komenský Egyetemen és a prágai Károly Egyetemen tanult művészettörténetet. Első munkahelye Bajmócon volt, ahonnan néhány év után férjét, Jaroslav Kubička szobrászt követve Besztercebányára került.
Itt eleinte a Pedagógiai Főiskolán tanított művészettörténetet, később évekig a Területi Képtár osztályvezetője volt. Végül alkalma adódott régi, eredeti érdeklődési területén, a műemlékvédelmi hivatalnál elhelyezkednie.
Férjével három tehetséges gyermeket neveltek fel: Klárát, aki Budapesten végezte a kertészeti Egyetemet, Tamarát, aki klinikai pszichológus lett és Pétert, aki építészmérnök. Közös gyermekeik mellett a családban állandó helye volt Jaroslav első házasságából származó fiának, Víťazoslavnak, aki zeneszerző lett.
Az unokákat is hasonló tehetséggel áldotta meg a sors, hiszen ifjabb Klára Máté fia szobrász lett, a fiatalabbik, Simon sikeres borász, aki boraival szponzorálta a konferenciát. A fiatalon elhunyt Tamara fiai, Tamás gyógytornász, Kristóf pszichológus lett.
A lévai családkutató konferenciát Máté, a szobrász kezdeményezte. Modern, jelképes fémplasztikával tisztelgett az előző generációk emlékének. A képletesen kinyílt kofferrel azoknak állít emléket, akiknek kényszerűségből kellett elhagyniuk otthonukat. Sokan meg se érkeztek új helyükre, elsodorta őket a történelem. A plasztika címe „Odchádzanie” – Távozás, alkotója Matúš Janíček, és augusztus 16-án leplezték le a lévai temető bejárata előtti parkban, Léva város alpolgármestere, a lévai Városszépítő Egyesület elnöke és a konferenciára összegyűlt rokonság jelenlétében.
A konferencián Turi Nagy Éva, a magyarországi Balinkán élő rokon mutatta be a családfa eddig meglelt adatait. Kutatását azonban folytatja, s már körvonalazódik egy újabb családi összejövetel, amelyen a kiegészített családfát szeretné bemutatni.
Az egyik legérdekesebb előadást Kelbert Krisztina, a szombathelyi Savaria Múzeum történésze tartotta Trombitás Erzsébet élete és munkássága címmel. Trombitás Erzsébet (1879–1968) a nők választójogáért folytatott küzdelemben szerzett nemzetközi tekintélyt. A mozgalom kongresszusán 1908-ban Amszterdamban és 1909-ben Londonban képviselte a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét. A szombathelyi Savaria Múzeum Híres szombathelyi nők címmel adott ki könyvsorozatot, s ennek a 22. kötetét Trombitás Erzsébetről írta Kelbert Krisztina. Munkája során sok segítséget kapott ifjabb Kucsera Klárától és Pétertől, akik a konferencia szervezéséből is kivették a részüket.
Kubička-Kucsera Klára életét és munkásságát a családtagok megtisztelő kérésére tömör előadás keretében mutattam be. Nemcsak őszinte barátok voltunk, hanem több mint ötven éven keresztül munkatársak is. Miután Klára Pozsonyba költözött, 1987-től a Szlovák Nemzeti Galériában dolgozott és régi álmát valósította meg, amikor létrehozta az építőművészeti gyűjteményt. 1990-ben az intézmény igazgatóhelyetteseként támogatta a demokratikus átállást és nagymértékben hozzájárult a Szlovákiai Galériák Tanácsának létrejöttéhez.
A rendszerváltozás után egyike volt a Csehszlovákiai – 1993-tól Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága alapító tagjainak. Sokáig a szervezet ügyintézője és az átszervezéséig választmányi tagja volt.
Nevéhez fűződik az Illusztrált Könyv Biennálé létrehozása, a szlovákiai magyar képzőművészek sok kollektív kiállítása, valamint a Madách-Posonium Díj megalapítása a képzőművészek számára. Ugyancsak elévülhetetlen érdeme a losonci Nógrádi Galéria, valamint a Szabó Gyula Emlékház létrehozásában nyújtott segítsége és támogatása.
Kubička-Kucsera Klára a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, az építőművészek szövetségének Magyarországon és Szlovákiában is tagja volt, fáradhatatlanul kutatta a szlovákiai építőművészek, illetve a magyar képzőművészek munkásságát. Kutatásai eredményét alapműként szolgáló könyvekben publikálta. Minden tevékenységét a szakmai következetesség és a minőség tisztelete motiválta.
A lévai kezdeményezés lényeges eredménye, hogy mélyebben megismerhettük a család eredetét s azt, hogy valamennyi generáció felelősséggel dolgozott a haladásért.
Megjelent a MAGYAR7 39. számában.
