Csak az igazat Bikszárdy Vincéről
Lapunk május elsejei számában a felvidéki magyar jellegű szobrokat, emlékműveket és domborműveket bemutató rovatában foglalkoztunk Bikszárdy Vince pozsonyi síremlékével, kitérve életének egyes lényegesebb mozzanataira is. Bikszárdy Vince kevésbé ismert a mai kor emberének, és életével kapcsolatban téves információk is megjelentek. Az alábbiakban ezt a hiányt pótoljuk, pontosítjuk és összefoglaljuk Bikszárdy rejtélyes halálának körülményeit, és abban a Hlinka Gárda máig tisztázatlan szerepét.
Alig egy hónap telt el Szlovákia államjogi függetlenségének kikiáltásától, de a Szlovákiában rekedt maradék magyarságnak egyre fájdalmasabban kellett tapasztalnia a hatalom önkényét. Folyamatban volt a magyar nemzetiségű alkalmazottak és munkások elbocsátása, majd kiutasítása Szlovákia területéről, 1939. április 10-től nem jelenhetett meg a pozsonyi Új Hírek, április 19-én betiltották a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület működését stb. Április 23-án a Hlinka Gárda önkényeskedése Pozsonyban pedig már emberhalállal végződött.
De mi is történt ezen a vasárnapon a fővárosban? Az Egyesült Magyar Párt pozsonyi szervezete már hosszabb ideje azon munkálkodott, hogy a szlovák Hlinka Gárdához, valamint a szlovákiai német Freiwillige Schutzstaffelhez hasonlóan a magyarok is létrehozhassák a maguk ilyen jellegű szervezetét Horthy Gárda néven. Erről már folytak is megbeszélések Vojtech Tuka miniszterelnök-helyettessel, illetve Alexander Machhal, a Hlinka Gárda parancsnokával, de végleges döntés nem született. Ennek ellenére 1939. április 23-án, vasárnap a délelőtti órákban a Pozsony, Lamacs és Dévényújfalu közötti réteken összejött kb. 200-250 magyar férfiember, akik Bikszárdy Vince pozsonyi magyar cserkészvezető irányításával alaki kiképzést folytattak. Mintegy két óra gyakorlatozás után ez a magyar társaság hármas oszlopba sorakozott, és alakzatban, katonanótákat dalolva visszaindult a városba.
Itt folytatódott a törvényellenesen „fogságba ejtett” magyarok kálváriája. A bekísért csoportból a hlinkás vezérek kiemelték a két főszervezőt, Bikszárdy Vincét és Munker Henrik mérnököt. Mindkettőjüket kihallgatták, illetve vallomásukról jegyzőkönyvet is készítettek. A Bikszárdyval magyar nyelven felvett, aránylag tömör jegyzőkönyv teljes szövege a következő: „Gárdát akartunk alakítani a Hlinka gárda mintájára, mely katonailag is ki lett volna képezve. A gárdának Mach lett volna a parancsnoka és mi a HG egy alosztálya lettünk volna. Cottely doktor (Cottely János a Magyar Párt ügyvédje volt – P. Gy.) szerint Mach úr már meg is engedte. Sőt úgy hallottam, hogy Tuka miniszter úrnak is jelentették. Ennek az alapján akartunk ma gyakorlatokat csinálni. Egész biztosra vettem, hogy meg van engedve. (…)”
A magyar menetoszlopok az időközben megérkezett rendőrség utasítására feloszlottak, és aki csak tehette, igyekezett kereket oldani. A gárdisták azonban megakadályozták a magyarok békés távozását. A menekülő magyarokból sok embert összefogdostak, és erőszakkal megakadályozták őket az eltávozásban. Munker mérnök vallomása végén megjegyezte: „Tudomásom van róla, hogy a szervezkedésünk engedélyezéséről a Gárda mintájára folytak tanácskozások. Részletes felvilágosítást erre dr. Cottely adhat.”
Az események eszkalálódására voltaképpen csak ezt követően került sor. Igaz, a délután és az este folyamán a gárdistalaktanyában megjelent a rendőrség, és az időközben már megkínzott magyarokat fokozatosan átszállították a saját fogdájukba, ezzel kiszabadítva őket a szadista gárdisták kezéből. Utólagosan, már az Egyesült Magyar Párt pozsonyi irodájában külön-külön meghallgatott, valamint vallomásukat jegyzőkönyvileg hitelesített, már szabadlábra helyezett magyarok egy csoportja – összesen 54 fő – egybehangzóan állította, hogy a gárdisták durván bántalmazták őket, a rendőrségen azonban már emberségesen bántak velük. Bikszárdyval kapcsolatban ketten is kijelentették, hogy vasárnap este a gárdistalaktanyában még élve látták őt, de annyira megkínzott állapotban, hogy már nem volt képes lábra állni.
Mi sem természetesebb, minthogy a pozsonyi Rendőrigazgatóságon az említett Cottely János ügyvédet is kihallgatták a Hlinka Gárda – Horthy Gárda fölöttébb tisztázatlan kérdésében. Az április 25-én, kedden foganatosított kihallgatásán Cottely megerősítette annak tényét, hogy Esterházy János valóban kérelmezte Tuka miniszterelnök-helyettesnél a Horthy Gárda megalakításának engedélyezését, aki nem zárkózott el a kérelem esetleges pozitív elintézése elől. Az elképzelések szerint a Horthy Gárda esetleg a Hlinka Gárda magyar részlegeként működhetne. Az ezirányú előkészületekről Alexander Mach gárdafőparancsnoknak is tudomása volt. Cottely doktor vallomása zárómondataként kijelentette: „Magyar gárda létesítéséhez a Hlinka Gárda keretein belül engem kimondottan a magyarok és szlovákok szoros együttműködésének lehetővé tétele vezérelt.”
Bikszárdy Vincét április 26-án, szerdán temették el a pozsonyi Szent András-temetőben, erős karhatalmi asszisztencia mellett. A temetőkerten belüli szertartáson csak az elhalálozott közvetlen hozzátartozói vehettek részt, valamint az Egyesült Magyar Párt tíz tagból álló küldöttsége, élén Esterházy János pártelnökkel.
A gyászoló magyarok ezres tömege csak a temetőn kívülről kísérhette figyelemmel a tragikusan elhunyt magyar cserkészvezető temetését.
Pozsonyban már a tragédia hírének kitudódása óta olyan híresztelések voltak terjedőben, hogy Bikszárdy Vince nem öngyilkosságot követett el – amint azt a hivatalos nyilatkozatok állították –, hanem őt a gárdisták egyszerűen halálra kínozták, majd a holttestét felakasztották. Az ilyen hírek terjedésére a rendőrség is felfigyelt, és megtette az előkészületeket a „rémhírterjesztők” lefülelésére és az esetleges hatósági fellépésre ellenük.
A Belügyminisztériumnak ezzel kapcsolatban az volt a véleménye, hogy egyelőre csak figyelemmel kell kísérni a fejleményeket, de amennyiben szükségesnek mutatkoznék, meg fogják tenni az ellenlépéseket.
