„Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!” - 109 éves lenne Rodolfó
Vigyázat! Csalok! – mondta, és csak a kezét kellett figyelni a leghíresebb magyar bűvésznek. A 80-as években felnőtt gyerekek közül kevesen vannak, akik ne próbálkoztak volna trükkökkel a róla elnevezett bűvészdoboz segítségével.
„Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!” – minden előadását ezzel a jellegzetes mondattal kezdte.
És Rodolfó nem hazudott: tényleg csalt, de tudta, hogy épp ez a feszültség az, ami mindenkit izgatni fog.
A szavai őszinték, csakhogy éppen ezzel az őszinteséggel vonja el a figyelmet magáról a trükkről. És mivel a közönség végig a kezét figyeli, nem veheti észre, hogyan és mikor történik meg a varázslat.
Az sem volt titok, hogy a trükkök mögött rengeteg munka rejlett. Rodolfó, akár egy hangszeres művész, mindennap órákon át gyakorolt, többnyire tükör előtt. Ötezernyi mutatványt tudott, s maga is kitalált néhányat.
1911. május 16-án született és 1987. január 25-én hunyt el Gács Rezső bűvész, aki Gross Rezsőként született, de Rodolfóként ismerték világszerte. Az első bűvészélményét igen különleges módon szerezte: kimentett a Dunából egy kínai bűvészt, aki hálából megtanította az első trükkökre, amiket az akkori Tisza Kálmán téren megmutatott a gyerekeknek. Művésznevét az őt a téren felfedező mesterétől, Odry Zuárdtól kapta: a Rodolfo Grosso később rövidült.
A Magyar Amateur Mágusok Szövetsége nem vette fel, a hivatásos Magyar Artista Egyesület vizsgáját azonban sikerrel tette le. A 30-as és 40-es évek legnevesebb budapesti mulatóiban, az Arizonában, a Moulin Rouge-ban, a Royal Orfeumban lépett fel, de nagy sikerű külföldi turnékon is részt vett, elbűvölte a bolgár, a görög, a török és az egyiptomi közönséget is. Neve iskolát jelentett. Az 50-es évektől a keleti és a nyugati blokk országaiban is rendre fellépett: a Szovjetunió nagyvárosai mellett Párizsban, Brüsszelben, Londonban, Zürichben. Állandó meghívottja volt a bűvészek világkongresszusainak.
Tanított az Állami Artistaképzőben, emellett a nagyközönség számára könyvei jelentek meg, a Füles újságban rovata volt, gyakran szerepelt televízióműsorokban. Egy ország szerette őt, rendkívüli elegancia jellemezte, kiváló pszichológiai érzékkel is bírt, frappánsan és könnyedén társalgott a trükkökhöz színpadra hívott nézőkkel.
A belső elegancia és a szellem tette nagy artistává őt. Nem tartozott a félelmet keltő mágusok közé. Kedves, szerény ember volt” – írta róla nekrológjában Molnár Gál Péter, és hozzátette: „Bűvész volt, és a bűvészet főiskolai tanára.”
