Ciprus, avagy a Földközi-tenger szigetének varázsa
Ciprus első pillantásra szinte idegen világ lehet számunkra, közép-európaiaknak. Sosem jártam még ott, ezért néhány barátommal nekivágtunk, hogy megtudjuk, vajon mitől olyan egzotikus és varázslatos ez a szigetország, amely egyre felkapottabb és látogatottabb a turisták körében.
A táj mediterrán jellegéből adódóan kopár és száraz, a napsütés szinte perzseli a földet. A kilátás a hegyekre szép, a völgyek is változatossá teszik a látképet, fák és növényzet csak elvétve akadnak.
Ugyanakkor mindezt azonnal ellensúlyozza a tenger látványa és közelsége.
A Földközi-tenger itt mély türkiz és smaragdzöld színekben ragyog, a víz kristálytiszta, hűsítő, és erőteljes hullámai egyszerre nyugtatják és felrázzák az embert.
Ez a kettősség, a szárazföld kietlensége és a tenger bősége Ciprus egyik legnagyobb varázsa.
A sziget konyhája a görög és török hagyományok ötvözete.
A helyi tavernák kínálatában a bárányból és kecskéből készült ételek dominálnak, de a tenger közelsége miatt friss halak és tengeri herkentyűk is mindenhol megtalálhatók. A ciprusi gasztronómia alapfogása a souvlaki, a grillezett hús nyárson vagy pitában, amely olcsó és laktató ételként bárhol elérhető.
A hagyományos fogások közül kiemelkedik a lamb kleftiko, a lassan, agyagedényben sült bárány, amely szó szerint szétolvad a szájban. A mezze, vagyis a kis adagokban érkező előételsor igazi kulináris utazás: olívabogyók, halloumi sajt, tzatziki, hummusz, friss saláták és különféle húsok váltják egymást.
A kultúrában a görög és bizánci örökség dominál, amit a kereszténység kétezer éves jelenléte is meghatároz. Templomok, kolostorok és bizánci mozaikok szinte minden településen fellelhetők. A vallás mellett a görög nyelv és a zene, valamint a lassabb életritmus teszi teljessé a ciprusi kulturális identitást.
Ciprus földrajzilag kicsiny sziget, mégis geopolitikai jelentősége óriási. A Földközi-tenger keleti medencéjében, Törökország déli partjaival szemben fekszik, így mindig is civilizációk találkozópontja volt. Bár hivatalosan egy ország, 1974 óta kettéosztott: a déli rész görög, a kisebb északi terület török fennhatóság alatt áll. Az ország 2004 óta tagja az Európai Uniónak, fizetőeszköze az euró, ám a brit gyarmati múlt emlékeként a közlekedés bal oldali sávban zajlik. Ez a turistáknak elsőre szokatlan, ám bérelt autóval könnyen megszokható. A török részen nem voltunk, de a sziget nagy részét délen sikerült bejárni.
Utunk központja Paphos volt, amely Ciprus egyik legfontosabb történelmi városa. A római és bizánci kor óta jelentős szerepet játszott, ma pedig az UNESCO világörökség része. Számos régészeti lelőhely található itt, köztük a híres mozaikok, amelyek a római villák padlóit díszítik.
A kereszténység szempontjából is kiemelkedő helyszín, a hagyomány szerint itt kötözték meg és korbácsolták meg Pál apostolt, amelynek emlékét a Szent Pál-oszlop és a mellette álló Agia Kyriaki Chrysopolitissa-templom őrzi.
A környék felfedezését bérelt autóval tettük kényelmesebbé. Így eljuthattunk a közeli Kolossi kastélyhoz, amely a keresztes lovagok idejéből maradt fenn, valamint az Episkopi színházhoz, ahol az ókori görög kultúra emlékei kelnek életre.
Paphos környékén számos strand található, amelyek közül több is rendelkezik kiváló infrastruktúrával: napágyak, zuhanyzók, bárok és éttermek teszik kényelmessé a pihenést. Bár a környék inkább kavicsos, a víz tisztasága és a hullámok ereje mindenhol élményt nyújt.
Az autóval messzebb is eljutottunk: a sziget másik oldalán fekvő Ayia Napa például fél napos kirándulást ért; ez Ciprus egyik leglátogatottabb strandja.
Külön élményt nyújtott a hajókirándulás a Kék Lagúnába, ahol a tenger színe szinte irreálisnak tűnik: a vakítóan kék vízben úszni felejthetetlen.
A ciprusiak mentalitása barátságos, nyugodt, mediterrán. Az utcák igazán csak este telnek meg élettel, amikor a hőség enyhül, és mindenki a kikötői sétányra, a tavernákba és a bárokba áramlik. Az esti fények, a hangulatos teraszok és a halk zene együtt adják azt a különleges atmoszférát, amelyben a turisták és a helyiek szinte közösséggé olvadnak össze.
Összegzésképpen nekem nagyon tetszett ez a szimpatikus sziget; ide tényleg nyaralni és kikapcsolódni jár az ember.
A mediterrán táj kopársága és a tenger szépsége, az ókori és keresztény emlékhelyek, illetve a barátságos emberek és a tipikus lassú mediterrán életritmus együtt alkotják azt az élményt, amely miatt az ide látogatók emlékezetes élményekkel térnek haza. Ezzel mi is így voltunk.
