Burián István: Diplomata és politikus

2021. január 23., 19:16
Lacza Tihamér

Az Osztrák–Magyar Monarchiában három terület állt közös irányítás alatt: a pénzügy, a hadügy és a külügy. Ezeket általában osztrákok irányították, de időnként előfordult, hogy egy-egy magyar nemzetiségű személyt is megbíztak a pénzügy és a külügy vezetésével.

Fotó: Archívum

Közéjük tartozott Burián István is, aki 1851. január 16-án a Pozsonyhoz közeli Stomfán látta meg a napvilágot. Édesapja a koronázóvárosban ügyvédként tevékenykedett, fiát a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnáziumba íratta. István a legjobb diákok egyike volt, és amikor 17 évesen leérettségizett, a Monarchia híres diplomataképzőjébe, a Keleti Akadémiára jelentkezett.

Amikor Burián István 1868–1871 között az akadémia hallgatója volt, elsősorban a jog különböző területeit, statisztikát, diplomáciatörténetet, nemzetgazdaságtant és pénzügytant, osztrák konzuli ismereteket, valamint nyelveket oktattak. Mivel a Burián családban hét gyerek nevelkedett, ezért anyagilag szerény körülmények között éltek. István csakis a két ösztöndíjas hely egyikére pályázhatott a felvételinél.

Annyire lenyűgözte a bizottságot, hogy ő lett az egyik kiválasztott. Az akadémián is kiváló teljesítményt nyújtott, ami azonban nem biztosította automatikusan a gyors diplomáciai karriert, kivált a szegényebb családokból származóknak, mivel ez a terület még sokáig elsősorban az arisztokraták előtt állt nyitva.

Buriánt végül Andrássy Gyula külügyminiszter és Kállay Béni minisztériumi osztályfőnök vette pártfogásába és indította el a diplomatapályán. Első állomáshelye Alexandria (Egyiptom) volt, majd Bukarestben, Belgrádban és Szófiában szolgált beosztottként.

Mint a felsorolásból is sejthető,

ezeken a helyszíneken a Monarchia képviselete sok munkával és lemondással járt, mert a nyugat-európai fővárosokkal ellentétben az életkörülmények szerényebbek, a helyi politikusok ugyanakkor kiszámíthatatlanabbak voltak.

Burián első önálló megbízatása a moszkvai főkonzulátus vezetése volt 1882–1886 között. Érdekesek és a bécsi külügyminisztérium számára tanulságosak voltak az orosz nagyvárosból küldött jelentései és összefoglalásai, emellett időnként hosszú recenziókat is írt orosz regényekről, például Dosztojevszkij Ördögök című művéről. Ebben a nihilizmusról is véleményt alkotott, amely az akkori orosz társadalom egyik nyugtalanító jelensége volt. Moszkva után ismét Szófia, majd Stuttgart, végül Athén következett, de már nagyköveti minőségben.

1903–1912 között ő volt a Monarchia pénzügyminisztere. Akkoriban szorgalmazta, hogy Bosznia-Hercegovinában az ottani szerb etnikumra kellene elsősorban támaszkodni, és végül ő kezdeményezte a tartomány annektálását. 1913–1915-ben Tisza István kormányában az uralkodó személye körüli tárcát vezette.

Amikor kitört az első világháború, eleinte a von Berchtold gróf külügyminiszter és Tisza István kormányfő közötti ellentétek elsimításán fáradozott, és ellenezte a Szerbia elleni háborút is. Végül az események más irányt vettek, és Berchtold menesztése után Burián lett a közös külügyminiszter (1915–1916).

Megpróbálta a központi hatalmak oldalára állítani Olaszországot és Romániát, de kudarcot vallott. IV. Károly trónra lépését követően leváltották a külügy éléről, de kinevezték pénzügyminiszternek. 1918 áprilisától ismét ő lett a külügyek irányítója, miután kiderült, hogy IV. Károly titokban egyezkedni próbált az antanthatalmakkal, ezért az uralkodót „elzárták” a külügyektől, Burián pedig elsimította az emiatt támadt német–osztrák konfliktust. A háború vége felé aztán ő is szeretett volna kompromisszumot kötni, de Wilson amerikai elnök, akit ezzel megkeresett, elutasította. Ezt követően lemondott, és visszavonultan élt Bécsben 1922. október 20-án bekövetkezett haláláig.