Bőségvarázslás, mágikus praktikák - szilveszteri és újévi népszokások
Egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot a következő évre! Ez alapozza meg a szilveszteri és az új esztendő első napjának régi magyar szokásait, hagyományait.
Szilveszter és újév napjához sok mágikus és elhárító praktika, halál-és időjósló szokás, szerencse-és bőségvarázsló eljárás kapcsolódott. A szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepe van a zajkeltésnek.
Régen dudával, ostorral, kolomppal verték fel a falunépét. Ma már a zajkeltő eszközöket felváltotta a tűzijáték, petárda és más fülsiketítő pirotechnikai eszközök. A zajjal az óév rossz dolgait, bánatát feledtetjük el, hagyjuk hátra, hogy az újévben csupa boldogság, szerencsés történés következhessen be.
Kicserélték az utcakapukat, a patakon át pallóként rakták, a lányos házak tetejére szalmaköteget vittek, hogy azzal jelezzék az eladó lányt.
Éjféli lövöldözés
Almásmálon, az erdélyi szolnok-dobokai községben éjfélkor lövöldöztek, tülköltek.
Kongatás
Hajdúdorogon a pásztorfiúk kongatással kergették az óesztendőt. Az udvarokban engedélykérés után a dudás fújta az „Óh szép Jézus...” kezdetű éneket, mialatt a többiek karikás ostorral pattogtatva, csengővel, kolomppal és egyéb lármázó eszközökkel szaladgáltak. A háziaktól pénzt vagy kalácsot kaptak.
Hajdúszoboszlón úgy tartják, az évbezáró lármázás a török háborúk idejére megy vissza. A szoboszlói asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, meghúzták a harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték a törököket. Azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől.
Nyájfordítás
Ismert szokás volt a Tiszántúlon a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.
Szokás volt a szilveszteri kántálás. A felnőttek, legények körében élő hagyományból a két világháború között már a gyerekek, s végül a cigányok adománykérő szokása lett.
A szilveszteri kántálást másnap az újévköszöntés követte:
Felsőtárkányban a fiatal házasokat is köszöntötték:
Göndör hajú kisbabát!”
„Újesztendő vígságszerző...” - kántáló ének
Elterjedt egyházi eredetű kántáló ének az „Újesztendő vígságszerző...” kezdetű, mellyel éppúgy jártak köszönteni szilveszter napján, mint újévkor. Kunmadarason a legények subában, kiütött tetejű sipkában jártak kántálni. Az arcuk elé papírmaszkot tettek, amelyre szakállt, bajuszt ragasztottak. Az „Újesztendő vígságszerző...” kezdetű énekkel jártak, de voltak csoportok, akik az alábbi köszöntőt mondták:
Pénzt, süteményt, bort!
Egyenes a kémény,
Görbe a disznóláb,
Áldja meg az isten azt a gazdát,
Ki a szegény kántálóknak ád!"
Ha nem kaptak, a köszöntő sorai így hangzottak:
Verje meg az isten azt a gazdát,
Ki a szegény kántálóknak nem ád!
(Barna 1979: 165–166)
Szilveszteri tűzgyújtás
Az év utolsó napján szokásban volt tüzeket fellobbantani, amitől mágikus hatást vártak.
Tüzeskerék-engedés
Az idősebbek szerint minden évben gurítottak egyet, ezzel jelezték, hogy: "Tüzes kereken jött be az újév!" Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.
Az óév kiharangozása és az újév énekkel köszöntése elsősorban az erdélyi protestáns vallású falvakra volt jellemző,
Éjféli éneklés
Harsogtatás
Az erdélyi Gyimesbükkön a fiúgyerekek szilveszter délutánján indulnak el, 2-6 fős csoportokban. Általában 10-18 éves korukig járnak harsogtatni. Az egyik szereplő neve a"pap", aki a ház előtt mondja el a történetet Szent Szilveszterről. Ezután minden jót kíván a ház lakóinak. A házba betérve már együtt éneklik el a "Jó estét, jó estét kedves házigazdánk..." kezdetű dalt. A harsogtatás további szereplőinek fontos eszköze az ostor, amelyet kenderszöszből, 8-10-12-es fonattal készítenek..
Hejgetés
Az egyik legkülönlegesebb népszokás mai napig a moldvai csángóknál megfigyelhető hejgetés.
A hégető vagy uráló a szöveget mondja és a "bikát" szólaltatja meg. A bika fadézsából készül, melynek száját vékony báránybőrrel lekötik, s közepére egy lyukat fúrnak, s azon át vezetnek ki egy lószőrköteget. A hangszert a lába között tartja a földön az uráló és megnedvesített kezét húzogatja a lószőrön, amely dörmögő, bikát utánzó hangot ad. A csoporthoz tartozhat a medvealakoskodó és a gazdája (cigánynak öltözve), vőlegény, menyasszony, ostorosok.
Kecskealakoskodás
Lujzikalagorban fiúk 7-8 fős csoportokban hangszerekkel lármázva medve-, kecskealakkal járják a lányos házakat, ősi mondókákat mondanak a búza, gabona növekedéséről, kenyérsütésről. Ennek a célja a mágikus termékenység-biztosítás.
Gyümölcsfák megbabonázása
A gyümölcsfák megbabonázása is szokás volt néhol. Volt, aki semmit se szólt, mások áldásokat szórtak a fára, vagy ceremóniákat végeztek a fák körül. Ezeket azért teszik, hogy a fák jövő nyáron minél több gyümölcsöt teremjenek. Újévkor megrázzák a gyümölcsfákat, hogy bőven teremjenek.
Az óév kiengedése – ajtók kitárása
Szilveszter éjjelén pontban éjfélkor az összes ajtót ki kell tárni, hogy az óév kimehessen. Ugyanis ha nem távozik, az újév nem tud bejönni.
Újévi jóslás
Szokás volt újév táján jósolni is, mivel az újesztendő megérkezése a jövő iránti érdeklődést is felkeltette.
Újévi fogadalmak
Napjainkban is gyakran teszünk fogadalmakat szilveszterkor, hajlamosak vagyunk gondolkodás nélkül ígéreteket tenni. Pár nappal késpbb azonban általában meggondoljuk magunkat. Érdemes talán kicsit spórolni a fogadalmakkal a sok csalódás helyett.
Eleinket is roppantul izgatta a szerelem. Főleg a lányok agyaltak ki sok praktikát, hogy megtudják jövendőbelijük nevét, vagy kilétét.
Újévi férjjóslás
A kocsonya elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválasztott egy csontot, kitette az udvarra, és akiét a kutya elvitte az éjszaka, úgy hitték, az még abban az esztendőben férjhez megy.
Gombócfőzés
Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a gombócfőzés. Szilveszter éjjelén házilag gyúrt 13 gombócokból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre.
A bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen nevezetű férfit látnak először, olyan nevezetű lesz a férjük.
Szilveszteri ólomöntés
Ha nem tudtak ólmot önteni, szilveszter éjszaka nyers tojással próbálkoztak, amit forrásban levő vízbe kell önteni. A jövőt a csorgatott tojás sárgája alakjából tudták kihámozni.
Disznóröfögés
Csókváltás
Úgy tartották, ha a szerelmesek, házasulandók ha megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk.
Erősen hittek benne, akitől ezen a napon csókot kapnak, a szerelem egész évben kitart.
Kakasles
Aki a kakast újév hajnalán meglesi, amikor elsőt kukorékol, abból az irányból várhatja a szerelmét, amerre a kakas nézett.
Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.
Palócföldön szilveszter estéjén a lányok hét fazekat leborítottak: alájuk fésűt, sót, kenyeret, gyűrűt, és olvasót tettek. Ezekből jósoltak férjükre: a bicska veszekedős embert, a fésű sok gondot, a kenyér békességet, a só egészséget, a gyűrű igaz szívű szeretőt, az olvasó pártában maradást jelentett.
Távoli szerelmesek pezsgője
Szerelemjósló álom
Az újévi álmot szerelemjósló álomnak is mondják, ezért a lányok férfi nadrágot tettek a párnájuk alá, s ekkor megálmodták, ki lesz a párjuk.
Vénlánycsúfolás
Az idősebb lányok mellett a gazdákat is megtréfálták a legények. A kilincshez kecskét kötöttek, így a háziak nem tudták kinyitni az ajtót. Ennél elterjedtebb szokás volt, hogy a kertkapukat és az ajtókat kicseréltél egymással – esetleg elrejtették, gazdának olykor több napjába telt, amíg megtalálta a sajátját.
Az élet velejárója az elmúlás. Szilvesztert alkalmas időnek tartották a haláljóslásra is.
Jósoltak véletlenből: „Aki hálaadásról hazamenet elesett az úton, meghalt még abban az évben” – hitték Jászdózsán.
A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára.
Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.
Éjfélkor az első óraütéskor elfújják a gyertyát, és csak az utolsó óraütéskor gyújtják meg újra (ekkor durran a pezsgő dugója is!). Aki ilyenkor hátra nézve nem látja meg a saját árnyékát, az bizony megrendelheti a koporsóját.
Petárdázás közepette ne feledkezzünk meg házi kedvenceinkről!
Nemzeti imánk
Egyedül ránk magyarokra jellemző szerte a nagyvilágban, hogy szilveszter napján éjfélkor elénekeljük nemzeti imánkat, a Himnuszt.
Ha az újév első napján sütött a nap, akkor a hiedelmek szerint egész évben szép időre lehetett számítani.
A szilveszteri északi szél hideget, a déli szél enyhe telet jelez. Ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő.
„Ha az esztendő utolsó napján szíp, tiszta üdő volt, eszt monták: Szilveszter vígezte jól nekünk az üdőt, várhatunk jövőre boldog újesztendőt!” – tartották Berettyóújfalun.
Hagymakalendárium
A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe egy pici sót szórt, amelyikben elolvadt a só reggelre, az a hónap csapadékosnak számított, ha viszont megmaradt a hagymalevélben a só, akkor az száraz hónapnak ígérkezett.
Hasonló módon jósolnak fokhagymával is, melyből tizenkét gerezdet tesznek egymás mellé, a közepébe lyukat fúrnak és abba sót tesznek.
