Boldog Valentin napot!
A szerelmesek ünnepeként is számon tartott Valentin nap viszonylag újkeletű ünnepnek számít tájainkon, noha a gyökerei egészen az ókori Rómába nyúlnak. Az angolszász országokban régebb óta kialakult Valentine’s Day ünnepe ma már az egész világon elterjedt, méghozzá a vallási hagyományokat háttérbe szorító, világi szerelmes-ünnepként. Ezen a napon a szerelmesek megajándékozzák kedvesüket egy szerelmes üzenettel, virággal, vagy más meglepetéssel, ajándékkal.
A Valentin-nap gyökerei a kereszténység előtti időszakra nyúlnak vissza. Február 15-én tartották ugyanis az ókori Rómában a Lupercalia nevű termékenységi ünnepet. Lupercus, a farkas alakjában megjelenő istenség kiengesztelése érdekében ekkor két kiválasztott ifjú, egy fiú és egy leány, különféle pogány rítusokat követően, majdnem teljesen meztelenül szaladtak át a város utcáin. Kezükben kecskebőrből készült, rituális korbáccsal megostorozták az útjukba kerülő járókelőket, főleg a fiatal nőket, akik gyakran szánt szándékkal keresték velük a találkozást. Mivel a hiedelem szerint a rituális korbácsolásnak tisztító hatása volt és termékenységet, gyermekáldást hozott a megkorbácsolt nőknek.
De ennél kellemesebb része is volt az ünnepségnek: minden hajadon bedobott egy, a nevét tartalmazó cetlit egy edénybe, amiből az egyedülálló fiúk húztak. Az így létrejött párok együtt töltötték az ünnepséget, de a hagyomány szerint az is előfordult, hogy utána is együtt maradtak. Nem csoda, hogy a keresztény egyház azután rossz szemmel nézte a Lupercalia szabad szeretőválasztással összekapcsolódó pogány ünnepét.
Végül 496-ban I. Geláz pápa elrendelte, hogy a szentként tisztelt Bálintra a pogány Lupercalia ünnepnapjával majdnem pontosan egy időben, február 14-én emlékezzenek – egyúttal az előbbi ünnepet betiltotta. Azóta ez az ünnep fokozatosan a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.
Angliában az első Valentin napi levelet 1477-ben küldték, ma a The British Library őrzi. Az 1700-as években divatba jöttek a Valentin-verseskötetek, az 1800-as években pedig az üdvözlőkártyák.
A 16. században terjedt el a virágcsokrok ajándékozása is. Egy költő, Samuel Pepys 1667-ben egy gyönyörű verssel lepte meg feleségét ezen a napon. Elizabeth pedig egy csokor virággal viszonozta férje ajándékát. Ez a szokás aztán elterjedt a brit előkelőségek, majd az egyszerű emberek között is.
A Valentin nap ugyan viszonylag új szokásnak számít mifelénk, Bálint napjához azonban többféle hiedelem is kapcsolódik. Néhány példa:
- Ha egy hajadon ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni – de boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz.
- Ha egy fiatalasszony Bálint napján félbe vág egy almát, amennyi magot talál benne, annyi gyermeke fog születni.
- Bálint-napon babérlevelet kell a párna alá tenni, így a fiatal leány megálmodja a jövendőbelije nevét.
- Bálint nap reggelén a szerelmes csók szerencsét hoz.
- A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés.
