Billy Wilder Oscar-díjas amerikai rendező 120 éve született

Samuel Wilder az Osztrák-Magyar Monarchia területén, a galíciai Sucha városkában jött a világra, becenevét a vadnyugati hős Buffalo Billről kapta Amerikát is megjárt anyjától. Számos westernfilmet nézett meg, de jeleskedett a sportban, a nyelvekben, az irodalomban és a zenében is.

Bécsben a jogi egyetemre iratkozott be, de jobban vonzotta az újságírás, már akkor félelmetes munkatempójára jellemző, hogy egy nap alatt olykor két-három hírességet is meginterjúvolt, tervezett beszélgetése Sigmund Freuddal sem az ő hibájából maradt el.

Húszévesen Berlinbe költözött, ahol az UFA filmgyár számára tucatnyi némafilm forgatókönyvét írta meg. Keresetét dzsigolóként egészítette ki, törzsvendége volt annak a bohémtanyának, ahol az író Bertolt Brecht, Thomas Mann és a rendező Fritz Lang is sűrűn megfordult. A nácik hatalomra jutása után Párizsba távozott - példáját követni nem akaró családja az auschwitzi koncentrációs táborban pusztult el.

A francia fővárosban rendezte első filmjét, a Mauvaise graine című bűnügyi történetet. 1934-ben, zsebében mindössze 11 dollárral érkezett Amerikába. Forgatókönyvíróként kezdte, és már 1939-ben Oscar-díjra jelölték a Greta Garbo főszereplésével készült Ninocska című filmért, emellett megkapta az amerikai állampolgárságot is.

Első önálló filmjét, A csitrit 1942-ben rendezte, Ginger Rogersszel a főszerepben. Pályája elején forgatott filmjeit nagy szenvedélyek, rejtélyes bűnesetek és gyilkos indulatok jellemezték.

Az 1944-ben készült Gyilkos vagyok a film noir klasszikusa, az egy évvel későbbi Férfiszenvedélyt, amely egy alkoholista férfi szenvedéseit mutatja be, a cannes-i filmfesztivál nagydíjával, valamint négy Oscar-díjjal jutalmazták, ő maga a rendezésért és a forgatókönyvért járó aranyszobrocskát vehette át.

1950-ben az Alkony sugárút három Oscart nyert (őt forgatókönyvíróként tüntették ki), az 1957-es A vád tanúja - amelynek főszerepét Marlene Dietrich játszotta - Hitchcock szelleme előtt tisztelgett. Wilder a negyvenes évek végén talált rá igazi műfajára, a szatirikus vígjátékra. E műfajban legsikerültebb darabjai közé tartozik a Sabrina a bájos Audrey Hepburnnel és a Hétévi vágyódás Marilyn Monroe-val.

Utóbbiban látható az emlékezetes, és sokszor, sok szőke sztárral reprodukált jelenet, amikor egy New York-i utcán a metró szellőzőnyílása fölött álló Marilyn szoknyáját magasra fújja a szél. Wilder életművének csúcsa az 1959-es Van, aki forrón szereti: a filmet, amelyben Monroe oldalán két nőnek öltözött férfi, Jack Lemmon és Tony Curtis csetlik-botlik menekülés közben, az ezredfordulón minden idők legjobb filmvígjátékának választotta az amerikai filmipar színe-java. Ezután szinte minden évre esett egy könnyed Wilder-darab: 1960-ban a Legénylakásért (főszerepben Jack Lemmonnal) a legjobb rendezés, a legjobb film és a legjobb forgatókönyv díját is megkapta, ezt követte 1961-ben a Molnár Ferenc nyomán forgatott Egy, kettő, három, majd 1962-ben az Irma, te édes, amely egy vonzó prostituált (Shirley MacLaine) kalandjait mesélte el.

Az 1964-es Csókolj meg, hülye című szatíra Kim Novak jutalomjátéka, a két évvel későbbi Sógorom a zugügyvéd főszereplője Walter Matthau volt.

A rendező a hetvenes évektől már ritkábban állt a kamera mögé: a Szenzáció (1974) a húszas évek Chicagójába visz vissza Jack Lemmonnal és Walter Matthauval (a vígjátékban nyújtotta első jelentősebb alakítását Susan Sarandon), a Fedorát (1978) német-francia koprodukcióban forgatta a filmcsinálás világáról. Utolsó filmje, a "legfeketébb komédia", a Haver, haver 1981-ben készült, ismét a nagy nevettető Matthau-Lemmon párossal a főszerepben. Billy Wilder pátriárkai korban, 96 évesen halt meg 2002. március 27-én. Hosszú élete során hatszor kapta meg az Oscar-díjat, s átvehette az Irving G. Thalbergről elnevezett "produceri" Oscar-emlékdíjat is, a Golden Globe-díjjal kétszer ismerték el. 1986-ban az Amerikai Filmintézet életműdíjával, 1990-ben a Kennedy Center díjával tüntették ki, számtalan elismerése között sorjázik az életművéért odaítélt európai filmdíj (1992), Bécs díszpolgárának választotta, Berlinben tiszteletbeli Arany Medve-díjjal honorálták művészetét (1993).

1960 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát. 1993-ban megkapta az Egyesült Államok legmagasabb művészeti kitüntetését, a National Medal of Arts elismerést. 1995-ben a brit filmakadémia (BAFTA) felvette tagjai közé.

Életművéért az amerikai rendezők (DGA), illetve a producerek céhe (PGA) is kitüntette. Wilder a világon az egyik legértékesebb modern művészeti gyűjtemény tulajdonosa volt. Lelkes bridzs- és pókerjátékos hírében állt, kedvenc filmje Szergej Eisenstein Patyomkin páncélos című alkotása (1925) volt. Arról is nevezetes volt, hogy amikor Amerikába érkezett, nagyjából száz szót ha tudott angolul, s akcentusa a következő hét évtizedben sem kopott le róla.

Az Amerikai Filmintézet négy alkotását is beválogatta minden idők száz legjobb amerikai filmje közé, és hét filmje került be a Kongresszusi Könyvtár Nemzeti Filmregiszterébe.