Beszédhibák élettani szempontból

A gyermekkorban előforduló beszédhibák esetében ez a három terület szolgál kiindulópontként. Az egyes hangképző szervek helytelen működése különféle beszédhibákat eredményezhet kisgyermekkorban.

A beszédlégzést akkor vizsgáljuk, ha a tüdőt vesszük alapul a beszédhibák forrásainak feltárásában, hiszen beszédlégzés közben hozzuk létre a beszédhangot. A tüdő, mint a légzés központja, a beszédhibák kialakulásában a hibás beszédlégzésben tölt be jelentős szerepet.

Vannak esetek, amikor nem tökéletes a beszédlégzés, ráadásul bénulásos tünetekkel állunk szemben. Olyan gyermekeknél figyelhetjük meg a tüdő, illetve a légzőizmok helytelen működését, akik akadályozott beszédfejlődésűek, beszédritmus zavarokkal küzdenek (hadarás), szájpadhasadásuk és orrhangzós beszédük van, esetleg dadognak. 

Hadarás akkor jön létre, amikor a gyermek felpörgetett beszédteljesítménye jelenik meg. Ekkor felborul a be-, illetve a kilégzés iránya, egyensúlya és még az is előfordulhat, hogy a beszédhibás gyermek akkor képezi a hangokat, amikor a levegőt befelé szívja. Mindennek eredményeként növekszik a belégzés frekvenciája, a hadaró gyerek légzése igen gyorssá válik. Ezzel a problémával szembesülve Montágh Imre megállapításai jutnak eszembe, aki szerint sajnálatos módon a légzőizmok nagyon leterheltek, gyorsabb összehúzódásra és elernyedésre vannak kényszerítve, s ez igen nagy izommunkát igényel. Mindennek eredményeként nemcsak gyorsabb a beszéd a megfelelő tempónál, hanem a légzésbe befektetett energia elvesztése miatt a hangerő-, a hangszín és hangmagasság is eltérő lehet.

Ez is többlet izommunkával és többlet energiabefektetéssel jár, ezáltal nagymértékben megviseli a tüdőt és az azt körülölelő izomkötegeket. Mindemellett kihat a gégére és a toldalékcső garati szakaszára is. 

Itt kell azonban megjegyeznem, hogy a dadogás kiváltó okai elsődlegesen nem anatómiai jellegűek, hanem inkább lélektani, pszichoszomatikus, idegrendszeri és öröklődési gyökerei vannak, és általában több tényező együttes negatív hatására jelentkezik. Érdekes egyébként, hogy a dadogók élettani légzése szabályos, rendezett, csupán beszédlégzésük mutat kóros tüneteket.

Az orrhangzós beszéd (rhinolalia) is összefügg közvetetten a tüdő, illetve a légzőizmok működésével. Jóval nagyobb munkára ösztönzi a légzőizmokat az, hogy a lágy szájpad és az ínycsap nem zárja el megfelelő mértékben az orrüreget és ennek következményeként a levegő a résen át elszökik. Ezáltal orrhangzós színezetet kapnak olyan hangok is, amelyek képzésében nem lenne szabad részt vennie az orrüregnek.

A gége szakaszát tekintve a beszédhibák igen sokrétűek lehetnek, de általában mind összefüggenek a hangszalagok anatómiai és funkcionális rendellenességeivel. Igen sok okra vezethetők vissza a hangszalagokat érintő elváltozások, betegségek. Ezek főként felnőttkorban jelentkeznek.

Leggyakrabban a sokat hangoskodó, kiabáló, görcsösen beszélő gyermekeknél tapasztalható. Ez a szülők által használt helyes hangmagasság és hangerő gyakorlásával szűrhető ki.

Vannak hangok, amelyek a toldalékcsőben kapnak végleges formát. A toldalékcső a rezonátor szerepét tölti be, és fontos hangképzési funkciója is van. A beszéd folyamatosságának biztosítása is a feladata. Amennyiben ez a funkciója sérül, akkor alakul ki a dadogás és a szótagismétlés is.

Az orrüreg szoros összeköttetésben van a garattal. Feladata a helyes hangképzésben csak egyes hangok esetében kap szerepet: m, n, ny. Az összes többi hangnál csak mint rezonátor működik.

A szájüregi rész szintén döntő szerepet játszik a beszédhangok kialakításában. A beszédhibás tünetek koncentrálódva jelennek meg ezen a részen, ugyanis a beszédhangok a száj üregében kapják meg végleges színezetüket. A legkisebb rendellenesség is beszédhibát eredményezhet. Ebből következik, hogy a beszédhibákkal kapcsolatban az ajkaktól kezdve a fogakon, a nyelven, a szájpadláson keresztül egészen az állkapocsig mindent meg kell vizsgálni.

Az ajkak mozgás közben jelentős mértékben befolyásolják a hangok érthetőségét. Ezt leginkább akkor észleljük, hogyha zártan képezzük a hangokat. Ebben az esetben nehezebb érteni, elkülöníteni egymástól a hangokat.

A fogak közül főként a metsző és a szemfogak vesznek részt a hangképzésben. A beszédhibák közvetlen okai között számolnunk kell a foghiánnyal, az eltérő fogsorállással, a szabálytalanul, illetve szabálytalan helyen nőtt fogakkal. Szabályos fogazat esetében a felső fogsor kissé előbbre van, mint az alsó. Enyhén ráhajlik, éle körülbelül 1-2 milliméterrel lejjebb van, mint az alsó fogsoré. Az ettől eltérő fogsorállások sajnos szintén beszédhibát okozhatnak.

A duzzadt mandulák is kiváltó okai lehetnek egyes hangszínt érintő beszédhibáknak.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a logopédus ugyan segít a beszédhibák megszüntetésében, de szüksége van a szakorvosok véleményére. A szakorvos hivatott ugyanis megállapítani az esetleges anatómiai eltéréseket.